<> Magyarság a határon túl | Hungary First

Magyarság a határon túl

  • Ha azt gondoltuk volna, hogy a Bihar Megyei Tanács által finanszírozott magyarellenességnek itt vége van, hát tévedtünk: most a korábbi, Kempinski Hotelben történt „ünnepi” koccintás ismétlődött meg, immár Brüsszelben.

  • Most látom annak a mondatnak az igazságát, amit másfél évtizede hallottam – még Esztelneken – a már említett néhai Tarzíciusz atyától egyik beszélgetésünk során: – „Meglátod fiam, ha a Magyarországon nevelt fiatalok átveszik a rend vezetését, itt megszűnik a régi erdélyi ferences hagyomány. Szépen lassan beolvadunk. Közéjük… S majd együtt mennek ki az ortodoxokkal a Nyeregbe… mert ez is az ökumenizmus és a románosítás útja. Hidd el, az a cél”…

  • Az előadásra jegyet váltó nézők végül a hátsó ajtón jutottak be a nézőtérre, a darab elkezdődött, a társulat igazgatónője egyrészt a rendőrséghez fordult, másrészt felszólította a jelenlevő sovinisztákat, hogy ne keltsenek feszültséget az egymással békésen megférő két közösség között.

  • Kárpátalja kormányzója, Hennagyij Moszkal köszönetét fejezte ki, majd elmondta, hogy az ukrán állam nem biztosította a cukorbetegek számára a teljes évi inzulinkészlet finanszírozását, így év végére a készletek nagy része kiürült, a helyi büdzséből pedig nem tudták biztosítani az utánpótlást, így a kárpátaljai megyei vezetőség a szomszédos Magyarország felé fordult segítségért.

  • Amíg a Gyulafehérvári Határozatban ígértek nem teljesülnek, az erdélyi magyarok számára nagy veszteség az, ami a románok számára a nemzeti törekvések beteljesülését jelenti – fogalmazott az RMDSZ nevében felszólaló Novák Csaba Zoltán szenátor szerdán a parlament díszülésén, amelyet a "Nagy Egyesülés" centenáriuma alkalmából tartottak.

  • „Vajdaság az Szerbia, Szerbia pedig Vajdaság, Szerbia tudatában van az erejének. Tudjuk, hogy nem mi vagyunk a legnagyobbak, hogy nem is tartozunk a legnagyobbak közé, de tudjuk, hogy Szerbiát soha senkinek sem sikerült leigáznia, s azok sem fogják, akik ma ezzel próbálkoznak”

  • Az első világháború befejezésének évfordulóján Magyarkanizsa községben, Velebit településen (amelyet 87 évvel ezelőtt „véletlenül” Fogadjistennek hívtak), Fejsztámer Róbert polgármester vezetésével a község emléktáblát avatott I. Péter szerb király emlékére. A polgármesternek, sőt a település lakóinak sem kell okvetlenül ismerniük a történelmet, de azt nem értem, hogy a község első emberét körülvevő szakértők és tanácsosok hada sem hallott a vonatkozó történésekről. Pestiesen szólva, ez már nagyon ciki!

  • Félő, hogy Erdély ellopásának centenáriumán egyre inkább ukrán vonásokat ölt a magyarokkal szembeni román kisebbségpolitika. A Székely Mikó Kollégium ügye alapján úgy tűnik, hogy Románia kisebbségpolitikája egyre jobban hasonlít az ukrajnaira. Ezt mondta az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az M1-en.

  • Babucs Zoltán e szemet és szívet-lelket gyönyörködtető kötete is egy ilyen tisztelgés: az anyaországi (jászberényi jászkun) születésű hadtörténész főhajtása a nyolcvan évvel ezelőtti országgyarapításban részt vett honvédhősök (köztük családtagjai) emléke előtt éppúgy, mint azok előtt, akik az azt követő 8 évtizednyi megszállás alatt is kitartottak és kitartanak mindmáig.

  • Azonosítani akarja a román rendőrség azokat, akik az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) ifjúsági szervezet gyergyószentmiklósi nyári táborában Nagy-Magyarország térképével díszített pólót viseltek vagy Árpád-sávos zászlót lobogtattak.