Szovjetúnió

Horthy Miklós kormányzót és családját - az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási kísérlet” után - a németek védőőrizetbe vették és a bajor Weilheim város melletti Hirschberg kastélyba szállították, ahol fegyveres őrök felügyelete mellett tartották őket fogságban. A 7. amerikai hadsereg közeledtére az őrség elmenekült, de szabadság helyett - 1945. május 2-án - Horthy Miklós német fogságból amerikai védőőrizetbe került, ahonnan a tanúként való meghallgatása után 1945. december 17-én térhetett csak vissza Weilheim-be, a családjához...

Arra azért kiváncsi lennék, hogy a materialista ideológiai alapon álló kommunista párt kongresszusán hányan tudták, hogy ez valójában egy bibliai idézet: "Ekkor János szólalt meg: "Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk." Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van." - Szent István Társulati Biblia, Márk evangéliuma, 9. fejezet, 38-40.

Az 1960-as évek elejétől a diktatúra engedett a szorításból, és ez a rendszer megszilárdítása szempontjából is hasznosnak bizonyult. Kádár az egyik beszédében (ha nem is szó szerint), így fogalmazott: „aki nincs ellenünk, az velünk van”. Azaz a hatalom a nyílt ellenszegülést továbbra sem tűrte, de nem várta már el mindenkitől, hogy folytonosan lelkesen támogassa a rendszert...

"Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekében cselekedjünk! Munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók, honfitársaim! Szólni kívánok az általános helyzetről s ezzel kapcsolatban a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben..."

Háy Gyula mondatai, a Magyar Írók Szövetségének felhívása a szovjet hadsereg november 4-i támadását követően, először reggel 7 óra 57 perckor hangzottak el az éterben, majd később a Rádió elestéig többször megismételték őket. Háy Gyula és felesége által, négy nyelven (magyarul, angolul, németül és oroszul) felolvasott felhívás szövege a következő volt...

"Az történt ugyanis, hogy Malinovszkíj marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka utasította Plijev tábornokot, hogy csapataival október 21-ig érje el a Tiszát a Csap-Tokaj vonalon, s ezzel vágja el az Észak-Erdélyben harcoló 2. magyar és 8. német hadsereg visszavonulásának az útját. A parancsot a tábornoknak nem sikerült végrehajtania. Bár Nyíregyházát október 21-én elfoglalták csapatai, de onnan a német-magyar erők - amelyek jelentős része Hajdúnánás felől támadott - nem sokkal később kiverték...

A sztálini Szovjetunióban nem volt életbiztosítás magyarnak vallania magát az embernek. A kockázatok meg csak halmozódtak, ha ráadásul papságra adta a fejét a jótét lélek. A helyzet még inkább fokozódott, ha püspök is lett belőle, pláne, ha olyan püspök, aki ellenezte, hogy a görög katolikus egyházat beolvasszák az orosz ortodox egyházba…

1956. Október 30-án délelőtt, nem sokkal 10 óra előtt, egy fegyveres nemzetőrcsapat behatolt az épületbe, felszólítva a karhatalmista védőket, hogy adják meg illetve igazolják magukat, de ekkor az épület belsejéből is lőni kezdtek és kézigránátot dobtak a nemzetőrökre. Ekkor egy sebesült társukat hátrahagyva, a felkelő csoport kimenekült, de néhány rendőr és karhatalmista is együtt futott ki az épületből...

1961. október 30-án az SZKP (Szovjet Kommunista Párt) kongresszusa egyhangúlag úgy döntött, hogy Sztálin testét el kell távolítani a Lenin mauzóleumból. 1961. október 31-én, naplemente után rémregénybe illő események tanúja lehetett volna a moszkvai Vörös téren az arra tévedő. De nem tévedhetett arra senki, a rendőrség gondoskodott róla. A teret jó előre kiürítették, a környező utcákat lezárták...

"Az elmúlt napok során hazánk tragikus eseményeket élt át. Kisszámú ellenforradalmár felbujtók népköztársaságunk rendje ellen fegyveres támadást indítottak, amelyet Budapest dolgozóinak egy része az ország helyzete felett érzett elkeseredése következtében támogatott. Ezt az elkeseredést fokozták a múlt súlyos politikai és gazdasági hibái, amelyek helyrehozatalát az ország helyzete és a nép általános óhaja feltétlenül megkövetelte..."