A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból - Marácz László

HungaryFirst küldte be 2019. 08. 25., v - 05:16 időpontban

I. A Magyar fordulat a magyar nyelvrokonság kutatásáról 

1995 novemberében megjelent a Magyar fordulat - Politikai vélemények Közép-Európáról c. könyvem hollandul. A Magyar fordulat célja a kárpát-medencei magyarságot sújtó elnyomás és kultúráját övező hírzárlat többszörös tabu-gyűrű megtörése, az igazság kimondása volt, ideértve a trianoni békediktátum igazságtalanságát is. Nyelvészként felvetettem a magyar nyelv finnugor rokonságának a kérdését is. Azt a következtetést vontam le, hogy az elmélet nyelvészeti szempontból is tarthatatlan. A Magyar fordulatban a következő 10 pontban foglaltam össze a magyar nyelv finnugor rokonságára vonatkozó bírálatomat. 

1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt kísérlet. A nyelvészeti kutatások azonban csak e században, a második világháború után bontakoztak ki igazából. Mikor finnugor nyelvrokonságról beszélünk, akkor főleg lexikai párhuzamokról van szó. 

2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb. 

3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika, ahonnan eredetileg a "hangtörvények"-koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést.  

4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szógyökökről feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek. 

5. Björn Collinder, svéd nyelvész az uráli/finnugor alapnyelvekben kb. 400 alapszógyököt határoz meg. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Emellett nem mindegyik alapnyelvbeli szógyök fordul elő az összes finnugor nyelvben. A mai finn nyelvtudomány erősen revidiálja a finnugor nyelvelméletet. A finn nyelv finnugor nyelvrokonsága helyett a finn nyelvészek a finn-ógermán vonalat kutatják, illetve a finn kontinuitás elmélet hívei. 

6. A finnugor nyelvről egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. későbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn, stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merő feltételezés. Ezt a finnugor nyelvészek maguk is beismerik. 

7. Közismert, hogy az MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetű szó. Felmerül a kérdés, hogy a TESZ miért nem tesz kísérletet e szavak kapcsolatainak a régi kultúrnyelvekben, pl. sumérban, szanszkritban való felkutatására, vagy egyszerűen magyar eredetűnek elkönyvelésére, feltéve, ha azok valóban igazolhatóan magyar eredetűek? 

8. Alapvető grammatikai különbségek vannak a magyar és finnugor nyelvek között, pl. a finnugor nyelvek közül csak a magyar ismeri az igekötő-rendszert. A finnugorista Décsy Gyulának ez szintén feltűnik, de szerinte ez a magyarok vándorútjának tulajdonítható. A Hajdú-Domokos szerzőpárosnak ez fel sem tűnik. Holott összesen 20 grammatikai jelenséget vizsgálnak a finnugor nyelvekben. E jelenségekről kiderül, hogy egyetlenegy sincsen meg az általuk felsorolt uráli/finnugor nyelvekben (szamojéd, obi-ugor, magyar, permi, mordvin, cseremisz, finn, lapp): nem veszik észre, hogy ilyen táblázatokkal erős ellenérveket szolgáltatnak a finnugor nyelvrokonság ellen. Ez kitűnően szemlélteti is a finnugrisztika által alkalmazott kettős mércét. 

9. Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémia Értesítőben kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső összefüggés-rendszerének feltérképezésére. Ez a Czuczor-Fogarasi-szótár ma is párját ritkítja, és pótolhatatlan kulturális kincsünk.) Magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol nem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, hogy csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés klasszikus példája. Úgyhogy egy bizonyos lexikai elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az a rokonnyelvben előfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökükkel rendelkeznek. A modern nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert a lexikai elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréből következik az, hogy valamely elem szógyöknek minősül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát logikai, azaz tudományos alapon a modern nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (módszer) képezi a finugrisztika alapparadigmáját, emiatt az egész paradigma tévúton jár. A TESZ-nek is ez az alapprogramja. A Hunfalvy-program olyan bizarr következtetésekkel jár, hogy a magyarban lehetnek szógyökök csak és csakis akkor, ha azok a rokonnyelvekben is előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként kezeli. 

10. Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendők és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatók hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel. Ezek a szógyök-halmazok alkotják az un. "szóbokrokat". Így a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek. 

Itt van például a K-R mássalhangzós gerinccel rendelkező, egyszótagú szógyökökből álló szóbokor, melyet Czuczor-Fogarasi a különböző magánhangzók képzésével, illetve további ragozással vezet le, mint (a szógyökök vastagon szedve): 

(1) kar (magyar gyökök), kar-ika (magyar képzés), kar-ima (magyar képzés), kar-ám (magyar képzés), ker (magyar szógyök), ker-ek (magyar képzés), ker-ül (magyar képzés), ker-ít (magyar képzés), ker-ing (magyar képzés), kér-eg (magyar képzés), kor (magyar szógyök), kor-ong (magyar képzés), kor-c (magyar képzés), kor-lát (magyar képzés), kör (magyar szógyök), kör-ös (magyar képzés), kör-öz (magyar képzés), kör-ny (magyar képzés), kör-nyez (magyar képzés), kör-ül (magyar képzés), kur (magyar szógyök), kur-itol (magyar képzés), kur-kál (magyar képzés). 

