Nyílt levél Magyar Péterhez, avagy veteményezés közbeni gondolataim

Nyílt levél Magyar Péterhez, avagy veteményezés közbeni gondolataim.

Kedves Péter!

Mivel én vagyok az idősebb, kérlek engedd meg, hogy tegezzelek! Mivel én is a néphez tartozom, akivel te mostanában annyira barátkozni szeretnél, barátilag inkább Petinek szólítanálak, ha nem bánod.

Szóval sajnos nem tudtam elmenni a zászlóbontásodra, mert nem értem rá. Veteményeztem. A családommal. Én nem váltam el. Tudod én olyan régimódi vagyok, hogy nekem a család az valóban szent és sérthetetlen, a kimondott szó, fogadalom pedig örökre kötelez, és mivel hívő keresztény is vagyok, ha azt a fogadalmat Isten színe előtt teszem, akkor az csak tovább erősíti a fogadalom súlyát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibáztál mikor elhagytad a családod, csak mondom, én más vagyok.

Szóval veteményeztem. Minden évben ilyenkor veteményezek, mert a falusi dolgozó embernek minden lehetőséget meg kell ragadni amit a Jóisten ad, és valószínűleg neki sincs ellenére, mert évről évre szép napos idő van ilyenkor, a kert is felszárad, nincs tehát akadálya annak, hogy kihasználjam ezt az időt. Nem érzem úgy, hogy ezzel cserben hagynám a márciusi ifjakat, hiszen így is megemlékezem róluk. A veteményezés rotálással kezdődik. Nem tudom, tudod-e mit jelent ez, de annyit segítek, hogy van egy gép ami pöfög a kezem alatt, én meg sétálok utána 1-2 órát, és hát mi másra gondolnék közben, mint az ifjakra, meg a bátorságukra, arra, hogy ha végül nem is győztek a forradalmárok, azért azt nem mondhatjuk, hogy nem értek el eredményeket, hiszen ha ők nem lettek volna, most talán nem is kapálnék hanem spudolnék. Tehát én nem az ünnepet használom a veteményezésre, hanem a veteményezést a megemlékezésre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibáztál volna akkor, amikor úgy döntöttél, hogy kihasználod az ünnepet és a megemlékezés köntösébe csomagolod a zászlóbontásodat, némi párhuzamot állítva magad és a márciusi ifjak közé, csak mondom, én más vagyok.

Szóval nem tudtam elmenni. Elmehettem volna, és hagyhattam volna a veteményezést az asszonyra, mert hát egy férfi ember ezt is megteheti, aztán majd egyszerűen csak odaültem volna az asztalhoz mikor a frissen szedett borsóból főz a feleségem levest, és jóízűen megehettem volna, sőt, még el is dicsekedhettem volna az ismerőseimnek, milyen finom borsó terem a kertemben. Nem tettem. Nem az a fajta vagyok, aki mások hátán kapaszkodik fel, pláne nem a feleségéén. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibáztál, mikor a feleséged hátán kapaszkodtál fel, csak mondom, én más vagyok.

Szóval borsót vetettünk, hagymát duggattunk (ugyan magánügy, de én szeretek itthon duggatni). Kevesen veteményeznek már, régen a kertek mint tele voltak ilyenkor, ma nem láttam senkit. Szerintem Orbán úgy megnyomorította már őket, hogy már vetőmagra sincs pénzük (irónia). Mindig eszembe jut, hogy nekem megéri-e. Meg. Én és a kert egy szövetséget alkotunk. Én dolgozok érte, ő pedig a termésével jutalmaz. Nem mindig. Vannak jobb és vannak rosszabb évek. Van, hogy megharagudhatnék rá, és hagyhatnám a fenébe, de nem teszem. Mint mondtam, egy szövetség vagyunk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibáztál, mikor hátat fordítottál annak a szövetségnek amelyiknek évekig tagja, haszonélvezője voltál, amelyik etetett, csak mondom, én más vagyok.

