Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum

Varga Géza küldte be 2018. 10. 29., h - 22:19 időpontban

Tisztelt főigazgató úr!

Köszönöm, hogy megtisztelt a válaszlevelével, a benne foglaltakkal azonban több ok miatt nem érthetek egyet. Az eljárásukkal kapcsolatos észrevételeimet alább felsorolom, remélve, hogy egy érdemi együttműködés során idővel közelebb juthatunk a megoldásukhoz. A szerződésünknek megfelelően a múzeumban letétbe helyezett budapesti hun(?) jelvény tudományos igényű leírását szeretném elérni az Ön segítségével, mert amit eddig tettek, annak nem sok köze van a tudományhoz.

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum
1. ábra. A múzeum rajzos átvételi elismervényt adott a rovásjelekről, de azok valamiképpen eltűntek az eljárás során

 

Ha van Tudományos Tanács a múzeumban, akkor azt miért nem vette igénybe?

A lelet átvételi elismervénye szerint rovásjelek vannak a tárgyon (ezeket az átvételkor készített rajz is rögzíti) – az eljárásban részt vevő muzeológusok mégsem voltak hajlandók tárgyalni őket. Az átvételi elismervény adatait és rajzát (1. ábra) a Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr által írt tanulmány sem használja fel. Ön a személyes találkozónkon, tanúk előtt azt ígérte, hogy a rovásjelek azonosítása érdekében a Tudományos Tanácshoz fordul - ám ez is elmaradt. Miért? Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr korábban arról tájékoztatott, hogy vannak a múzeumban olyanok, akik e tárgyon rovásjeleket látnak, de ők nem vesznek részt a lelet leírásában. A hozzáértőket a Szakács Árpád és a Magyar Idők cikksorozatában említett kulturális diktatúra szellemében szorították háttérbe? Tisztelt főigazgató úr, Ön azért nem vette igénybe a Tudományos Tanács segítségét és a rovástudók azért nem vehettek részt az eljárásban, mert még képesek lennének felismerni a rovásjeleket?

 

A tárgytípus eredete, rendeltetése és alakja összefügg

A szerződésünk tárgyát képező budapesti hun jelvény – a hun cikáda fibulákhoz hasonlóan – világnézetet és rangot fejez ki, azaz jelvénynek is tekinthető. A múzeumi eljárásban szerepelt már lószerszámdísz, ládikaveret meghatározás és most legújabban felbukkant az övalkatrész meghatározás is. Mivel a rangot és a világnézetet lószerszámon, ládikavereten, vagy az övön is feltüntethették, e változó múzeumi álláspontok összeegyeztethetők a véleményemmel. A különbség csak annyi, hogy a múzeum mindössze egy fizikai tárgyat lát és nem kívánja feltárni a gondolati tartalmát, pedig annak tisztázása (a szöveg elolvasása) nélkül a lelet rendeltetése teljes körűen nem tisztázható. Tény, hogy több régész azért határozhatta meg a leletet hun cikáda fibulának, mert az alakja hasonló a hun cikáda fibulákéhoz (2. ábra) s ez a formai hasonlóság magyarázatot kíván.

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum
2. ábra. A lelet formai és gondolati párhuzamai (balról jobbra): csömöri, kistokaji és kemecsei hun cikáda fibula, a budapesti hun(?) jelvény és morvaországi párhuzama (az utóbbi kettő töredék)

 

A korábbi főigazgató által aláírt letéti szerződés szerint is ez egy hun cikáda fibula. Azóta tisztázódott, hogy nem fibuláról van szó (azt, hogy ez egy öv eleme lenne, egyelőre nem bizonyítja leletpárhuzam, de ez a gondolati tartalom szempontjából érdektelen). Kétségbe vonták a lelet hun kori voltát is, ám különös körülmények között, mint arról alább esik szó. Nem tértek ki a tárgy alakjára sem, pedig annak is jelentése van. Kérem, főigazgató úr, legyenek szívesek megvizsgálni, hogy ez a megváltozva fennmaradt jelvényszerű tárgytípustárgy lehet-e a hun cikáda fibulák gondolati tartalmának kései kifejezője, leszármazottja?

A jelvény rendeltetését, szövegét és párhuzamait vizsgálva nyilvánvalóvá válik a gondolati tartalom hun eredete. Mivel a letéti szerződésünkben tudományos igényű leírásra vállalkoztak, ezért meg kellene válaszolniuk, hogy miért hasonlít ez a budapesti jelvény a hun cikáda fibulákra olyannyira, hogy az egyik előző főigazgató az aláírásával hitelesítette, miszerint ez egy hun cikáda fibula. A nyilvánvaló formai hasonlóságot akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni a jelvény leírásakor, ha az a legújabb álláspontjuk szerint nem hun, nem cikáda és nem fibula. A gondolati tartalmak összefüggéseit és a rangjelző rendeltetésnek a hun kortól Mátyás királyig(?) ívelő folyamatosságát csak a budapesti jelvényen és a hun stb. párhuzamokon lévő szövegek tudományos igényű elemzésével (azaz elolvasásával) lehet megérteni és tisztázni. Mivel a múzeum nem hajlandó felismerni a lelet jól azonosítható jeleit, ennek hiányában a jelvény tudományos igényű leírása nem történt meg. A rontott M betűről a múzeum által előadott szégyenletes álláspontnak akkor sincs semmi köze a tudományhoz, ha Ön a dolgozatukat minden alap nélkül tudományosnak minősíti. Ez a „rontott M betű” blöff inkább tűnik a leletrongáló muzeológusok munkáját megkoronázó aktusnak. A jelvény gondolati tartalma feltáratlan maradt, ezért a szerződésünkben vállaltakat a múzeum nem teljesítette.