A K-R mássalhangzós gyököt, mely közös kör alakú jelentésmozzanattal rendelkezik, a TESZ olyan egyedi elemekre széttagolja, melyek között nincsen semmilyen összefüggés: 

(2) kar (ótörök), karika (lehetőleg magyar), karima (észak-szláv), karám (ismeretlen eredetű), karing (nem szerepel), ker (nem szerepel), kerek (ker képzése), kerül (finnugor), kerít (finnugor) kering (ker képzése), kéreg (képzés), kor (török eredetű), korong (szláv eredetű), korc (ó-francia), korlát (ismeretlen eredetű), kör (analógiával keletkezett), körös (magyar fejlemény), köröz (képzés), körny (nyelvújításbeli), környez (nyelvújításbeli), körül (finnugor), kur (nem szerepel), kuritol (ismeretlen eredetű), kurkál (bizonytalan eredetű).

 

II. A finnugor boszorkánykonyha módszereiről 

Honti László, a Groningeni Egyetem finnugor professzora ezek ellen az érvek ellen három helyen reagált. Újságcikkben (olvasói levél) a holland napilapban, NRC Handelsblad-ban, 1996. február 15-én adott interjújában és az 1996. február 25-én a hollandiai magyar Mikes Kelemen Kör szervezésében tartott amszterdami előadásában. 

1. Érdemben a Magyar fordulatban felhozott egyetlenegy ellenérvre sem reagált. Nem hivatkozott azokra a tudományos kutatásokra, melyek már megcáfolták a finnugrisztika álláspontjait. Nincsen hivatkozás nem-finnugor magyar nyelvrokonsági kutatásokra, mint például Götz László nagyszerű kétkötetes munkájára. 

2. Honti amszterdami előadását azzal kezdte, hogy tudományosságom a Hócipőben megjelent cikk, a "Magyarul beszélnek a földönkívüliek?" szintjén áll, mely másolatát a közönség köreiben szétosztotta. Az amszterdami közönség előtt kijelentette, hogy igazából nem vagyok nyelvész, a Magyar fordulatot nem szabadott volna kiadni, stb. 

3. Honti szerint azt állítottam, hogy nincs kapcsolat a magyar és a finnugor nyelvek között (NRC Handelsblad), s hogy a magyar-török nyelvrokonság híve vagyok (NRC Handelsblad, UK, amszterdami előadás). Leszögezem, hogy a Magyar fordulatban én ezt nem állítottam. A magyar és az ún. finnugor nyelvek között valóban vannak párhuzamok, de ezek egyáltalán nem kizárólagosak, ahogyan a finnugristák állítják. Megjegyzem, hogy a magyar-török nyelvrokonságról soha sehol nem nyilatkoztam. Mindössze annyit, hogy vannak párhuzamok a magyar (nyelv) és a török nyelvek között is. Honti taktikai célja világos: olyan dolgokat adni a számba, amit nem mondtam, de amelyekkel szemben a finnugristák szerint a finnugor elsőbbség már bizonyított. 

4. A tudományban nincsenek örök igazságok, dogmák. A tudományban elméletek léteznek, amelyeket új tények felbukkanásakor ezekkel a tényekkel szembesíteni kell. Honti szerint ez nem szükséges, mert szerinte a "magyar nyelv finnugor eredete a XVIII. század közepétől ténynek tekinthető" (NRC Handelsblad). Először is, egy tudományos tézis régisége nyilván nem minősül érvnek a tézis helyessége mellett. Továbbá ? mai szemmel? nem lehet komolyan venni a XVIII. századi nyelvészet bizonyító erejét, hiszen a XVIII. századi európai nyelvészetnek alig volt komoly grammatikai elmélete, legfeljebb szólisták alapján dolgoztak. Erről azonban Honti maga is érzi, hogy túl kevés, mert a nyelvrokonság nem csak közös lexikai elemekben nyilvánul meg. Ha az utóbbi állítás igaz, akkor Sajnovics János az 1770-ben Koppenhágában megjelent a magyar-lapp nyelvrokonságról szóló könyvében a "Demonstratio Idioma ungarorum et lapponum idem esse" címmel tulajdonképpen mit bizonyított? A modern nyelvészet szerint semmit. Legfeljebb azt, hogy a magyar és a lapp nyelv között szópárhuzamok állnak fenn. Ezt a finnugristák is elismerik. Idézet Lakó György Sajnovics Jánosról írt könyvecskéjéből: "Sajnovics olyan magyar és lapp szavakban látta az azonos eredet bizonyítékát, amelyek a hangalakra nézve hasonlítanak egymásra, jelentés tekintetében pedig teljesen... Az összehasonlító nyelvtudomány viszont már körülbelül 150 éve nem fogadja el a szavak etimológiai azonosságának bizonyítékául az egyenlő jelentésű szavak hangalaki hasonlóságát…". Ebből következik, hogy teljesen megalapozatlan Honti azon állítása, hogy a finnugor nyelvrokonságot már a XVIII. században bebizonyították. Harmadszorra, ha akkor már bebizonyított ténynek számított volna a finnugrizmus, akkor a XIX. század első felében Körösi Csoma Sándor miért kezdett el Indiában kutatni a magyar nyelv eredete iránt? Őt, mint göttingeni diákot a finnugrizmus, az akkori és jelenlegi finnugrizmus német központjában, a XVIII. századi évek nyilvánvalóan nem győzték meg. Sőt az is dokumentált, hogy nem kevés nyelvet tudott. 

