Magyarság a határon túl

Hosszú a nagyböjt, rettentő nehéz a kereszt, és meredek a Golgotára vezető ösvény a magyarok számára. Akár a világi dolgokban, akár a hitbéliekben járunk. Mindenütt a meg nem értettség, az utálat, az erkölcsi züllés, a hit relatívvá tétele tapasztalható, s ha ehhez hozzávesszük a magyarok iránti gyűlölködést, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy e nép számára a feltámadás vagy elmarad, vagy van még addig elég… Nem tudjuk pontosan, miért kapjuk ezt a szenvedést, ezt a sok megpróbáltatást, de bizonyos, hogy oka lehet...

Nehezen értjük meg mi emberek Isten üzenetét, figyelmeztetését, s most e figyelmeztetés újra megtörtént. Az emberi butaság, kapzsiság és ostobaság, amely tulajdonságok mára úgy terjednek, mint a vírusok, szembe mennek a józanésszel, mert van az a politika, jog és igazságszolgáltatás, amely e tragédiák okozóit védi, és igyekszik eltussolni a bűnt. Immár két gyermek halála sem elég ahhoz, hogy megnevezzék a felelősöket, azt a társaságot, amely megölte őket esztelenségével, kapzsiságával, drámai tudatlanságával...

Mély csend szállt le a mostani gyásznapra, amikor sok ezer ártatlanul legyilkolt magyar emlékét hallgatjuk el, nehogy megsértődjön az oláh vagy a szerb gyilkosok mai utóda… Minden rabló nemzet, amely ma hazánkban él, de megszállták azt és így ők a jelenlegi urak, világraszóló cirkusszal és nagy hanggal emlékezik arra, ha a magyar katonaság, egyszer-egyszer rendet csinált a soraikban. És mi? Hallgatunk, mint a sír, s legfeljebb Mária Teréziát szidja néhány melldöngető magyar, ám ennél közelebbi sérelmet fél említeni! S ez, szégyen és gyalázat, önmagunkkal szemben. Mi botor módon mindent megbocsájtunk, minden fölött elnézünk és jámbor módon még segítjük is azokat, akik egykor – és azóta is –, gyalázzák, ölik a magyart. Végzetes ez a magatartás!

Nem elég divatból egyetlen kiszemelt pap alapítványát támogatni, mert lám, székely gyermekek maradnak fedél nélkül, s székely gyermek hal meg, mert rájuk senki nem figyelt, s hiába mondták, hogy az épület mozog, a falak remegnek, s repedezik a födém. Ezek a gyerekek nem voltak pénzért látogatóban Káslernél Mikuláskor, nem kaptak pénzt, hiszen nem tartoztak a divatadakozás alanyai közé. Mert ezek a gyermekek csak tanultak és laktak – pár száz lejért! – a 130 éves düledező, egyházi tulajdonú épületben...

Tegnap kaptam a hírt, hogy az ukrán államvezetés rendeleti úton akar érvényt szerezni annak, hogy a kárpátaljai magyar iskolákban a jövőben, csak a tanítási idő lejárta után beszélhetnek magyarul a tanárok és a diákok...

Az 1941 áprilisában meggyilkolt magyar miniszterelnök e két gondolatából kiindulva megállapítható, hogy az autonómia törekvés nem csak a székelyeknek árt, de az egész magyar nemzetet sújthatja, hiszen Trianonhoz és Párizshoz mérten, részmegoldást sem jelent. Ugyanis, ha valakitől olyasmiket lopnak el, amelyeknek egy része más tulajdonát képezte, de a meglopott, a lopott holmiból csak a saját részét követeli vissza, az nem nevezhető sem megoldásnak, sem erkölcsileg elfogadhatónak...

Csak ámultam, bámultam fiatal tehetségeink előadásainak zeneművészetében. Sebestyén Lázár Regina zongoranyítánya: miközben hallgattam a zenét, az volt a benyomásom, mintha a természetben lejátszódó jelenségek sokszínűségét hangszerén a zongorán csalta volna elő, a reggeli harmat hűs fényében tündöklő természeten egy óvatlan pillanatban átseper a vihar romboló ereje, és a vihar elülte utáni újra az áhított békés, nyugalma a természetnek...

Az úzvölgyi katonatemető ügye azt követően került a figyelem középpontjába, hogy Darmanesti polgármesteri hivatala 2019 áprilisban, részben magyar katonák sírjain román parcellát hozott létre, és egy "kelta" keresztes emlékművet, valamint ötven betonkeresztet állíttatott ismeretlen román katonáknak. A román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal elismerte, hogy nem az úzvölgyi temetőben nyugszik az a 149 román katona, akiknek a román parcellát létrehozták, és álláspontja szerint csak 11 román katona van eltemetve a temetőben...

Annak ellenére, hogy az Erdélyi Autonóm Szövetség immár több mint egy évtizede csendben, politikamentesen végzi vállalt feladatát mind Erdélyben, mind a Partiumban, szinte minden településen vannak tagjai, szimpatizánsai. Az elmúlt évtizedben nem érte támadás, nem voltak ellenségei, hiszen a három nemzet közös céljait, a három nemzet képviseletével szolgálja. Egyedül egy kolozsvári lakhelyű, román állampolgárságú örmény privát szervezete támadta és végez nyomozást, feltehetően a román hatóságok bevonásával e szervezet ellen...

Az népszámlálás során az etnikai hovatartozás, az anyanyelv és a vallás regisztrálása a válaszadók önbevallásán alapult. Azokra a személyekre vonatkozóan, akik megtagadták e három jellemző megadását, valamint azokra, akikről az adatokat közvetett módon, adminisztratív forrásokból gyűjtötték, nem áll rendelkezésre információ e három jellemzőre vonatkozóan...