 

A lelet kora

Levelében arról tájékoztat, hogy a lelet késő középkori. Az eljárás során felmerült minden eddigi kormeghatározás (hun kori, késő középkori, XIX. századi) a régészektől származik. Nem az én tisztem a lelet korszakba sorolása, hanem a régészeké, de a feltűnő változatosságot nem tekintem a megbízhatóság jelének. A tárgy egyébként akkor is jelentős, ha késő középkori, mert a Tomka Gábor által is emlegetett visegrádi párhuzama a hun hagyomány tovább éléséről tanúskodik Mátyás palotájában.

A kor megállapításának folyamata az alábbiak miatt nem tekinthető felhőtlennek.

Erdélyi István régész hun korinak és a székely rovásírás legkorábbi emlékének tartja ezt a leletet. Kérem, legyenek szívesek tisztázni, miért térnek el az álláspontjaik!

Vaday Andreától annak idején a javaslatomra azért kértek szakvéleményt, mert ő „az olvadt rézbe nyomott vascsap” technológia alapján azt avar kor előttinek határozta meg. A beszerzett szakvéleményéből azonban csak egy aláírást nélkülöző kivonatot kaptam (3. ábra), amiből éppen a korra és a technológiára vonatkozó rész feltűnően hiányzik. Amikor Vaday Andreát felhívtam telefonon, azt mondta, hogy nem kíván vele többet foglalkozni. Kérem, legyen szíves tájékoztatni, hogy miért volt szükség erre a különös eljárásukra és legyen szíves elküldeni nekem az eredeti szakvélemény másolatát, vagy beszerezni Vaday Andreától egy aláírt újat!

Kérem a vascsap rögzítésének technológiáját is figyelembe venni a lelet korszakba sorolásához s ehhez felhasználni azt a szakértői megfigyelést, miszerint a réz és a vas forró állapotban egyesült, ötvöződési folyamat ment végbe – ezért nem hullott ki a leletből a vascsap maradéka. Ezzel szemben a visegrádi párhuzamból - amely alapján Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr ezt a leletünket korhoz kötötte – kiesett. A németországi, cseh és magyarországi párhuzamok többségéből is hiányzik a vascsap, nyilván a későbbi – lyukfúráson alapuló – technológia miatt.

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum
3. ábra. Vaday Andrea szakvéleményéből csak ezt a kiherélt kivonatot kaptam meg

 

A lelet és a jelek minősége

Arról tájékoztat, hogy ez egy „gyengébb minőségű” tárgy, amelyen „rontott M” betű látható. Ezzel szemben nincs rajta rontott M betű (4. ábra). Ha ez kétséges lenne az Ön, vagy a munkatársai számára, akkor bármelyik nem debil általános iskolástól megbízható tájékoztatást kaphatnak az M betűről. Kitűnő minőségű rovásjelek azonban voltak a jelvényen, amíg le nem reszelték, majd le nem polírozták a felületét. Két jel a reszelés ellenére ma is jól azonosítható, a harmadik pedig a leletről készült fényképeken és rajzokon jól, a leleten pedig valamelyest látszik.

Kérem főigazgató úr, legyen szíves megindokolni, hogy Önök miért a valójában nem is létező „rontott M”-et ismerték fel a jól azonosítható rovásjelekkel szemben? Álláspontom szerint a „rontottal” szemben a pontosan azonosíthatót kellene egy tudományos igényű leírásba emelni. Ha ezt mégsem tették, akkor az a tudományon kívüli szándékaikról tanúskodhat? Amíg a Magyar Nemzeti Múzeum a jelek pontos azonosítását meg sem kísérli, addig Önök nem teljesítették a szerződésünket, amelyben tudományos igényű leírásra vállalkoztak.