5. Honti amszterdami előadásán azt mondta, hogy a nyelvekről nem lehet azt állítani, hogy nem rokonok, csak azt, hogy rokonságban állnak-e egymással. Ha ez igaz, akkor milyen alapon jelenti ki Honti, hogy a magyar és a török nem rokon nyelvek; minden nem-finnugor rokonságot el kell vetni, s csakis a magyar és a finn nyelvrokonság a helyes? 

6. Honti szerint állításom, hogy "a magyar szaktudósok nincsenek tisztában számos magyar szó közös eredetével" nem helytálló (NRC Handelsblad). Ez az állításom _ sajnos_ igenis igaz, mert a hivatalban lévő magyar nyelvészet a Czuczor-Fogarasi nagyszótár alapelveit elveti. Emiatt magyar nyelvészek nem írnak arról, hogy például olyan szógyökök (vastagon szedve a szógyököket) összetartoznak, mint: 

(3) öv, év, ív, av-ul 

(4) nap, nap-a, nép, nem, nem-z, nem-zet 

(5) megy, mász-ik, moz-og, moc-orog, mocc-an 

(6) lity-eg, löty-ög, lotty-an, lötty-en, , litty-lotty 

(7) kolomp, kolonc 

(8) láng, lámp-a 

(9) ro-hadt, ro-ggyant, ro-kkant, ro-ppant, ro-zzant, ro-zoga, ro-skad, ro-ssz, ro-zsda 

(10) gyül-öl, gyal-áz, gyil-kol 

(11) tip-eg, top-og, tip-ereg, top-orog, tap-os, tep-er, tip-or, tapp-ancs, top-ánka, tap-sol, táp-ászkodik, be-top-pan, toty-og, töty-ög, toty-orog, töty-örög, töty-örészik 

(12) csepp, csepp-en, csep-eg, csap, csap-lár, csap-zott, csap-adék, csobb-an, csob-og, cseb-er, csup-or, csob-olyó, csib-or. 

A magyar szótár összefüggésekben való szervezése, az ún. szóbokrokban való szervezés elméletére lentebb még visszatérek. Úgy látom, hogy a hiteles magyar nyelvészet legfontosabb jelenlegi teendője, hogy ezekre a lexikai összefüggésekre kutatási programot állítson fel. A szótáraknak először a belső rekonstrukcióját kell elvégezni. Hontinak nincs igaza abban, hogy az etimológiai kutatás alapelveit nem szabad megcáfolni, mert "a finnugor nyelvtudomány etimológiai vizsgálata nagy múltra tekint vissza" (NRC Handelsblad). A paradigma régisége nem érv a helyesség mellett. Le kell itt szögezni, hogy a TEST vakvágányon jár. 

7. Honti szerint én nem mondhattam volna ki Hunfalvy, a finnugorizmus alapítójának német nevét Hunsdorfer-t. A Magyar fordulatban kimutattam a finnugrizmus tudománypolitikai hátterét. A finnugrizmus akkor nyert teret, amikor Magyarország nem volt független ország, a Bach-korszakban, illetve a kommunizmus alatt, vagyis amikor súlyos fizikai és pszichológiai terrornak volt kitéve. Hunfalvy és Budenz, a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti kutatásait az osztrák-német hatalmi-politikai célok szolgálatába állították. Könyvem jellege (vagyis, hogy politikai véleményemet tükrözi) teljesen indokolttá teszi, hogy Hunfalvy (eredeti) német nevét megemlítsem. De legyen itt gróf Széchenyi koronatanú, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója, aki 1851-ben a következőket írja: "S most még talán ezen utolsó igazán magyar intézet is ki legyen sarkából forgatva? Fájdalom, igen! Mert hiszen az akadémiai alapszabályok minap leérkezett megváltoztatása, legalább saját lelki szemem előtt nem egyéb és nem kevesebb, mint olyan döfés, mely könnyen halálra vezet". 

