oszmán birodalom
A szerbek történelmének folyamata nagymértékben hasonló a románokéhoz, de etnititásban eltérő. Az egyetemes történelmi köztudatban rögzített „(dél)szláv” szerbek a saját történelmi ismertetőikből már kihagyják a kitalált szláv eredetüket. Hogy ezért-e, vagy másért, pl. 2015-ben, Sonja Biserko a szerbiai Helsinki bizottság elnöke, a jelen szerb állami hivatalos történelmet „egy nagy hazugságnak” nevezte... és tette mindezt nagyon helyesen…
A szerződés két részre osztotta az országot: a keleti rész I. Jánosé, a nyugati rész I. Ferdinándé lett. Ezen kívül kimondta, hogy I. János magyar király halála után az egész ország Habsburg Ferdinándra száll. I. János ekkor már idős volt, és mivel sem felesége, sem örököse nem volt, elfogadta ezt a szerződést. A szerződésbe (a biztonság kedvéért) belevették azt is, hogy ha I. János magyar királynak fia születne, akkor őt kárpótolni kell egy német hercegséggel...
A vérségi kapcsolatnak köszönhetően Bocskai István rövid időn belül rendkívüli befolyásra tett szert a fiatal és gyenge jellemű uralkodó udvarában, aki politikáját nagybátyja és gyóntatója, Alfonso Carillo atya elképzelései szerint alakította. Bocskai az erdélyi előkelők többségével szemben - akik a Porta elleni háború kockázatát nagyobbnak látták a győzelmi esélyeknél - a „németes” irányzatot képviselte, tehát azt vallotta, hogy egy Habsburg-török konfliktus esetén Erdélynek csatlakoznia kell a keresztény koalícióhoz...
Kassán, 1606. december 29-én hunyt el Bocskaí István Erdély és Magyarország fejedelme. Végakaratában a független Erdély fenntartását kötötte utódai lelkére, amelyik kedvezőbb külpolitikai körülmények közt majd megvalósíthatja a szultán és a császár birodalma közt az ország egységét és a nemzeti királyságot...
A kései utókor képviselői időnként Mátyás „szemére hányják”, hogy miért nem az Oszmán birodalom ellen fordult teljes erejével, miért nem a déli végeken viselt háborúkat a török ellen. Pedig a magyarázat egyszerű: még az akkori, hatalma és ereje teljében lévő királyi Magyarország minden erőforrása is kevésnek bizonyulhatott egy ilyen háborúhoz...
1566-ban elveszett Szigetvár, elesett Zrínyi Miklós. De a török vesztesége is nagy volt, Szulejmán szultán ott halt meg – természetes halállal – Szigetvár falai alatt. Szulejmánt fia, II. Szelim szultán követte a trónon. Szelimet kevésbé érdekelték a hadjáratok, a birodalom növelése, az igaz hit terjesztése, mint apját. Ő jobb szeretett mulatozni, az italt sem vetette, holott ez Mohamed próféta követőinek már akkor is szigorúan tiltott volt...
1444. november 10-én vívta meg a várnai csatát az I. Ulászló király és Hunyadi János vezette keresztény szövetséges hadsereg a II. Murád szultán által vezetett török sereggel. 1443-ben reálisnak tűnt, hogy a törököt egyszer s mindenkorra kiverjék Európából. Hunyadi Jánosnak a muszlimok felett aratott sorozatos győzelmei arra sarkallták I. Ulászló magyar (és nem mellesleg: lengyel) királyt, hogy támadó hadjáratot indítson...
1598. november 2-án sikertelenül fejeződött be Buda 1598. évi ostroma, Mátyás főherceg a rosszra fordult idő miatt elvonul seregével téli szállásra. Buda 1598-as ostromára a tizenöt éves háború idején került sor. 1598 tavaszán Adolf von Schwarzenberg császári tábornok és Pálffy Miklós gróf, a Dunáninneni kerület főkapitánya gyors rajtaütéssel visszafoglalta Győrt, Tatát és több dunántúli várat a töröktől. Esély nyílt Buda visszavételére...
1550 októberében egy dühös, alig huszonegy esztendős fiatalember, bizonyos Török János, enyingi Török Bálint fia, elégtételt vett apja haláláért a törökön. A dévai rajtaütés olyan remekül sikerült, hogy a budai pasa jobbnak látta visszafordulni erdélyi hadjáratából… 1550-ben török rabságban meghalt Török Bálint, magyar főnemes, nándorfehérvári bán. Még 1541-ben fogták el a törökök, trükkel, ahogy a budai várat is bevették...
1448-ban ezen a napon kezdődött a második rigómezei csata (gyakran csak rigómezei csata) a II. Murád szultán vezette oszmán és a Hunyadi János magyar kormányzó által vezérelt keresztény hadak között. A több napos csata végül meggyőző török győzelemmel zárult. Hunyadi János 1448-ban látta elérkezettnek a pillanatot, hogy visszavágjon az 1444-es várnai vereségért...