<> Magyar őstörténelem | Hungary First

Magyar őstörténelem

  • A XVII. században a magyarság számára még nem volt kétséges, hogy a hunok, az avarok és a magyarok, sőt a nyugati középkori források tanúsága szerint a pártusok a szkítasághoz tartozó egyazon nép. A különbség köztük csak annyi, hogy nem egyidőben érkeztek a Kárpát-medencébe...

  • Több, mint száz éve annak, hogy az akadémikus írástudomány - az  ellenérvek dacára - alfabetikus írásként kezeli a székely írást. Ez a tévedés sorozatos kudarcokhoz vezetett, de az akadémikus szerzők nem voltak képesek a csőd felismerésére, az ok tisztázására és a hiba kijavítására. A körön kívüliek figyelmeztetéseit és súgásait elengedték a fülük mellett, vagy a Zsirai óta szinte kötelezővé vált finnugrista jelzőosztogatással válaszoltak rá...

  • A magyarság őseit szokás úgy beállítani, mintha ők a katolikus vallás megjelenése előtt pogányok, barbárok, istentelenek, féktelenek, kegyetlenkedők, Isten csapásai lettek volna. Ebből egy megállapítás igaz: őseink pogányok voltak. Méghozzá a szónak abban az értelemben, hogy a magyarság nem a római kereszténység alapján tisztelte a Teremtőt...

  • Gilgames története az egyik legszebb példa az áldozat hozatalra: Barátja, Enkidu halála mélyen elszomorítja Gilgamest és elindul, hogy elhozza számára az Élet Vizét, vándorlása Utnapistimhez - maga az Út Napistenhez, ahol megtalálhatja barátja életét visszaadó, az örök élet Forrásából áradó, Halhatatlanságot...

  • Amennyiben képzeletbeli utazást tennénk a XIII. század második felében, kun származású uralkodókat kutatva, akkor magunk is meglepődnénk a bőséges királyi, szultáni vagy fejedelmi felhozatalon. Itt van rögtön Kun László, aki 1272 és 1290 között volt magyar király vagy Bajbarsz szultán, aki 1260 és 1278 volt ura Egyiptomnak, de nem hagyhatjuk ki a sorból Basarab havasalföldi fejedelmet sem, aki uszkve 1270-ben született...

  • A találkozó lényege, hogy mi hozza közel egymáshoz a buddhista spiritualitást és a Kassai Lajos által képviselt ősi magyar hagyományt, virtust. Mára nagyon kevés tiszta forrásunk maradt a kereszténység előtti magyarságról, az általuk képviselt szellemiségről, vallásukról. De ha lenne, sem biztos, hogy értenénk, hiszen a mai emberekből hiányzik az a szintű szellemi nyitottság, melyet Buddha rögzített, egy közel 2500 év előtti szellemi, spirituális szint...

  • Az internetnek hála számtalan cikk és vélemény látott már napvilágot Móricz János egykori bejelentésével és tevékenységével kapcsolatban. Az írások egy része csupán összeollózott információdarabkákból lett összeállítva, gyakran forrásmegjelölés nélkül. Néhány szerző becsülendő módon már utána is járt a történetnek, interjúkat készített és komolyabb forráskutatást is végzett...

  • Ez az írás nem csak azért nyerte meg a tetszésemet, mert úgy éreztem, mintha egyenesen belőlem szakadt volna fel, ennek fájdalmas tartalma, hanem azért is mert ebben Varga Géza rendkívül intelligensen, a türelmét és a tartását megtartva tette helyére Mikos Éva írását, amely fentről lefelé szólt azokhoz, akik bele mernek szólni az akadémiai történelem-oktatás és álláspont dolgaiba…

  • A hideg váratlanul tért vissza a pusztára, rútul megtévesztve embert és jószágot, becsapva az éledő tavaszi természetet. Kotoguval az öreg kunnal jártam a lápot, alig tíz esztendős gyermekként. Ejsze, kellett a meleg suba és alatta a lajbi, amit idős tanítóm adott reám, hogy meg ne vegyen az Isten hidege...

  • A különbség a mai „keresztény szentek” és e gondviselő „égi lakók” között csak az, hogy a kereszténység szentjei földi embereknek a pápa által elismert és felmagasztalt „másvilágra költözött” formái, míg a mi „ószövetségünk égi lakói” az asztrális isteni – de megszemélyesített – erők maguk, melyek mindegyikének hiedelme valamelyik égitesthez és annak sugárzásához kötődik. Jó lenne itt ismerni az éghez kapcsolt magyar mondáinkba rejtett „magyar planétáriumot”.