Hunfalvy-t és a finnugorizmust azért bíráltam, mert-amint azt fent kimutattam ? nem üti meg a tudományosság mércéjét. A paradigma-módszertana helytelen nyelvészeti szempontból. Ez a maga idején is így volt. Hiszen a finugrizmus alfája és omegája az volt, hogy elutasítsa a Czuczor-Fogarasi szótár alapelveit, melyek helytállóságáról mindenki meggyőződhet, hiszen a mai napig is lehet velük dolgozni. Honti szerint azzal, hogy Hunfalvy-t bírálni merészeltem, "az összes magyar és finnugor nyelvész ellen intéztem támadást" (UK). 

(13) A finnugrizmus "áltudományossága" a következő kitételekből áll: 

1. Ami nem a funnugrizmust igazolja, arról nem beszélhetünk. 

2. Aki bírálja a finnugrizmust, az rágalmazható és rágalmazandó. 

3. Olyat adjunk a bíráló szájába, amit nem állított, s ezt cáfoljuk. 

4. A finnugrizmus birtokolja az örök igazságot. 

5. A finnugrizmusnak megengedett a kettős mérce. 

6. Az igazságot nem szabad kimondani. 

7. Az elmélet tudománypolitikai háttere tabu. 

 

De nézzük meg most, hogy a finnugor érvelés miért mond csődöt. Először szögezzük le, hogy: 

(14) Honti amszterdami előadása semmiképpen sem bizonyította be a magyar nyelv finnugor rokonságát. 

Honti a magyar finnugor eredetét az amszterdami előadáson végérvényesen be akarta bizonyítani. Ehhez szétosztott egy hand-out-ot (szórólap, brosúra), melyen a "lebilincselő" érvek szerepeltek. Előadásának címe (Finnugor-e az anyanyelvünk?) csak feltevés, melyet nem tudott megválaszolni. A Honti által adott igenlő válasz meddő állítás volt. Honti szerint a magyar nyelv finnugor nyelvrokonságát bizonyító érvek a következőknek kell megfeleljen: "Nyelvek közötti rokonság megállapításának meglehetősen pontos kritériumai vannak, ezeknek csak egy részét alkotják a Marácz által is említett, az illető nyelvek grammatikájában tapasztalható egyezések. A rokonság felismerésében szerepet játszanak az ún. közös szavak" (NRC Handelsblad). A hand-out-ján szereplők igazi tudományosság szerint vagy ellentmondanak a fenti ismérveknek, illetve nem kielégítőek, vagy más, nem finn nyelvekre is igazak. Így a hand-out-ján felsorolt érveknek nincs bizonyító ereje. De vizsgáljuk meg Honti érveit egyenként: 

1. Honti a finnugor nyelvrokonságot az indogermán minta segítségével próbálja bizonyítani. Feltüntetett hat-hét indogermán nyelvet. Itt máris megbukik az egész, mert az indogermanisták már feladták a hangtörvényekkel való működést, ahogy Götz László ezt meggyőzően kimutatta. Mivel a finnugrisztika az indogermanisztika függvénye, az indogermanisztika bukásával a finnugor elmélet is megbukott ezen a téren. Emiatt az ötoldalas hand-out másfél oldalát félretehettük. 

2. A 2-3. oldalon szerepelnek a finn-magyar szópárhuzamok, hangmegfelelések. A többi nyelvről nem vitatta meg helyhiány miatt. Talán azért, mert nem annyira egyértelmű a helyzet? A finnugor alapszókincs nem dokumentálható. Emiatt az egész hangmegfelelések listája puszta spekuláció, mely még bizonyításra vár. (Bár bizonyítható-e a bizonyíthatatlan, ha eddig másfélszáz év sem volt elég?) Önkényes az, hogy a magyarban változtak a hangok. Felvetődik a kérdés, hogy a többi nyelv miért képviseli a finnugor alapnyelv hangjait, s miért pont a magyarban változtak, miért nem fordítva? Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ. 

3. A személyes névmások részben felelnek meg, de vannak itt megmagyarázhatatlan különbségek is. Például a finn harmadik személyt jelölő hän (ő) és a magyar ellenpárja ő között nem egyértelmű a párhuzam. Továbbá funkcionális különbségek is vannak e két személyes névmás között, mer a hän-t nem lehet "ejteni" az ő-t viszont igen: 

(15) (hän) tulee 

(16) (ő) jön 

A párhuzam itt csak felületes, mert ha alaposabban megnézzük az adatokat, akkor valójában minőségileg nem ugyanarról van szó. A számnevek is csak részben mutatnak párhuzamot. 

4. A fonotaxis-nak nincsen bizonyító ereje nyelvtörténeti szempontból. Sőt ellent is mond, mert a finn másképp oldja fel a mássalhangzó-torlódást mint a magyar. 

5. A magánhangzó harmónia létezik mind a két nyelvben. Azonban ez is csak néhány ún. finnugor nyelvre jellemző. Nem lehet az egész nyelvcsalád közös egyeként felfogni. Ráadásul fontos eltérések is vannak ebből a szempontból. Emiatt a magánhangzó-harmóniának nincs bizonyító ereje. 

