<> Varga Géza | Hungary First

Varga Géza

  • Az írástani kutatásokat célzó expedíció az őrségi Velemérből indult.  Előzményét azok a felismerések jelentették, amelyekre a meroving-frank-gót írásemlékeken lévő hieroglifák hun kapcsolatai alapján korábban jutottunk. Az volt a kiinduló hipotézisünk, hogy ha a hun íráskultúra évszázadokra meghatározta Nyugat-Európa hieroglifikus jelhasználatát, akkor annak ma is nyoma lehet Nyugaton...

  • Több, mint száz éve annak, hogy az akadémikus írástudomány - az  ellenérvek dacára - alfabetikus írásként kezeli a székely írást. Ez a tévedés sorozatos kudarcokhoz vezetett, de az akadémikus szerzők nem voltak képesek a csőd felismerésére, az ok tisztázására és a hiba kijavítására. A körön kívüliek figyelmeztetéseit és súgásait elengedték a fülük mellett, vagy a Zsirai óta szinte kötelezővé vált finnugrista jelzőosztogatással válaszoltak rá...

  • Az isten egy ma is jól értelmezhető, magyar szavakból álló összetétel, amely különös, ellentmondásoktól sem mentes pályát futott be az etimológusok tanulmányaiban. Az összetétel előtagja az ős szó, az utótag pedig a Ten eredeti istennév. Amint a kínaiak ma is tien-nek mondják az istent, az etruszk főistent meg Tin-nek hívták.

  • A honfoglalókat az ősvallás hívének tekinti a történetírás, ám e képbe nem illik a honfoglalók hagyatékából előkerült, feltűnő mennyiségű keresztény mellkereszt. Különösen "illetlen" a bizánci stílusúnak mondott mellkereszten felbukkanó magyar hieroglifikus mondatjel. Mivel a mellkeresztek és a mondatjel léte tény, szükségszerűen az akadémikus őstörténeti képen kell igazítani...

  • Lépésről lépésre megvalósulhat a Tudomány szabadsága? Néhány hónap múlva szabad lesz kimutatni a székely írás magyar és hieroglifikus eredetét? Netán még a hunok és a magyarok azonosságát is állíthatjuk a lehülyézésünk nélkül? Elképzelhető, hogy egy idő után olyan elnöke lesz az MTA-nak, aki válaszol a levelünkre és igazat mond a székely írás eredeztetés-elméleteiről? S az ELTÉ-n sem a gondolkodókra szórható finnugrista jelzőkészletet oktatják majd elsősorban?

  • Ez az írás nem csak azért nyerte meg a tetszésemet, mert úgy éreztem, mintha egyenesen belőlem szakadt volna fel, ennek fájdalmas tartalma, hanem azért is mert ebben Varga Géza rendkívül intelligensen, a türelmét és a tartását megtartva tette helyére Mikos Éva írását, amely fentről lefelé szólt azokhoz, akik bele mernek szólni az akadémiai történelem-oktatás és álláspont dolgaiba…

  • Az akadémikus "tudomány" fedezékbe vonulása tudatos választás eredménye. Németh Gyula a székely kérdés kapcsán világosan azt javasolta a tudóstársaknak, hogy azokat a kérdéseket, amelyek alkalmasak lehetnek a közönség megzavarására, ne is említsék a dolgozataikban. Körültekintve a terepen, úgy tűnik, hogy a mai tudósgenerációk megfogadták nagy elődjük intését...

  • A "magas kő" második szava a közönséges követ is jelenti. A panteista természetvallásban ugyanis az Isten azonos a világgal, a természet jelenségeivel, ezért bármelyik részlete, darabja egyúttal istenjelkép, vagy maga az Isten. Természetesen elsősorban a feltűnően jellegzetes, kiemelkedő és nagy köveket tekinthették az Isten megjelenésének. Lehetett istenjelkép a marokkő, vagy a kőből készült kés és lándzsahegy is, pláne, ha obszidiánból volt, a különleges hasznossága miatt (hiszen az Isten "jó").

  • A múzeumot arra is megkértem, hogy szerezzen be szakvéleményt Vaday Andrea régésztől, mert ő egy beszélgetésünk alkalmával az avar kor előtti technológia alapján (a vascsapot az olvadt rézbe nyomták) a hun korba sorolta a jelvényt. Ezt a véleményt a főnöke, Bálint Csanád és egy tanú előtt adta, amit Bálint Csanád is elfogadott. A múzeum beszerezte tőle a szakvéleményt, de azt különös módon nekem nem adták át, hanem készítettek számomra egy aláírás nélküli kivonatot belőle, amelyből hiányzott a technológia említése és a korszakba sorolás is. Pedig éppen ezek miatt javasoltam a szakvélemény beszerzését. Amikor telefonon megkerestem Vaday Andreát, hogy kérjek egy példányt a szakvéleményéből, akkor azt mondta, hogy nem kíván foglalkozni ezzel a kérdéssel. 

  • Az Írástörténeti Kutatóintézet 2018-as dalmáciai expediciójáról hazafelé tartván ötlött a szemembe egy szlovén útjelző tábla Villach osztrák város német és szlovén nevével: németül Villach (ejtsd: Filah!), szlovénül meg Beljak. E két névről az eszembe jutott a Tordos-Vincsa kultúra Bél Ak olvasatú ligatúrája, amit Winn közölt. A Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt jelei és a magyar jelkészlet között egyébként 49 azonos jel van, amit az etnokulturális rokonság jeleként értékelhetünk.