Hunyadi Mátyás

Áll egy réges-régi ház Kolozsvárott, a Mátyás király utca 6. szám alatt. Hétköznapi szemlélő számára, aki nem tudja, hol jár, nincs benne semmi különös. Egy régi ház, a középkorból. Még jó, hogy megmaradt – vélheti. Pedig ez az a hely, ahol minden magyar embernek kalaplevéve kéne tisztelegnie. Ez az a ház, ahol király született. Talán a legnagyobb magyar király: Hunyadi Mátyás...

A kései utókor képviselői időnként Mátyás „szemére hányják”, hogy miért nem az Oszmán birodalom ellen fordult teljes erejével, miért nem a déli végeken viselt háborúkat a török ellen. Pedig a magyarázat egyszerű: még az akkori, hatalma és ereje teljében lévő királyi Magyarország minden erőforrása is kevésnek bizonyulhatott egy ilyen háborúhoz...

Makra Géza Bonfini leírását tanulmányozva állította fel, a minden bizonnyal történelmileg is és a Batthyaneumban található iratok alapján alátámasztható teóriáját, amely szerint Mátyás, a Hunyadiak számára panteont kívánt létesíteni Székesfehérváron… Édesanyja halálakor már a székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilikában nyugodtak apja és fivére hamvai, és a kápolna építése is folyamatban volt...

1521-ben nehéz idők jártak a déli végeken. Megindult a török Magyarország ellen. És még soha ilyen kedvezőtlen helyzetben nem volt az ország háború kezdetén. Hol volt ekkor már Hunyadi Mátyás és az ő győzedelmes Fekete serege? Mátyás már több, mint harminc éve sírjában pihent. Szétzüllött seregét Kinizsi Pál verte szét, hogy több kárt már ne tehessenek az országban. A Dózsa-féle belháború sem használt a közállapotoknak.

„A lepoglavai pálos kolostor főoltára előtti sírból vett csontmintákból a sikeres DNS-kinyerés után a tegnapi napon meghatároztuk az egyénekre jellemző Y-STR DNS profilt, amelyek a két mintában megegyeznek. Ezáltal, a történeti forrásokat megerősítve, a genetikai adatok is az apa-fiú leszármazást mutatják..."

Az oláhok a „rumán” nevet a Berlini Konferencián, 1878-ban kapták Gróf Andrássy Gyula javaslatára. A szó helyes formája „rumán” (Rumánia) és nem „román” (Románia), mint ahogy most használják, ami tudatosan megtévesztő, mert feltételezi, hogy valamiféle kapcsolatuk van Rómával… a kis naívak… Miklosics és Hunfalvy nyelvészek a rumán nyelvet a Balkánról, Kr. u. a X. századtól eredeztetik...

Beszélik, háromszor sújtott le rá a bakó pallosa, de ő még mindig élt. Az ősrégi hagyomány az ilyen esetben megköveteli, hogy az elítélt kegyelmet kapjon. De a bosszúszomjas V. László nem kegyelmezett. A bakó negyedszer is lecsapott. Az ifjú király nem sokáig örülhetett „diadalának”. Még az esküvőjét sem érte meg, 1457. november 23-án rövid, de heveny betegség után elhunyt. Halála kapcsán emlegettek arzénmérgezést, de még bubópestist is...

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, a kutatás kezdeményezője és megvalósulásának támogatója a helyszínen tekintette meg a feltárást. A miniszter kiemelte, hogy a leletek segítségével azonosítani lehet Mátyás király csontjait a székesfehérvári osszáriumban...

Mikor 1479-ben a törökök befejezték a Velencével vívott háborújukat, úgy vélhették: éppen itt az ideje lendíteni kicsit a dolgokon és megvitatni Havasalföld, valamint Moldva hovatartozását. Abban az időben, a törököknél az ilyen „vitáknak” kézenfekvő lezárása volt egy jó kis katonai akció. Már tavasszal Szendrőnél elkezdték a csapatösszevonásokat, de a tényleges hadjáratra csak jóval később, ősszel kerítettek sort. Októberben törtek be Erdélybe. Már ez sem volt igazán okos ötlet tőlük, a közelgő tél miatt nem is gondolhattak hosszabb akcióra a havasok táján, legfeljebb, amolyan rabló-kirándulásra...

„Gyászos nap mindörökre Kolozsvár életében. Rablók módjára jöttek, félve, tapogatózva, hogy nincsenek-e benn a székelyek? Rongyosak, mocskosak voltak (…) Sok szalmakalapos, mezítlábas és bocskoros ember. Gherescu tábornok kezében nádbot, tisztjei kifestett képűek. A seregnek alig van fegyvere, négy rongyos ágyút hoznak, de töltényeik nincsenek. Tüzéreik fején ócska vasfazekak...”