Történelem

Horthy Miklós kormányzót és családját - az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási kísérlet” után - a németek védőőrizetbe vették és a bajor Weilheim város melletti Hirschberg kastélyba szállították, ahol fegyveres őrök felügyelete mellett tartották őket fogságban. A 7. amerikai hadsereg közeledtére az őrség elmenekült, de szabadság helyett - 1945. május 2-án - Horthy Miklós német fogságból amerikai védőőrizetbe került, ahonnan a tanúként való meghallgatása után 1945. december 17-én térhetett csak vissza Weilheim-be, a családjához...

Ilyen előzmények után nem sok ember fejében fordulhatott a gondolat, hogy mindenféle kifogásokat emeljen Turóc vármegye jelképeinek (zászló, pecsét) eltörlése ellen. A kuruc vezetés pedig nem volt rest, kihasználva a helyzetet, keresztülvitte akaratát és megszavaztatta a június 13-án, Rákóczi által személyesen előterjesztett, a Habsurg-ház trónfosztásáról szóló törvényt...

A császári hatalom elleni felkelés gondolata már régen érlelődött, de minden felkelés élére – már ha el akarnak érni vele valamit –vezető kell. Olyan, akit nem csak a jobbágyok, a kisnemesek, de a nagyobb urak is követnek a hadba. A török földön bujdosó Thököly Imre meg tán már túl öreg ahhoz, hogy az élükre álljon - valahogy így okoskodhatott Esze Tamás, mikor a Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet javasolta vezérnek...

Horthy Miklós május 30-án érkezett Szegedre, egyszerű hosszú kabátbán, fején széles karimájú kalapban. Hol vonattal, hol autóval jött Kenderesről, ahogy csak tudott. Károlyival és a többi urakkal mindössze fertályóráig tartott a megbeszélés. Egy hét gondolkodási időt kért, hogy biztonságba helyezze a családját és felkészüljön a visszatérésre. Május 6-án jött meg újra, és akkor mondta ki az azóta szállóigévé vált mondatot: „Nem hallgathatom Kenderesen a fű zúgását, amikor szerencsétlen hazám porban fekszik!”

A háborús terhek és az elértéktelenedő rézpénz körül kirobbant vita hevében Bercsényi Miklós, Károlyi Sándor és Rákóczi testőrei lekaszabolták Turóc vármegye követeit. Az ónodi országgyűlésen először a pénzügyeket rendezték. Jelentékeny adót szavaztak meg a katonaság eltartására, de Túróc vármegye követei a vörösrézből vert pénz értékvesztése miatt elégedetlenséget szítottak egy általuk megszövegezett körlevélben...

1705. június 5. Megjelenik az első magyar újság, a Rákóczi-szabadságharc sajtóorgánuma, a Mercurius Hungaricus (Mercurius Veridicus ex Hungaria) Rákóczi Ferenc maga is gyakran forgatta a különböző európai hírlapokat, a francia és holland sajtót, és érzékelte, hogy a Habsburgok érdekei szerinti lapok elítélően tálalják a szabadságharcról szóló információkat, valamint kifogásolta azt is, hogy ezekben „elégedetleneknek” és nem „szövetkezett rendeknek” nevezték a kuruc felkelőket. Rákóczi tudatában volt a sajtó fontos szerepének, és mindenképpen ellensúlyozni szerette volna a Bécsben kiadott Wienerisches Diarium torzító, a szabadságharcot sötéten bemutató szerepét...

1944. június 2-án az amerikai és a brit légierő, a Frantic Joe hadművelet keretében, több légicsapást mért magyarországi célpontokra. Ha őszinték akarunk lenni, az, hogy Magyarországot a 2. világháborúban bombázni fogják, nagyjából akkor dőlt el, mikor hadat üzentünk a Szovjetuniónak, Nagy-Britanniának és az Amerikai Egyesült Államoknak...

1979. június 1-én történt a sajóbábonyi TNT-robbanás, a 20. század egyik legsúlyosabb magyarországi ipari balesete. Az Észak-Magyarországi Vegyiművek TNT-gyártó üzeme működésének utolsó óráiban felrobbant. A robbanást kiváltó ok máig ismeretlen. A magyar TNT-gyártást a hidegháború kezdeti szakaszában, az 1950-es évek elején telepítették Sajóbábonyba. Az 1040-es vállalat néven említett hadiipari cég telephelyének kiválasztásában nagy jelentősége volt a település elhelyezkedésének, mivel az 1950-es évek elején ellenséges államnak számító Jugoszláviától viszonylag nagy távolságra feküdt. Az évtized elejének építőanyag- és munkaerőhiányának idején az üzemépületek jelentős részben a politikai rendszer által ellenségként kezelt személyek építették, kétkezi munkával...

1485. június 1-jén, öt hónapos ostrom után foglalta el Bécset Hunyadi Mátyás, III. Frigyes Habsburg uralkodótól, akivel már 1458-as trónra kerülése óta feszült volt viszonya. Kezdjük ott, hogy a derék Frigyes jobb szerette Bécsben látni a magyar Szent Koronát. Talán abban a reményben, hogy egyszer majd a saját fejére tétetheti. A koronát még annak idején Erzsébet királyné, V. László anyja zálogosította el. Frigyes pedig lelkesen őrizgette a bécsi kamarában...

Miután V. Károly német-római császár I. Szulejmán török szultánnal 1545-ben tizenöt évre szóló fegyverszünetet kötött, úgy vélte itt az ideje, hogy rendbe tegye birodalma belső ügyeit. A legelőször is a terjedő reformációval kellett kezdenie valamit. Mint hithű katolikus, akit maga a pápa koronázott német-római császárrá - ő volt az utolsó császár, akinek a pápa tette a fejére a koronát – nem tűrhette az „eretnek” tanokat. Persze – mint majdnem minden vallásháborúban – itt sem csak a vallásról volt szó. Leginkább a hatalomról meg a pénzről…