6. Grammatikai elemek összefüggnek más ragozó nyelvek hasonló elemeivel is. Irányhármasság az esetrendszerben nemcsak az ún. finnugor nyelvekben fordul elő. Nem kizárólagos jegy a finnugor nyelvekre nézve. Továbbá léteznek rendszerbeli különbségek is. 

7. Igevonzatok a magyarban gyakran az igekötőktől függnek, melyek teljesen hiányoznak a finnből. Ezért nincs bizonyító ereje. 

8. A birtoklásra mindkét nyelv a "habeo" szerkezet helyett a létigét használja. A közös tulajdonságon kívül teljesen különböznek a bemutatott szerkezetek. A finnben a birtokos szerkezetben a birtokos az adesszivus ? lla ragot viseli, a magyarban viszont a dativus ? nak ragot, pl. Jánosnak a háza. A finnben a birtokos a birtokos szerkezetben a genitivus-t képviseli. Tény, hogy a "habeo" szerkezet hiánya közös a magyarban és a finnben, de a párhuzam itt is csak felületesnek mondható. Alaposabb elemzés azt mutatja, hogy a két szerkezet nagyon különbözik egymástól. 

9. Összetett mondat helyett igeneves szerkezet. Ez nemcsak a magyarban és finnben fordul elő, hanem a sumérben, mongolban és törökben is. Emiatt ez nem is bizonyítja a finn-magyar nyelvrokonság kizárólagosságát. 

Olyasmi is volt, amit Honti Amszterdamban nem is tudott megmagyarázni. Honti szerint nem igaz az a tételem, hogy a magyar nyelv eredete vizsgálatakor számos nyelvet nem veszek figyelembe. Szerinte már nemzedékek tanulmányozták a török, szláv, német, latinhatást a magyarra (NRC Handelsblad). Minden jövevényszó megtalálható a szótárban, minden hatás már kutatott (UK). Először is nem igaz, hogy a magyar nyelv eredetkutatásában számos más nyelvet figyelembe vesznek. Ha ez igaz lenne, akkor miért nincsenek például napirenden Varga Zsigmond, Gosztonyi Kálmán érvei, akik bebizonyították, hogy a magyar és a sumér nyelv szerkezetileg rokonnyelvek. Nem bővítik ki az akadémikus nyelvészek a nyelvi párhuzamokat sok más nyelvvel, ahogy ezt Csőke Sándor, illetve Götz László tette, és ez tudományos szempontból elfogadhatatlan. Ha be is vonnak más nyelveket a magyar nyelv eredetkutatásba, akkor ezt csakis abból kiindulva teszik, hogy a magyar kölcsönzött azokból, ahogy Honti is állítja. Ez a kutatási premissza azon alapszik, hogy a magyar finnugor nyelv. Ez nincs bizonyítva, emiatt a kutatási premissza is érvénytelen. 

Amsztrdamban szóba került a magyas-sumér nyelvrokonság is. Honti szerint léteznek átfedések e nyelvek között. Ezek azonban a finn nyelv közvetítésével kerültek a magyarba. Csak éppen az a kérdés nincs megválaszolva, hogy hogyan? Honti elismerte, hogy a magyar és a kecsua között 2-10 szó egyezik. Ha ilyen kevés számú egyezés létezik, akkor magyarázatot kell adni arra, hogy ez a kérdés egyáltalán miért vetődött fel. A japán-magyar szóegyezéseket (200 szóegyezés) véletlennek minősítette. Ha a véletlennek olyan nagy szerepe van, mint a japán-magyar esetében, akkor miért nem vonatkoztatja ezt a magyar-finn rokonságra is?

 

III. Vissza Czuczor-Fogarasi-hoz 

Ehelyütt a magyar nyelv lexikai elemeinek kutatására szeretném felvázolni kutatási programomat, mely módszertani és nyelvészeti szempontból ? a finnugrizmus alapelveivel ellentétben ? valóban megalapozott, mert abból indul, hogy a magyar nyelv saját lexikai elemeit kell rekonstruálni, s nem egy nem létező, feltételezett, dokumentálhatatlan nyelv alapelemeinek a segítségével. 

1. A magyar egyszótagú gyökök az ún. CzFo, magyar nyelv szótárban találhatók meg. Ez a szógyök-lista képezi a magyar nyelv lexikai kutatások, nyelvrokonsági és egyéb összehasonlító kutatások alapját. 

2. A szógyökök rokonai összegyűjtésével szóbokrokat tudunk felállítani, melyek hasonló alakú és jelentésbeli szógyökökből állnak. Ezt a munkát már részben Czuczor-Fogarasi is elkezdte. E szótár a magyar nyelv erős belső kohézióját vázolja fel. A vezérlőelve, hogy hasonló alakú és közös jelentésbeli mozzanattal rendelkező primitív lexikai elemek egybetartoznak. Itt a szóbokor közös hangalakú gyökét teremtő gyöknek fogjuk nevezni. Ez olyan gyök, amely elvont, s amelynek nincs lineáris preferenciája. Ezt igazolja pl. a csek-ély/kics-i, illetve a kígy-ó/gyík szógyök rokonsága. Emiatt a CS-K, K-GY elvont gyökök, mind a két "megfordított" irányban képezhetők belőle szavak. A teremtő gyök módosulásait szilárd nyelvészeti szabályok határozzák meg. 