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum
4. ábra. A muzeológusok a rovásszöveget a feje tetejére állítva szemlélik és „rontott M”-nek határozzák meg (holott a leleten nincs rontott M betű), a kérdéses szövegről készült képek: a felső sorban és a középső sor első képén a letéti szerződés előtti állapota (a leletet bemutató kötetem címlapjáról és két fényképről), a középső sor második rajza az átvételi elismervényen lévő rajzból való, a harmadik sorban lévő rajzot a lereszelt leletről készítették és Tomka Gábor ezt (a leggyengébb minőségű képet) használta fel a tanulmányához

 

Az államtitkár Magyar Nemzeti Múzeum általi félrevezetése

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár 2018. augusztus 14-én kelt levelében az Önöktől kapott félrevezető információk alapján arról tájékoztat, hogy a (lelet átvételekor még meglévő, elismerten a múzeumban letört és nyom nélkül elveszett - VG) vascsap megsemmisülését a rozsdásodás okozta. Önnek tudnia kell, hogy ez nem igaz, vagy ha Önt is félrevezették a leletrongálás felelősei, akkor legyen szíves pontosan tisztázni a történteket, mielőtt az államtitkárt (félre)tájékoztatják! A mellékelt mikroszkópos fényképfelvételek a múzeumban készültek, a lelet felületének lereszelése után (5. ábra). Jól látható a képeken, hogy a vascsap maradékának fémtiszta a felülete, rozsdásodásnak semmi nyoma, ellenben jól kivehetők a reszelőnyomok. Mivel a vascsap elismerten a múzeumban tört le, a törési felület és a rajta lévő friss reszelőnyomok is csak a múzeumban keletkezhettek. Kérem, főigazgató úr, tisztelje meg azzal a gondjaira bízott Magyar Nemzeti Múzeumot, a szerződésünket és a saját beosztását, hogy az Ön által irányított múzeum ne vezesse félre a kulturális államtitkárt és a közvéleményt!

 

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum

 

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum

 

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum

5. ábra. A múzeumban letört vascsap rézlemezben maradt csonkjának fémtiszta felületén jól látszanak a reszelőnyomok a múzeumban készített mikroszkópos felvételen

 

A múzeumban mikroszkóppal készített felvételek cáfolják a reszelésnyomokra adott múzeumi magyarázatot, mert a vascsap maradékának fémtiszta felületén ugyanazok a reszelőnyomok mennek végig, mint amelyek a rézlemez felületén is láthatók – ebből következően a vascsonk letörése és a lelet lereszelése a múzeumban történt (azt ugyanis, hogy a vascsonk a múzeumban tört le, több dokumentum is elismeri)

 

A lelet lereszelése

A múzeumban restaurálás ürügyével lereszelték, azaz megrongálták a lelet felületét. A reszelésnyomokat több szakember is észleli és rögzíti. Az azóta Önök által végrehajtott polírozásnak köszönhetően a reszelésnyomok jórészt eltűntek (miközben a rovásjelek kontúrjai tovább romlottak), de a felület különböző állapotait az időközben készített fényképfelvételek és szükség esetén tanúvallomások igazolják. Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr kérdés nélkül azt mondta négyszemközt, hogy a „restaurálás” szükségtelen volt. Az a mese, amit az Ön jelenlétében e reszelésnyomok keletkezéséről az egyik beosztottja előadott, a tényekkel nem egyeztethető. A beosztottja által az Ön jelenlétében előadott képtelen történet szerint a restauráló folyadék tárta fel a reszelésnyomokat a korrodált felületen – ám ilyen folyadék nem létezik és a korrodált felület alatti állítólagos reszelésnyomok létére sincs semmilyen bizonyíték. Ráadásul nem csak a korrodált, hanem a korrodálatlan felületeken is megjelentek a reszelésnyomok, sőt a vascsonk maradékának friss fémfelületén is, ami pedig elismerten a múzeumban tört le. Ezek a reszelésnyomok nem a restauráló folyadék, hanem egy múzeumi reszelés következményei. Kérem, főigazgató úr, legyen szíves vizsgálatot indítani az eset tisztázása érdekében: miért reszelték, majd polírozták le a budapesti hun(?) jelvény felületét? A polírozott felület keletkezését (a reszelésnyomok elsimítását és eltüntetését) is egy másik, még csodálatosabb folyadékra fogják?

 

Kérem, kezdeményezzen büntetőeljárást a felelős(ök) ellen, engem pedig szíveskedjen tájékoztatni arról, hogy mi volt a barbár „felületkezelés” (reszelés és polírozás) célja? A rovásjeleket kívánták eltüntetni a tárgy felületéről a hun-magyar azonosság tagadása érdekében?

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum
6/a. ábra. A budapesti hun(?) jelvény a múzeumi letétbe helyezés előtt

 

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum
6/b. ábra. A budapesti hun(?) jelvény a múzeumban történt lereszelés után

 

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum
6/c. ábra. A budapesti hun(?) jelvény a múzeumban történt polírozás után

 

Megoldási javaslat

Kérem, hogy szíveskedjenek a 10 évvel ezelőtt kötött szerződésünket becsületesen és szakszerűen teljesíteni! Ehhez – természetesen - minden segítséget megadok, ha arra igényt tartanak.

Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum
7. ábra. Csömöri hun cikáda fibula (balra) és osztrogót tulajdonba került hun cikáda fibula (jobbra), mindegyiken elolvasható hieroglifikus szöveg van, amelyek megértése segítheti a budapesti hun(?) jelvény gondolati tartalmának és hun gyökereinek megértését

 

Varga Géza

Új hozzászólás