<> Történelem | Hungary First

Történelem

  • Sosem értettem azt a mentalitást, amely kéjes gyönyörűséggel rúgózik azon, hány elvesztett csatánk, levert forradalmunk volt a múltban. Mintha azt akarnák belénk sulykolni, ami magyar, az csak rossz lehet. A múltunk meg nem más, mint balfékek baklövéseinek sorozata… Amikor ilyeneket hallok, olvasok, mindig az jut eszembe: Kösz haver, én azért büszke vagyok ezekre a „balfékekre”, mert kíváncsi lennék, hogy más nemzetek fiai miként cselekedtek volna az ő helyzetükben. Hogyan harcoltak volna egy világbirodalom ellen?

     

  • A sindürajz forráscsoport segít a kőkori eredetű magyar hieroglif írás alkalmazási területének körülhatárolásában. A hasonló írásmutatványok (mint például a címerek és a birtokjegyek) nélkül e hieroglifák írás voltának a feltételezése is eretnek gondolat maradhatna. A sindük jelkincse megnyit előttünk egy óvilágot, arcunkba csapó futó szellőként sejteti meg velünk a kőkori ember világnézetének gondolati gazdagságát, ködbe veszett kultúrájának szépségét.

  • A sorozatos kudarcok miatt az MTA-nak, az ELTÉ-nek, meg a Magyar Nyelv szerkesztőségének, a nyest.hu-nak és hasonszőrű társaiknak elő kellene végre állnia egy épkézláb állásponttal - ha fontos számukra az arcuk megmentése. Ugyanis már a fél ország röhög rajtuk s ha a veleméri szállás jól üzemel, akkor a másik fele meg köpni fog a nevük hallatán. 

  • “1939 óta kérelmezem és kérem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A Sumir nyelv – 7.000 éves volta dacára – ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel..."

  • Közel százegy esztendeje annak, hogy 1917. május 15-én megvívták a Nagy háborúban a Földközi-tenger legnagyobb csatáját. Az egyik oldalon az Osztrák-Magyar Monarchia hajói, a másikon pedig az antant erői harcoltak. Ez a tengeri ütközet - bár a Monarchia flottája messze elmaradt ellenfeleitől - a Császári és Királyi Haditengerészet az első világháborúban elért legfényesebb győzelmeként került be a történelemkönyvekbe.

  • A magyarok találkozásai a keresztesekkel kezdetben elég szerencsétlenül alakultak. Országunk először csak, mint az útvonal egy része került a képbe. Nyugat-Európából a Szentföldre szárazföldi útvonalként kézenfekvően adódott az akkori Magyar Királyság területe. Már Könyves Kálmán idejében jártak erre hadak… De minek?

  • Az intelligens ember jellemzője, hogy felismeri a környező világban létező törvényszerű összefüggéseket. Nos, az akadémikus "tudomány" akkor sem hajlandó felismeri ezeket, ha a szájába rágjuk.

  • Az arab imperializmust semmi sem tudta megállítani, visszafogni! Előrenyomulásuk gátlástalan volt, könyörtelenűl bántak a leigázott lakossággal, szinte azt lehet mondani, élet nem maradt a nyomukban! Ilyen ellenféllel lehetetlen volt felvenni a harcot, így  a magyar nép is útnak indúlt  a mai Kaukázustól délre eső területeiről, mely terület Arméniát és Szíriát is magába foglalta, közepén Adiabene tartománnyal.

  • Valaha, réges-régen, még a II. világháborúban volt egy erődítményekből álló védvonal, melyet a később legyőzhetetlennek minősített szovjet haderő sem tudott áttörni. Árpád-vonalnak hívták... Az Árpád-vonal két végpontja között légvonalban több, mint a 600 kilométer a távolság.  Anno még az is kérdéses volt, érdemes-e egyáltalán ilyen védvonalak kiépítésével foglalkozni. A kétségek ellenére, kiválóan vizsgázott...

  • 1957 tavaszán úgy kellett a Kádár-rendszernek valami sikerélmény, akár egy falat kenyér. Éppen túl voltak a márciusi MUK frászon - „Márciusban újrakezdjük” - hirdették röplapok, a titokban felpingált feliratok a házfalakon. Aztán még sem kezdték újra… De jött május elseje. Bizonyítani kellett, hogy "ők" vannak nyeregben...