Magánhangzók elvileg szabadon váltakozhatnak. Mássalhangzók csak az ún. természetes hangtani kategóriák keretében függhetnek össze egymással, azaz a gyökök módosulása csak hasonló típusú mássalhangzók, illetve ugyanabban a pozícióban képzett mássalhangzók között lehetséges. Például a hasonló típusú mássalhangzók, k- és g- (rokon robbanó hangok), ker-ek és gör-be rokonságát engedik meg, illetve z- és d-, ún. dentális hangok, víz és véd rokonságát engedik meg. CzFo.-ban jelentésbeli korlátozást is alkalmaznak. A szógyökök nem csak akkor rokonok, ha hasonló alakúak, hanem ha közös jelentésbeli mozzanatuk is van. A jelentésbeli mozzanatok nálunk közvetlenül felismerhetőek kell, hogy legyenek, például a K-R teremtő gyökkel kapcsolatos szóbokor elemei (lásd (1) fenn). Mindegyik szónak van egy kör-szerű jelentésmozzanata. Tekintettel arra, hogy a magyar gyökök nagyon régiek, és más műveltségi korokból valók, a jelentésbeli kritériumot nem alkalmazhatjuk túl szigorúan, mert nem látjuk a "kézenfekvő" jelentésbeli összefüggéseket. Erre Magyar Adorján kutatásai is felhívják a figyelmet. 

Ezért a magyar szógyök, illetve teremtő gyök kutatási vezérelv nulla-hipotézise a következő: (17) Hasonló hangalakú szógyökök egy és ugyanazon elvont teremtő gyök változatai, és e szógyökök jelentésbelileg össze kell hogy függjenek. 

Ennek a lexikai kutató elvnek a következő következményei vannak: 

1. A teremtő gyökök listája képezi a magyar szótár axiomatikus elemeit. 

2. A teremtő gyököknek teremtő erejük van. Új szavakat, illetve "szóbokrokat" tudnak előállítani. Messze kitöltetlenek az üres szógyökök. 

3. Magyar gyök olyan gyök, amely valamilyen szóbokornak tagja. Idegen, illetve jövevénygyök olyan gyök, mely rokontalan. 

4. A magyar szótárnak kohéziós ereje van. A szótár szóbokrokból áll, s nem izolált lexikai elemek halmaza. 

5. A magyar szótár jelentésbeli mezőkben is felosztható. A teremtő gyök egy jelentésbeli koncepcióval is összefügg. Emiatt a magyar nyelv a "tudás" nyelve, mert az ősi tudás teremtő gyökökhöz van kapcsolva. Magyar Adorján ezt kultusz-szócsoportnak nevezi, mint például: 

(18) rúd, réz, ráz, rez- eg, resz-ket, rozs-da, rózs-a, rőt 

Ez a szóbokor a réz hangzási, formabeliségi, egyéb tulajdonjegyeivel függ össze. 

6. A nyugati nyelvekben nem volt, illetve nem működik a teremtő gyök elve. Emiatt e nyelvek szótárai analitikusak. Minden egyes elem magára van hagyatkozva. Minden jelentésnek külön-külön hangalak felel meg. 

7. Szótári, nyelvrokonsági, illetve összehasonlító kutatásokat csak akkor lehet végezni, ha a teremtő gyökök, illetve szóbokrok feltérképezése megtörténik. Addig nem szabad hozzáfogni. 

8. Ezután a magyart bármilyen nyelvvel össze lehet vetni. Rokonnyelvek lexikai szempontból azok a nyelvek, melyeknek hasonló teremtő gyökei, illetve szóbokrai vannak. Itt az átadási-kölcsönzési irányt is meg lehet határozni. Ha van szópárhuzam magyar és nem-magyar szó között, és a magyar szó valamilyen szóbokor tagja, akkor a magyar az átadó nyelv. 

A finugrizmus nemcsak a magyar nyelv eredetét akarta tudatosan vakvágányra vinni, de egyben a magyar szótár kohéziós erejét akarta szétszabdalni. Ha visszatérünk CzFo.-hoz és továbbvisszük, akkor elindulhat a magyar lexikai kutatás, a magyar nyelv lexikai összefüggései más nyelvekkel, a magyar nyelv eredetkutatása új lendületet kaphat. Azonkívül képesek leszünk a teremtő gyökök, szóbokrok elméletével régi összefüggéseket felfedezni, s megérthetjük Sir John Bowring, angol nyelvész és diplomata 1830-ban tett megjegyzéseit a magyar nyelvről is. 

