<> Történelem | Hungary First

Történelem

  • Örvendetes, hogy a nyestponthu időnként foglalkozik a székely írással. Ezt tette 2012. július 2-án is, a Se nem magyar, se nem rovásírás c. cikkében. A hasonló írások alkalmat teremtenek a kérdések közvetlen megbeszélésére azok számára, akik nincsenek a hozzászólók köréből kizárva. A kizárásra pedig szükség van, ha fenn akarjuk tartani a többször lelepleződött akadémikus dogmák érvényességének látszatát.

  • A budapesti Szabó Ervin téren áll egy szoborkút. A szobron Justitia hozzásimul a reménykedő Magyarországot képviselő nőalakhoz. A kút felirata: „E kutat hálás magyarok emelték Nagybritannia méltó fia Viscount Rothermere tiszteletére. Az ő betűje megöli a hatalmaskodást, az ő lelke megeleveníti az igazságot. 1928”. 78 esztendeje, 1940. november 26-án hunyt el Sidney Harold Harmsworth, Rothermere első vikomtja.

  • Néhány évtizeddel ezelőtt a Káma-torkolat környékén magyar vonatkozású sírkövet találtak. Ami ugye Magyarországon nem lett szenzáció, de még csak hírt sem nagyon adtak róla! Hogy miért, nem nehéz kitalálni. A jelentős tárgyi [és régészeti] emléknek számító leleten ugyanis arab írással jegyezték fel, hogy az elhunyt apját „Madzsar”-nak (vagyis magyarnak!) hívták.

  • American Holocaust címmel készített műsort a világtörténelem legnagyobb szervezett és szisztematikus népirtásáról. A Truthseeker (igazságkereső) című műsora feltárja, hogy a Hálaadás története minden szempontból hamis és egy olyan pozitív mítoszt épít fel a világ legnagyobb genocídiuma, népirtása fölé, ami kőkemény történelem-hamisítás.

  • Évezredek óta foglalkoztatja a világot, ki volt valójában Mózes, a zsidók legnagyobb prófétája. Az Ószövetség, jócskán szépítgetett története csak nagyvonalakban egyezik meg az ókori egyiptomi, görög-római, bizánci írók közléseivel. Itt-ott elejtett elszólásaiból, a későbbi kortársak műveiben fellelhető írástöredékeiből az ószövetségitől eltérő Mózes-kép kerekedik ki.

  • 1918. november 15-én a Román Nemzeti Tanács egy nemzetgyűlés összehívása mellett döntött. November 20-án kihirdették: bár több lehetséges helyszín is felmerült, a nagygyűlést Gyulafehérváron, a „román nép történelmi várában” tartják meg. December 1-én kimondták Erdély, 26 történelmi vármegye, elszakadását Magyarországtól és bejelentették a Romániához való csatlakozást.

  • 169 esztendeje, 1849. november 20-án, délben, a Lánchíd átadásán nyoma sem volt a várt örömünnepnek. Nem volt jelen Széchenyi István, a megálmodó, nem volt ott William Tierney Clark, a tervező, Clark Ádám az építésvezető, de Sina György, a legbőkezűbb adományozó és a finanszírozás szervezője sem.

  • Keve vármegye egyike volt Magyarország első vármegyéinek. Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Kevevára központtal, a mai Vajdaság déli részén. A törökökkel vívott háborúk során szűnt meg létezni legkésőbb valamikor az 1540-es években, mivel területe az elsők között került török hódoltság alá. Az 1876-os vármegyerendezés során felvetődött újbóli megszervezésének ötlete (még a Magyar Tudományos Akadémia is az ötlet mögé állt), ám ez végül mégsem történt meg.

  • „Több fiatalember - kilétüket nem lehetett megállapítani - vasárnap délelőtt óriási magyar zászlót tűzött ki a New York-i Szabadság-szobor legmagasabb pontját jelentő fáklyára, a szobor lábánál feliratot helyeztek el 'Vessetek véget a népirtásnak, mentsétek meg Magyarországot' felirattal. (AFP) (Bizalmas!)"  - szólt az MTI egyik híradása 1956. november 18-án

  • „A magyar ragyogó emberfajta, barna, tüzes fekete szem, határozottság az arcban, a hegyes orrszögletben, kemény idegek, különösen jól megépített derék, született katonák és lovasok. Szép nemzeti viseletük nem rejti el szép termetüket, hogy kevéssé mozgékonyak, ennek mégis ez a szűk ruha az oka. A teljesen kiöltözött magyar olyan feszesen jár, mint a törzsökös dragonyos..."