Trianon
Egy békeszerződés nem rózsaszín leányálom, legalábbis a vesztes fél szempontjából sosem az. Ezt úgy nagyjából az ókor óta pontosan tudhatjuk, mikor a gallok Brennus vezetésével betörtek a Római Köztársaságba. A hadisarc lemérésénél a gallok megcinkelték a mérleget, és ezt nem is nagyon titkolták. Amikor a római küldöttség tiltakozott ez ellen, Brennus a legenda szerint a képükbe nevetett, és így szólt: „Vae victis!”, azaz „Jaj a legyőzötteknek!”. És a kardját a mérleg serpenyőjébe dobta…
A hazafias nevelés sem anakronizmus. A választások előtt láthatjuk, hogy ifjúságunk nem csak azt nem tudja, hogy ki volt és hol született Mozart, de nemzetünk példaképeit sem ismerheti meg úgy, ahogyan arra szükség volna. Efféle tudás és identitástudat nélkül azonban nincs jövő! Ma tálán még elérjük a kétharmadot, legrosszabb esetben a kormányzás lehetőségét, de ki tudja, hogy ilyen oktatás-nevelés politika mellett 2026-ban sikerül-e majd ugyanez? Ugyanis nincs a fiatalok körében elegendő utánpótlás, és a mai Fidesz-szavazók, mint magam is, lassan kikopnak a földi életből...
Az 1919-es Párizs környéki békeszerződések alakították ki az első világháborút lezáró kényszer-békerendet, amely jogilag rögzítette az antant győzelmét a központi hatalmak felett, és amellyel létrejött a háborút követő új világrend, amely azonban nem bizonyult tartósnak, és kevesebb, mint 20 év alatt összeomlott. A békeszerződést előkészítő politikai tanácskozásokra és szakmai megbeszélésekre nem hívták meg sem a központi hatalmak (illetve azok utódállamai), sem az orosz polgárháborút megnyerő bolsevikok képviselőit...
Gyermekkorom hosszú téli estéin sokszor hallottam a Don-kanyarról. Szájtátva figyeltem keresztapám történeteit a kegyetlen orosz télről, a háború, a menekülés borzalmairól, s azokról a falubeliekről, akik sohasem tértek haza a Dontól. Az iskolában azonban a 2. magyar hadseregről, a 200 ezer megalázott hétköznapi hősről vagy inkább áldozatról nem volt ildomos beszélni...
1918. október 28-án alakult meg a Csehszlovák Köztársaság a széteső Osztrák–Magyar Monarchia ausztriai és magyarországi, zömében cseh illetve szlovák lakosságú országrészeiből: a régi Csehországból, Morvaországból, Szilézia egy részéből valamint a Magyarországtól elcsatolt Felvidékből. Határait politikai alapon vonták meg a saint-germaini és a trianoni békeszerződések, azok az etnikai határokkal szinte sehol sem estek egybe...
Azt, hogy a Nyugatnak mi számít jogállamnak, jól mutatja, hogy Iohannist azért díjazták, mert nagy erővel és komoly sikerrel vezette Romániát egy Európa-párti, jogállami politika felé. Klaus Iohannist bevallása szerint „idegesítik” a magyarországi hivatalosságok Trianonról szóló kijelentései, ugyanakkor a román államfő szerint Erdélyt „nem ellopták” a románok, hanem önrendelkezésük révén egyesült Romániával...
A saint-germaini békediktatum az első világháborút lezáró Párizs környéki békediktatumok rendszerének részeként létrejött békediktátum. Egyfelől Ausztria (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama), másfelől a háborúban győztes antant államai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) írták alá a franciaországi Saint-Germain-en-Laye-ben, 1919. szeptember 10-én...
Hallották hírét a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaságnak? Pedig volt ilyen… Ha nem is létezett sokáig... Mindössze nyolc napig „tündökölt” a bohózatba illő operettállam. Létrehozását Dobrovits Péter szerb-német származású festőművész javasolta 1921 augusztus 14.-én, a pécsi Széchenyi téren megtartott népgyűlésen. Már napokkal előbb, a sajtóban megkezdődött a nagyközönség „megdolgozása”...
A sepsiszentgyörgyi rendezvényre pénzadományokat is gyűjt a kezdeményező, amiből két molinót készíttet a tervek szerint, amelyek a román hadsereg 1916-os Kárpátokon való átkelését és az 1918-as gyulafehérvári gyűlését fogják ábrázolni. De vettek több mint száz román zászlót, és két kórust szállítanak Sepsiszentgyörgyre. Az egyesület képviselőjét szerdán délelőtt rendelték be a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalba meghallgatásra...
1884. május 28-án született Eduard Benes cseh politikus, a csehszlovák állam egyik megteremtője, az ország második elnöke. Akiről bizonyos dekrétumokat neveztek el és akinek mi magyarok oly sokat „köszönhetünk”. Azt szokták mondani: halottról jót, vagy semmit. Akkor mondom a jót: Benes úr kiváló politikus volt. És a maga szempontjából a legjobb időben, a legjobb helyen került „helyzetbe”.