<> Történelem | Hungary First

Történelem

  • Úgy bizony! jól olvasták. A magyar népnek már ezer évvel ezelőtt is volt szimfóniája! Tanú erre "Szent" Gellért püspök, Szent István térítőpapja, "Szent" Imre nevelője, Csanád püspöke, Magyarország első vértanúja, egyik szentje! A történetét megtaláljuk a "Szent Gellért Nagy legendájában".

  • Az amerikai indiánok magyarral rokon jelkészlete azért érdekes a számunkra, mert a magyar jelkészlet kőkori állapotát őrizvén meg, bevilágít jeleink kialakulásának folyamatába. E tanulságot kínálja az itt tárgyalt hopi tál Magasságos Rá köve alakban elolvasható "díszítése" is. 

  • A katolikus skótok mindmáig szentjükként tisztelnek egy távoli országból származó hölgyet. Skóciai Szent Margit Száműzött Eduárd és Árpád-házi Ágota leányaként született Magyarországon.

  • 1703. november 15-én Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor egyesült kuruc serege a zólyomi vár alatt megütközött Forgách Simon vezette labanc sereggel. És győzött.  De ez a csata nem csupán a diadal okán maradt nevezetes… Nagy szüksége volt a győzelemre a kuruc tábornak, nem sokkal korábban elveszett Léva vára.

  • A Kárpát-medencei, nemzetségi közös tartózkodásunk további bizonyítékait keresve jutottam ezekre az eredményekre. Az eredmények az ősi magyar és etruszk írásbeliségünk korai időszakának magas kultúrájú világába vezetnek. Fontosnak tartom, hogy a legújabb ismereteket mielőbb nyilvánosságra hozzam, bár nem íráskutatóként vagy nyelvészként, de valószínűleg éppen annak az egészen más irányú megközelítésnek köszönhetően, amely ezáltal láthatóbbá teszi kapcsolataink ősi lenyomatait. 

  • Horthy Miklós a frissen alakult Nemzeti Hadsereg élén 1919. november 16-án vonult be Budapestre. A megszálló román hadsereg november 14-én távozott a kifosztott fővárosból. A városi legenda szerint: hosszas kocsisor követte a menetet,  „rekvirált" holmikkal. Mikor a legutolsó kocsi elakadt, rögtön került néhány ráérő járókelő, akik - „Szívesen segítünk, csak menjenek már!" - felkiáltással tolták, míg el nem indult.

  • „A magyar törvényhozás mélységes áhítattal ad hálát az isteni Gondviselésnek, hogy az elszakított Felvidék egy része húsz évi távollét, szenvedés és az idegen uralommal szemben kifejtett hősies ellenállás után visszatér a Magyar Szent Korona testébe. A magyar haza bensőséges örömmel üdvözli és a szerető anya meleg gondoskodásával öleli keblére sokat szenvedett visszatérő véreit.” E szavakkal kezdődik a 80 esztendeje, 1938 november 13-án kihirdetett „1938. évi XXXIV. törvénycikk, a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről”

  • A könyvkiadás monopóliumának megszűnését követően a magyar értelmiség álláspontját sikerült e téren új irányba terelni és a változásokat kikényszerítő tudományos érveket rendszerbe foglalni. Ma már csak azok nem tudnak e változás elvi megalapozottságáról, akik nem olvassák a szakirodalmat, vagy szellemi frissesség terén vannak elmaradásaik (Veres Péter kutatásaiból tudjuk, hogy a szakképzett kutatóknak is csak 4%-a kreatív). Ilyenkor mindig drága édesanyám jut az eszembe, aki a fejemet simogatva sokszor elmondhatta volna, hogy olvass fiam, mert egyébként hülye maradsz, ám persze sohasem mondta, mert állandóan olvastam.

  • 1703. november 15-én, a zólyomi vár alatt találkozott Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor egyesült kuruc serege a Forgách Simon vezette labanc haddal. Forgách seregében ott szolgál egy vén katona, akit mindkét táborban csak Vak Bottyánként ismernek. Ő még tartja a régi, török időkből maradt szokást: csata előtt párbajozni kell! Párbajra hívja hát a kurucokat…

  • 1920. november 10-én, hajnali fél három körül, a Körútnál, egy hat-nyolc emberből álló társaság letepert egy embert a földre, ütötték, rugdosták. Az áldozatnak, Einzig Herman nyomdásznak végül véresre verve sikerült elmenekülnie. Közben segítségért kiáltozott.