Élet és Stílus
Vannak, akik egyenesen a magyarok helyét keresik ebben a háborúban, megtagadva ezzel elesett eleink százezreit, akik előttünk járva értelmetlen háborúkban adták életüket, feláldozva magukat más népek oltárán. Mégis tudjuk: “Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni.” (Madách Imre: Az ember tragédiája)
Horthy Miklós kormányzót és családját - az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási kísérlet” után - a németek védőőrizetbe vették és a bajor Weilheim város melletti Hirschberg kastélyba szállították, ahol fegyveres őrök felügyelete mellett tartották őket fogságban. A 7. amerikai hadsereg közeledtére az őrség elmenekült, de szabadság helyett - 1945. május 2-án - Horthy Miklós német fogságból amerikai védőőrizetbe került, ahonnan a tanúként való meghallgatása után 1945. december 17-én térhetett csak vissza Weilheim-be, a családjához...
Nem hagyhatom szó nélkül azokat a gyalázkodó és hazug mondatait, amelyeket elpufogtatott a szebb napokat és jobb magyarokat is látott magyar Parlament falai között. Mintha Sztálin vagy Hitler egyik leszármazottja beszélt volna a Dumában vagy a Reichstag falai között… mi több: a maga, felmenőinek és férjének „dicső munkásága” után olyannak tűnt maga is és a beszéde is, mintha a Führer valamelyik leszármazottja bizonygatná a munkatáborok kapujában, hogy a munkatáborok jók, és hasznosak lesznek a jövőben is...
Ezernyi hőstett, nyertes csata, felemelő koronázás jelenik meg a magyar história lapjain, amelyekről nem veszünk/vehetünk tudomást, mert vagy szándékosan elfeledtették velünk, vagy mert, ha megemlékezünk, akkor valamilyen „anti” előjelű rágalomban lesz részünk, noha, soha senki ellen nem léptünk fel, senkit nem bántottunk azon nemzetek és vallási csoportok közül, akik velünk egy hazában éltek, élnek és nem támadtak ránk...
Az öszödi beszéddel sem az volt a baj, hogy kiszivárgott, még csak nem is az, hogy elhangzott, hanem az, hogy igazságok szerepeltek benne, így egy vitathatatlan beismerő vallomásnak volt tekinthető. Egy olyan embernek, aki az ország vezetését, és a politikai elit megtisztítását tűzte ki a zászlójára, nem azon kellene háborognia, hogy egy ilyen jegyzőkönyv kikerült a rendőségről, hanem tisztáznia kellene magát, vagy vállalni a következményeket...
"...akkor most látod, hogy milyen kiismerhetetlen is a pusztai homok. Őseink ezért útbaigazítónak fából készült kun-babákat, kun-képeket helyeztek el a törzseink között. Ha elöregedett, akkor újat faragtak és az mutatta a jelet a kunnak. Ami itt volt huszár-baba, az választotta el az Illoncsuk és a Csertán nemzetségeket..."
A kormányellenes, és kormánybuktatásra a nyugati birodalom által alkalmasnak vélt politikai mozsárágyú azonban nem durrant túlságosan nagyot március idusán, hiszen semmi olyan nem történt az általa összetrombitált ünnepi szónoklatban, ami felkeltette volna – úgy istenigazából – a nagyérdemű érdeklődését. A Magyar szájába adott mondatok mindössze egy kormányellenes mantra állandóan emlegetett versecskéi voltak, némi Petőfi, Koncz Zsuzsa, Illés zenei aláfestéssel...
Ízlésről vitatkozni azért felesleges, mert mindenkinek van, és sokan azt gondolják, hogy a sajátjuk az egyetlen igazság. Apropó, igazság! Igen, éppen olyan, mint az ízlés, hiszen az igazságból is többféle létezik. Van ugyebár az „én igazságom” és vannak a „mások igazságai”, és bármilyen furcsán is hangzik elsőre, olykor minden félnek igaza van a saját szempontja és érdekei szerint...
Sajnos nem tudtam elmenni a zászlóbontásodra, mert nem értem rá. Veteményeztem. A családommal. Én nem váltam el. Tudod én olyan régimódi vagyok, hogy nekem a család az valóban szent és sérthetetlen, a kimondott szó, fogadalom pedig örökre kötelez, és mivel hívő keresztény is vagyok, ha azt a fogadalmat Isten színe előtt teszem, akkor az csak tovább erősíti a fogadalom súlyát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibáztál mikor elhagytad a családod, csak mondom, én más vagyok...
Ha párhuzamot vonunk a mai kor és az 1848-as lázadás között, akkor világossá válik, hogy ma ugyanaz történik, mint akkor, csak, a mai korban Kamugeri vagy Donát Anna lenne Petőfi. Ugyanis, attól kezdve, hogy a büntetett előéletű fiskális, Kossuth a magyar Szent Koronát össze akarta törni és a Dunába dobni, valamint a címerről eltávolították a Szent Koronát, számomra nem egy nemzeti felkelés ez a forradalom...