A szavaknak nem sok súlya vagyon. Túlharsogni önmagam se tisztem, ha tenném veszítenék „ZORD IDŐK” értékéből amit itt és most ajándékként, megtiszteltetésként szerzőjétől G. Szabó Ferenc író- költőtől kezemben tartok. Nem is számítottam rá. Meglepődtem. Megörvendeztettél figyelmességeddel Ferenc- köszönöm szépen.
Gidófalváról- Gidófalvához, Gidófalvának "ZORD IDŐK” összeállításod, legújabb könyved szép munka, férfimunka volt Ferenc. Belelapozván, átolvasván hiszen jómagam is Gidófalva szülöttje vagyok mit is jelent, mit is üzen énnekem, az olvasónak?
Nos, ahogy ismerem személyed Gidófalva volt, van és örökösön ott él szívedben, talántán sírodon túl is. Hiszen e korhű, hiteles dokumentumnak is nevezhető összeállításod, könyved tökéletes életképsorozatot ad nekünk, majd az utókornak bölcsőhelyem, szülőfalunk életéből. Igen, életéből, amit akkoron átélt, megélt. Elhurcolván hadifogolyként, fogságban, akár hősi halottként életüket is áldozván a két világháború alatti társadalmi, viharvert történelmi időszakában.
Végezetül: Mint jómagam is e bölcsőhely szülöttje mit is mondhatnék, üzenhetnék falusfeleim, és a világ fele?: - Szeretve szeressétek, szeretettel köszönöm szépen.
Új hozzászólás