bevonulás

Amikor ifjan és feltűnően zöldfülekkel bevonultam a seregbe, még lövésem sem volt, hogy olyan dolgot tanulok majd, ami nagyon fog tetszeni. A köszöntést: erőt, egészséget! Jó, persze, hallottam már bevonulás előtt is, de sosem gondolkodtam el rajta. A seregben viszont bőven jutott idő filozofálgatásra. A folyosó felmosása közben… Mert kérem, ott dúl a higiéniai mánia! Mi, újoncok, szaknyelven szólva kopaszok folyton takarítottunk...

Igen, csak egy könyv a Nemzeti Hadseregről, amely 1919 júniusában alakult meg Szeged városában, hogy onnan a Dunántúlra, majd a fővárosba induljon, hogy a vörös terrort leküzdve, a törvényes rendet és a közbiztonságot helyreállítsa...

Azóta már jelentős tapasztalatot szereztünk „felszabadítás” terén, nos, ez pont olyan volt, mint a későbbi. Ahogy a csapataik haladtak előre, úgy indultak sorra Románia felé vasúton vagonok százai, elszállítva mindent, ami csak mozdítható volt, a mezőgazdasági terményeken, az állatállományon túl, a leszerelt gyárak gépeit is. Meg ami még adódott… Kevésen múlt, Harry Hill Bandholtz, amerikai tábornok erélyes fellépésén, hogy a Nemzeti Múzeum kincsei nem követték a számos „átorganizált” értéket. A román megszállás alatt okozott kár becsült értéke1,5 milliárd aranykorona volt. A szabad rablás ideje volt ez…

Amikor a Nemzeti Hadsereg bevonulásáról hallunk, akkor mindenki (?) az 1919. november 16-i dátumot mondaná elsőre, és bizony nem is tévedne! Ámbátor az igazság az, hogy ezen ünnepélyes eseményt megelőzte egy „gála” előtti bevonulás november 14-én, amelynek élén báró Lehár Antal vezette a fővárosba a legendás 106-os gyalogosokat, miközben szólt a testvére által szerzett (Lehár Ferenc) Lehár-induló...