Kitiltások kora… avagy, modern, nyugati fasizmus

De ja vu érzésem van. Valamikor régen, az iskolákban azt verték a fejünkbe, hogy egyszer egy nép ellen intézkedéseket hoztak, mert azok voltak, amik. Erre a sátáni korra emlékeztet a mai világ. A fasizmusra!

Ma sportolókat, művészeket rúgnak ki, szüntetik meg szerződéseiket, a színházak cári Oroszországban írt színműveket vesznek le műsorukról és orosz bankot számolnak fel, nem törődve a nem orosz polgári lakosok veszteségével… és Nyugaton, amely már távolról sem művelt, iskolás gyermekeket inzultálnak az iskolában, mert oroszok.

Idáig süllyedt a világ. Ismét. Nem először. Vajon ezután is jár majd fájdalomdíj évtizedekig? Vajon, kik fognak majd bocsánatot kérni a ma, származásuk miatt megalázott emberektől? Vagy ez természetes mechanizmussá vált? Lehet természetes az embertelenség, amely az egyik néppel szemben nem megengedhető, de a másikat természetesen sújthatja? Milyen világ lesz, ha azon múlik valakinek az életpályája, hogy melyik náció tagja, milyen a vallása, idéz-e a Bibliából?

Régen a világ többsége harcolt azért, hogy ez ne lehessen így többé. Ma a világ többsége támad művészt, karnagyot, színészt, irodalmat és zenét… és közben békét akar… pedig ő maga a háború!

Stoffán György; Nemzeti Napló.