A görög Hérodotosz nagy történeti műve egyik szkíta eredetmondája a következőképpen fest. Thargitaosz mondabeli szkíta király három fiának uralkodása kezdetén aranykincsek hulltak az égből. Mikor a legidősebb fiú odafutott, hogy a kincseket felragadja, a kincsekből tűz csapott ki, ugyanígy járt a közbülső fiú. A harmadik, a legkisebb fiú azonban baj nélkül felvehette az aranykincseket, s így, ennek révén, ő lett a szkíták királya. A monda szerint a következő négy aranyeszköz hullt le az égből: eke, járom, bárd (harci szekerce) és ivócsésze. Ha megnézzük a tárgyak magyar elnevezését, ti. ek-e, ig-a, f-ok-os, ak-ó, akkor meglepő felfedezést teszünk. Ezek a szók egy és ugyanazon szóbokor tagjai, ugyanazon szógyök alapján képződtek, -K. Ehhez kapcsolódik ég szavunk. Így a szkíta eredetmonda leolvasható a magyar nyelvből, a magyar szótárban rögződött. Figyeljük meg, hogy e szavak részei egy még nagyobb szóbokornak, melyben olyanok szerepelnek, mint ig-e, j-og, ig-az, ig-ér, egy, ügy, agy, ok, ék, üd-v, id-ő, éd-es, stb. Ez önmagában is meglepő adat, mert ezek a szók a teremtésre, tudásra, világrendre utalnak. Úgy látszi, hogy ezek mind az éggel függnek össze. Nemcsak az arany tárgyakat kapták a szkíták, és tegyük hozzá a magyarok az égből, hanem még többet is. Ez további kutatást igényel. 

Az angol nyelvész s diplomata Sir John Bowring 1830-ban a következőket írta a magyar nyelvről: A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött, és struktúrája visszanyúlik arra az időre, mikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos és erős hangzatokkal. Az angol ember büszke lehet anyanyelvére, mely az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredetén meglátszik az a különböző nemzetektől származó réteg, melynek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, elhanyagolják, úgy a nyelvkutatásban, mint a régészetben. Az egyiptomi templomok mennyezete - mely egyetlen szikladarabból készült - megmagyarázhatatlan. Senki nem tudja, honnan származik, melyik helységből hozták ezt a furcsa, bámutatos masszát. Hogyan szállították és emelték föl a templom tetejére. A magyar nyelv eredete ennél csodálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog analizálni, és a titok első tézise: Kezdetben vala az Ige, és az Ige az Istennél vala, és az Ige maga vala az Isten." 

Ezzel a sokat idézett Bowring frázissal kapcsolatosan néhány kérdés merül fel. Először is, miről beszél az idézetben Bowring? Másodszorra, honnan vette Bowring a magyar nyelvről szóló tudását, bátorságát annak, hogy ezeket kijelentse a magyar nyelvről. Harmadszorra, mi az az isteni titok, amiről szót ejt. Sorban próbáljuk ezeket a kérdéseket megválaszolni. Bowring _ amikor a nyelvről beszél _ a szótárra gondol, az akkori nyelvészeti gyakorlatnak megfelelően. Tudja, hogy a magyar lexikai elemek nagyon régiek, önállóan bontakoztak ki saját belső rendszerük szerint. A szótári rendszer keletkezése a szellemi világban gyökerezik. Feltételezhetjük, hogy Bowring, aki maga is beszélt magyarul, először is mindenképpen ismerte ezt a titkot, hiszen nem fogalmazott volna ennyire sejtelmesen, de mégis határozottan. Maga azonban nem kutathatta fel a magyar nyelv titkát, hiszen erről nem létezett akkoriban írás, nem valószínű, hogy magától rájöhetett volna. Ezt csak olyan embertől tudhatta meg, aki magyar anyanyelvű volt, nyelvész volt, ismerte az indiai elméleti nyelvészet alapjait Panini grammatikát a szanszkrítrol, jártas volt az ősi kultusz-nyelvekben, sumér, szanszkrit stb., melyeket összevetette a magyarral, s ismerte az ősi kultúrákat és ismerte a szellemi világbeli bölcsességeket. Ezek a képességek 1830 körül csak egy emberben lehetett meg, ti. Körösi Csoma Sándorban. Ezt a feltevésemet az erősíti meg, hogy Bowring ismerte, sőt támogatója volt Körösi Csomának. Így feltételezhetjük, hogy Bowringot csakis Körösi Csoma avathatta be a magyar nyelv isteni titkaiba. De mi is ez az isteni titok? Minden magyar gyök tagja valamilyen nagyobb egységnek, a szóbokornak, s így minden gyök képviseli a nagyobb egységet. Így a pars pro toto elv érvényesül. A kisebb egység képviseli egyben a nagyobb egységet is. Tegyük fel, ha a világmindenség, a teremtés is erre az elvre épül, akkor megérthetjük, hogy miért boncolgatunk a magyar szótár kutatásakor isteni titkokat. 

