<> Magyarság | Hungary First

Magyarság

  • Amióta kiderült, hogy a két mérvadó felvidéki magyar párt, a Most-Híd és a Magyar Közösség Pártja nem tudott megegyezni közös listák indításában a 2020. február 28-ai választásokon, elemzők hada próbálja körüljárni a szlovákiai magyarok helyzetét...

  • A Kis-Ázsia ókori népei c. cikksorozatomban a magyarsággal rokon, sok esetben azonos, rég letűnt, hallomásból is alig ismert, toldalékoló nyelvű népeket idézek. Életútjuk, hanyatlásuk hasonló a magyarságéhoz. Mindegyik a hatalmas, életerős szkítasághoz, a kusita népességhez tartozott. A közép-ázsiai szkíta központtól való tér- és időbeli eltávolodás, továbbá a hódító sémita és indoeurópai népek műveltségbeli hatása miatt átformálódtak...

  • Most csak úgy mesélek. Csattanó nem lesz, örülni sem fogtok, hogy elővettétek könyvemet, de mivel számomra szórakoztató leírni, annyira nektek sem lesz megpróbáltatás elolvasni. Szóval: Nagymarosról indultunk. Sógorom, a volt galérista, megunva a pesti Falk Miksa utcába szorult festménybizniszt, a Duna-kanyarra váltott. Sokan hatvan felé, kitömve javakkal, felhúzódtak Északra, Szentendre, Leányfalu felé, egész Zebegényig.

  • Nevetés. Lőrinc bátyja és kollégája legyintett a sok Istentől elrugaszkodottra, újra töltették poharukat, és a Szentgrót elleni visszavágóról beszéltek. Lőrinc torka nem száradt ki a szokásos hablagytól, mert a rókaszőrök árából maradt még, és maga magát vendégelte. Én viszont életemben először bántam, hogy nem Lőrinc dumáján csügghettem két forró kávé és a számtalan humbug között…

  • Miután híre járta, hogy a titulusok és respektusok dolgában, legyen az I. Ottó osztrák császári fenség (kinek be kellett érnie a Páneurópai Unió elnökségével), legyen a sógorok szent koronánkra ácsingázó hercege, György; tárlatvezetésében igencsak a szeren vagyok, újabb illusztrisok fogadásával bízták meg. Igaz, ezek nem kékvérűek, hanem ilyen-olyan sokfélék: nagykövetek, méghozzá olyan akkreditáltak, kik önszántukból beszélik Trianon óta népszerűtlen nyelvünket, és mint kiderült, imádják a magyar pálinkát.

  • Babamúzeumomnak talán három éve már, hogy örvendhettem. A város romos magtárát vásároltam meg, melynek mestergerendái tizennégy méteren nyögték Festetics grófék búzatermését. A födémeken kialakított áteresztő nyílásokat is meghagytam eredeti állapotában, de a vitrinek sem hivalkodtak korunk trendje szerint. A Kárpáthaza népviseletét háromarasznyi palóc babák, ormánsági, hetési nagybajuszú, tökös hortobágyi csikós, majd bőszoknyás sárközi, kurta rokolyás barti és csipkeféketős kalocsai menyecske, asszony, egyszóval, pontosabban és summarum: vászoncseléd büszkélték. A harmadik szinten a parasztházak, affektáló tornácosok, éhes szájú löszbevájt barlanglakások, tömjén illatú istenhajlékok, parókiák, gazdasági épületek, pajták, tehénbukéjú istállók kicsinyített másai hivalkodtak, szerénykedtek népi építészetünkről.

  • Nagymaroson voltam nővéremnél, sógoromnál. Meredek, hegyoldalba kapaszkodó villa teraszáról a Dunába kívánkoztál fejeseket ugrani. A szemközti Visegrád nátrium égői arannyal porozták a várat, falai sárgán izzottak a rejtélyes Pilis felett. Népes társaság jött össze. Mulattunk, énekeltünk – ment a hülyeség. A Maros étteremből két gitáros fickót is felcsaltam záróra után, mert jó Led Zeppelint nyomtak.

  • A felvidéki Fülekre készítettem ajándék domborművet, II. Koháry István várkapitányról. Szívesen fogadták! Az öregtorony falára került Stefánként, majd magyarul is: Istvánként. Régi barátommal, volt évfolyamtársammal, Sunyilóval hagytuk magunk után a koszlott, árván hagyott egykori vámházat a határon. Szállást is felajánlottak az ünnepség után, így jó helybeli sörre, és sztrapacskára is izzítottunk. Sokan eljöttek.

  • Megáll az ész! A korábbi román miniszterelnök szerint a zuhanyzó alatt mindenki azt énekel, amit akar, de nyilvánosan már nem – pláne nem a magyar vagy a székely himnuszt. Erdély elrablásának centenáriuma alaposan felizgatta Mihai Tudosét, az egykori román miniszterelnököt.

  • Nagyon vicces volt, hogy sokan azt hitték, hogy bezárták a Beregszászi Magyar Konzulátust. Bár Klimkin külügyminiszter nem tudta megmagyarázni, hogy miért utasítják ki a konzult, nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy nemkívánatos személy és mennie kell. Válaszul Magyarország is hazaküldött egy ukrán konzult, s mikor azt hittük, hogy hátra dőlhetünk, a parlament első olvasatban megszavazta az új nyelvtörvényt.