szeretet

Édesanyám rózsafája, orgona ága, barackfa virága, öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára, illatoson... Mi löve vélem magam sem tudom. Úgy érzem magamra maradtan vagyok, mintha csak az anyám szeretne. Szótalan csendemben anyámra gondolok. Kevés fényképem van róla. De ja szívem teli vagyon, mint rózsafának lombozata, mint rózsaágnak ágvirága, emlékeim sokasága, fődig hajol, fődig húzza...

Azt mondják a nálamnál bölcsebbek, hogy a tegnap régen volt, az már a múlt. Míves beszédjüket úgy folytatják, hogy a jelen bírja, a jövő meg elvárja a tetteket. Honnan is venném én a bátorságot, hogy a kútfejekkel vitára menjek, vagy cáfolatukra próbát vegyek? A hangos szó helyett, inkább a fölém tornyosuló templom keresztjére nézek s egészen halkan, úgy mondom a maroknyi enyéimnek...

„Egy asszony, aki fel tudja sorolni, mi minden fontosabb neki, mint az, hogy ő adjon enni annak, akit szeret, hogy jelen legyen, amikor az ételt megkóstolja, mert arcáról azonnal le akarja olvasni, nem hiányzik-e neki belőle só vagy valami más fűszer - aki nő létére képes egy ilyen felsorolásra, annak fogalma sincs arról, hogy mit jelent szeretni.”