 

De erről bővebben lehet olvasni a gyakorlatilag elkészült, és várhatólag hamarosan megjelenő könyvemben. Méltó folytatása lesz majd a szintén készülőben lévő "Az igazság forradalma" c. két könyvemnek. 

 

Marácz László

 

Felhasznált irodalom

(1) Götz László: Keleten kél a nap, Budapest, 1991.

(2) Björn Collinder: Comparative Grammar of the Uralic Languages, Uppsala 1960.

(3) Szíj Eniko: Újra kell-e írni a finnugor őstörténetet?, Magyar Tudomány 1990, 3. sz., 261-266. old. Hajdú Péter: finnugor népek és nyelvek, Budapest, 1962. Décsy Gyula: Einführung in die Finnisch-ugrische Sprachwissenschhaft, Wiesbaden, 1965.

(4) Hajdú Péter, Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink, Budapest, 1978, 127-128. oldal.

(5) Czuczor Gergely: A magyar nagyszótár ügyében, Magyar Akadémiai Értesíto I., IV., 1861, 403-445. oldal.

(6) László Götz: Keleten kél a nap I-II, Budapest, 1994.

(7) Nyelvészeti munkásságomról csak néhány adatot sorolok fel: Nyelvészeti tanulmányaimat Hollandiában végeztem a Groningeni Egyetemen. Kétszer töltöttem hosszabb időt az USA-ban, a bostoni MTI vendégkutatójaként. Első nyelvészeti dolgozatom a Nyelvtudományi Közleményben jelent meg 1985-ben, amikor 25 éves voltam. (Marácz K. László, Nyelvtudományi Közlemények, 87. kötet 1. szám, Budapest, 1985, A magyar névutós csoportról, 173-186. oldal.) A NyK. szerkesztőbizottság egyik tagja senki más, mint Honti László, ugyanaz a Honti László, aki 1996 februárjában azt állítja, hogy nem vagyok nyelvész. A doktori disszertációmat a magyar mondattani szerkezetről Asszimetriák a magyarban címmel védtem meg a Groningeni Egyetemen, 1989-ben. A Baszk Tudományos Akadémia adta ki akadémiai sorozatában 1991-ben (László K. Marácz Asymetries in Hungarian, Supplements of ASJU, International Journal of Basque Lingiustics and Philology, XII, San Sebastian, 1991). A doktori munkámat több helyen méltatták. Csak két híres nyelvésznek a véleményét idézem a szerzőnek írt levelemből. Bernard Comrie, a Los Angeles-i USC professzora és számos nyelvtipológiai könyv szerzője azt írja 1990, jan. 24-én: "Thank you for a copy of your book' Asymmetries in Hungarian', which 1 just received. A quick look at the book shows that it is full of material that really interests me, and 1 look forward to studying it in detail."… Richard Kayne professzor, aki a New York City University-n tanít, 1989. nov. 29-én kelt levelében azt írja, hogy "Many thanks for sending me your thesis, which looks extremely interesting. 1 look forward to reading it soon". El is olvasta doktori munkámat, mert az 1994-ben megjelent könyvében (The Antisymmetry of Syntax, MIT Press, Cambridge) a 140. oldalon utal a doktori munkámra. Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy Kayne professzor a világ egyik legfontosabb strukturalista-generatív nyelvésze, a román nyelvek szakértője. Enyit magamról.

(8) Lakó György: Sajnovics János, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.

(9) Széchenyi István: Levél az Akadémiához, Döbling, 1858. II. 6.

(10) Csőke Sándor: Sumér-finn-mongol-török összehasonlító nyelvtan 2, Buenos Aires, 1976.

(11) Varga Zsigmond: Ötezer év távlatából, Debrecen, 1942.

(12) Gosztonyi Kálmán: Dictionaire D'etymologie Sumerienne et Grammaire, Sorbone, Paris, 1975.

(13) Magyar-sumér rokonságról lásd még Bobula Ida: Sumerian Affilations, A Plea for reconsideration, Washington D. C., 1951.

(14) A kecsua-magyar nyelvrokonságról Csőke Sándor: Három tanulmány, II. rész, Eberstein, 1997.

(15) Kazár Lajos: Japanese-Uralic Language Comparison, Locating Japanese Origins white the Help of Samoyed, Finnis, Hungarian, atc.: az Attempt, Hamburg, 1980.

(16) Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I, Pest 1862. 62-118 oldal.

(17) Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka, magyar népművészet, Debrecen, 1993.

(18) Magyar Adorján: Az Ősműveltség, Budapest, 1995, 1044 oldal.

(19) Badiny Jós Ferenc: Ősi Gyökér XXIV, 1996, p. 60.

(20) Grandpierre K. Endre: Aranykincsek hulltak a Hargitára, 1990, Budapest.

(21) Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, USA, 1993.

(22) Bíró József: Körösi Csoma Sándor és a szabírok, Los Angeles, 1988, 57-58. oldal.

Új hozzászólás