<> Élet és Stílus | Hungary First

Élet és Stílus

  • Nem mai történet. A hetvenes években, mikor az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg tisztjei öröklakást vásároltak, mikor hülyének néztek minket, mert tehették, mert hagytuk magunkat! Akik bátrak voltak, azok a keresztúri köztemető háromszázkettes parcellájában nyugszanak…

    Kényes volt az ötvenhatos szám is, nemhogy a háromszázkettes. Kissrác voltam, mikor apám halkan súgta anyámnak, hogy kerüljünk másfelé, mert figyelhetik, aki arra jár.

  • A hajóroncs kiemelésében, a holttestek azonosításában és a hajóroncsból való kiszabadításában összesen 498 ember vett részt – javarészt magyar emberek, szakemberek. Voltak közöttük jó páran, akik szó szerint az életüket tették kockára azért, hogy az áldozatoknak ne kelljen az idők végezetéig hullámsírban nyugodniuk...

  • A nagy büdös népi demokrácia alatt, táskákban hordták kapun kívülre a gyárakat. A portás látása úgy romlott, ahogy részesült a szajréban. Csepel teherautók is besegítettek, de ez már a felsőbb elvtársak biznisze volt. Bartelben is folyt az anyagi és szellemi javak „elidegenítése”. Erre jó példa történetem, mikor is láng- és ívhegesztő betanított munkás oklevelet (-ket) írtam, úrvezetői jogosítványomért.

  • A Férihang.hu első apajogi cikke hét évvel ezelőtt jelent meg „Fogjunk össze az apák ellen” címmel, abból az apropóból, hogy a NANE és a PATENT radikális feminista, férfigyűlölő szervezetek kicsivel az apák napja előtti időpontra szervezték meg az apai jogok elleni tüntetésüket, amelyen az apák láthatási jogának minél nagyobb mértékű korlátozását követelték...

  • Az izsáki Gyallai-tanyán múlatták az időt a betyárok, mikoron ezt megtudták a zsandárok. Körülfogták a tanyát, oszt vérit akarték vönni a legényöknek. Nagy lövöldözés lött, majd nagy futás. Sok volt a pandúr oszt kevés a betyár...

  • A múltból, mit leírok, jobban átélem, mintha csak beszélnék róla. Újraéled, ha tollamról rögzül a papírra, mert van érkezésem kicsiszolni, hűen idézni. A távoli esemény közelembe szegődik. Ködéből kilép, kezemet keresi parolára, ölelésre. Kicsit megismétlődik a múlt, s ha megpihen, már nem olyan távolságban teszi, mint mikor előcsaltam rejtekéből.

  • Ma van a 707. esztendeje, hogy megesett a véres rozgonyi csata, amelyben az Aba- és Csák- nemzetségek ellen Caroberto (Károly Róbert) magyar király serege állt szemben. Maga a viadal eseménysora is rendkívül fontos, de én mégsem annak történetét vetem papírra, hanem felhasználva az ellentétes oldalon álló feleket, megpróbálom bemutatni a derék Abák-nemzetségét...

  • Bár láthatóan nem kívánták nagy dobra verni, a 444.hu mégis kiszúrta, hogy Orbán Viktor fia, Orbán Gáspár is a között a huszonkét katona között volt, akik pénteki esküjük letétele után a Magyar Honvédség 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár alakulatában fognak szolgálni...

  • Amennyiben képzeletbeli utazást tennénk a XIII. század második felében, kun származású uralkodókat kutatva, akkor magunk is meglepődnénk a bőséges királyi, szultáni vagy fejedelmi felhozatalon. Itt van rögtön Kun László, aki 1272 és 1290 között volt magyar király vagy Bajbarsz szultán, aki 1260 és 1278 volt ura Egyiptomnak, de nem hagyhatjuk ki a sorból Basarab havasalföldi fejedelmet sem, aki uszkve 1270-ben született...

  • Ha perecet látok, eszembe jut a ligeti Maros mozi. A teniszpálya és a művelődési otthon szomszédságában, a pesti külkerület ritkaságszámba menő, díszeitől megfosztott, vigasztalan tömbje. Hatvanas éveket írunk. Keresztúri őrgróf klasszicista mauzóleumát felrobbantották, majd faragott köveit, dór oszlopfőit, frízeit dömperek hordták az épülő Füredi úti lakótelep alapjaiba. Később a tót település házacskáit eldózerolták, helyükre blokkházakat emeltek. A számtalan kis kertet, telekvégi szántót a betonsivatagba fullasztották. A ligetiek örülhettek, mert mint a múlt nagypolgári csökevényei, nem érdemelhettek a szocializmus modernizáló, új embertípust kitenyésztő protekciójából.