1919-ben június kilencedike pünkösd volt… A századelőn ez az ország egyik legnagyobb ünnepe, a katolikus egyház születéséé, amikor az addig kissé tesze-tosza apostolokra lángnyelv formájában kiáradt a szentlélek, és az egész lényüket megváltoztatta.
1919 pünkösdje beleégett az emberek emlékezetébe Csornán... Ma is tudják a családok, hogy a nagyapjuk, dédapjuk hol állt azon a napon a premontrei apátság előtti főtéren. Pünkösd hétfőjén Szamuely Tibor, a Lenin-fiúk vezetője nyilvános kivégzést rendezett a dunántúli járásközpontban. Akkor még létezett halálbüntetés a normál igazságszolgáltatás részeként, de még a bestiális gyilkosokat is a börtönök udvarán kötötték fel, nem középkori módon, nyilvánosan a tömeg szeme láttára. Száz éve a környező falvakból is kivezényelték az embereket, akiknek végig kellett nézniük hét ember akasztását.
A hét ember története segít megérteni az évszázados bal- és jobboldali szembenállást, az árkokat, törésvonalakat. Így kezdődött. A történtek a kommunisták 1945 utáni politikájára is hatottak: tanultak, máshogy építettek diktatúrát, mint 1919-ben.
A kivégzettek nem gyilkoltak meg senkit, őket gyilkolták. A korabeli jegyzőkönyvek még testi sértést sem róttak fel nekik. A vád a tanácsköztársaság idején a legsúlyosabb volt: ellenforradalmi szervezkedés…
A felakasztottak:
Laffer Lajos vaskereskedő, 24 éves
Akóts Gyula malomtulajdonos, 24 éves
Tarcsai István jegyzőgyakornok, 27 éves
Németh Gyula földbirtokos, 52 éves
Glaser Ferenc bérlő, 44 éves
Pozsgai Bálint földbirtokos, 59 éves
Takáts Ferenc gazdasági akadémiai hallgató, 22 éves
A premontrei templom előtt a gömbakácfákra akasztották fel őket. Ezek nem magas fák, az egyiküknek leért a lába, így azt felkötötték térdig.
1919 pünkösd vasárnapján Kapuvárra robogott be Szamuely kétszáz terroristával. A Lenin-fiúk kézigránátokkal, tüzelésre kész géppuskákkal vonultak a faluba. A vendéglő előtt megálltak és kiparancsolták a vendéglőst az utcára. Szamuely elé állították, aki kegyetlen pillantással végigmérte a megrémült embert. „Menjen a fa alá!" - mondta kurtán és két terrorista már készítette is a kötelet. Felakasztották.
Aztán végigjárták a Főutcát. Minden fa alá egy-egy embert állítottak. A foglyoktól legfeljebb a nevüket kérdezték meg. Az áldozatokat akasztás előtt véresre verték. Egy Pintér nevű csendőrőrmester alatt leszakadt a kötél. Két apró gyermeke sírva szaladt haldokló apjához és kegyelemért könyörgött. De a „hiéna" hajthatatlan maradt.
A csornai ellenforradalom leveretése után a közeli Győrből Csornára érkezett terroristák száznyolcvan embert szedtek össze túszként. A rabokat Győrbe vitték és egyetlen szűk zárkába gyömöszölték őket. Még a rácsos ablakok vasredőnyeit is rájuk zárták. „Hadd fulladjanak meg!" - mondták a terroristák kedélyeskedve. Győrben a Gombos-féle terrorkülönítmény székelt. Néhány nap múlva Budapestről megjött az erősítés: Szamuely Tibor érkezett meg terrorcsapatával. A forradalmi „hiéna" előtt vörösőrök „tisztították" meg az utcát, ordítozva rohantak végig a városon: „Be a házakba!" Aki nem tudott idejében menekülni, arra rálőttek. Halálos csendben, üres utcákon robogott végig Szamuely géppuskákkal felszerelt autója a városon. A hírhedt halálmester statáriumot tartott. A szabad ég alatt asztalt állítottak a börtön előtti térre. Szamuely maga elé vezettetett vagy harminc foglyot. Senkit se hallgatott ki, csak azt kérdezte tőlük, megvan-e a vagyonuk? Nyolc embert az asztal bal oldalára állított. A többi a jobb oldalra került. Senki se tudta, mi lesz a sorsa. A vésztörvényszék ura végre a baloldalt állókra ordított: „Mars a halálba!" A templom előtti térre hajtották őket. A terroristák a kivégzés előtt puskatussal agyba-főbe verték, leköpködték őket. Takács hadnagynak kinyomták a félszemét. Egyik elítélt, egy csizmadiasegéd, a vesztőhelyre menet összeesett. Ott hagyták a kövezeten. Senki sem törődött vele többé. Akics malomtulajdonost az akasztófa alatt véresre pofozták, mert a szerencsétlen nem rúgta ki maga alól a zsámolyt. még ki sem hűlhettek, amikor a terroristák letépték róluk a ruhát. A kivégzetteket a többi letartóztatottal temettették el.
A csornai kivégzés Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja szerint az áldozatok számát tekintve nem volt párját ritkító, a Tanácsköztársaság 133 napja alatt máshol is előfordult csoportos kivégzés.
Egy vallási ünnepen, egy járási központ főterén nyilvánosan akasszanak, a hozzátartozókkal és a helyi közösséggel végignézetve, és az a közösség emlékezetében így megmaradjon, a Dunántúlon nem volt példa.
Források: rabakozszive.hu; valaszonline.hu; Magyar Fórum.
Új hozzászólás