Szóval vannak rosszabb évek is a kertben. Sokan ezért fordultak el a kertészkedéstől, mert azokat az éveket mindig könnyebben viseljük amikor jó a termés és jut mindenkinek, mint azokat amikor be kell osztani azt ami van. Hallom, ahogy a bolt előtt beszélik, „mi már nem vetünk semmit, beültettük tujával a kertet”. Meg azt is, amikor azt mondják, olyan rossz agyagos a föld, hogy abban nem terem meg semmi. Nekem még sosem jutott eszembe így beszélni az anyaföldről ami az életet adja. Én tudom, hogy tenni kell érte és meghálálja. Dolgozni, dolgozni, javítani rajta és megint dolgozni. Meghálálja. De biztosan nem fogok elszaladni a zöldségeshez elmagyarázni neki, hogy az amiből ő is megél, az nekem rossz, csak mert abban az évben nem volt jó termés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hibáztál mikor javítás helyett te elszaladtál a Partizánba kígyót-békát kiabálni a téged is eltartó „anyaföldre”, csak mert kevesebb lett a termés, csak mondom, én más vagyok.

Szóval dolgozni kell a jó termésért. Időnként meg kell trágyázni is a kertet. Nincs jó illata, nem a legkellemesebb feladatok közé tartozik, de munka nélkül nincs semmi, csak néhány kivételezettnek, akik valamelyik családtag, rokon révén kapnak zsíros állásokat.. Nekem mindig meg kellett dolgoznom mindenért. Soha semmit nem kaptam ajándékba, vagy azért mert ismertem valakit valahol. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibáztál mikor mint valami Gombóc Artúr szindrómás álláshalmozó gyűjtötted be az állami cégek kevés munkával de annál nagyobb fizetéssel járó pozícióit, csak mondom, én más vagyok.

Szóval van, amikor szó szerint büdös a munka. De olyan is van amikor kellemes. Ma például az egész kertet átjárta a virágzó barack, szilva és mandula illata. Érezned kellett volna Peti! Sokkal jobban szeretem mint a nagyvárosi szmogot. Nagyon kifinomult a szaglásom, talán pont a kertnek köszönhetően. Mikor este megérkezem a munkából, a feleségem mindig kijön elém a kapuig (hallja az autót megállni, mert neki meg a hallása jó). Adok neki egy cuppanós puszit, mert azt hazudom neki, hogy a csókja ízéből kitalálom mit főzött. Persze nem onnan tudom, hanem hogy az ajtóhoz közeledve megérzem az illatát, mert mint mondtam, nagyon kifinomult a szaglásom. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibáztál mikor nem érezted az árulásod bűzét, csak mondom, én más vagyok.

Szóval végeztem már a munkámmal a kertben. Arra gondoltam, hogy megkeresem az interneten miket mondtál a zászlóbontásodon, de eléggé elfáradtam, így úgy döntöttem csak egy beszédet hallgatok már meg a mai nap, és bocsáss meg érte, de az inkább Orbán Viktor beszéde. Nem csak azért, mert ő az aktuális miniszterelnök, hanem mert többet tett értem és a családomért mint bármelyik miniszterelnök korábban. Ha párhuzamot akarunk vonni a márciusi ifjak és valakik között akkor ő jobban belefér ebbe a csapatba. Én pedig nem vagyok hálátlan típus. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hálátlan vagy, csak mondom, én más vagyok.

Szóval a miniszterelnök beszédét hallgattam. Ne gondold Petikém, hogy én csak egyoldalúan tájékozódok, a te posztjaidat is el szoktam olvasni. Innen tudom, hogy ma zászlót bontasz. Meg azt is, hogy szeretnéd a NER-t is lebontani. Te ilyen bontogatós típus lehetsz. Aki engem személyesen is ismer, az tudhatja, hogy én jobban szeretek építeni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te hibázol mikor mindenáron bontani akarsz, csak mondom, én más vagyok.

Szóval ha viszont mindenáron bontani akarsz, ma veteményezés közben megakadt a szemem a fészer mögötti kerti budin. Évek, ha nem évtizedek óta nem használjuk. Még csak pisilni sem volt benne senki jó ideje. Lásd, hogy én megértelek és támogatlak, ezért megengedem, hogy azt lebontsad. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy másra úgysem vagy alkalmas, mert csak a romboláshoz értesz, csak mondom, én más vagyok.

Petikém! Én egy tisztességes ember vagyok, így nem fejezhetem be a levelemet úgy, hogy nem árulom el az igazi okait annak, miért nem mentem el, és hallgattalak meg. Jó magyar szokás szerint most 3 okot is mondok.

1. Azt gondolom, nem fogod ezt a levelet elolvasni. Ha el is jut hozzád, akkor sem, mert te igazából nem vagy rám kíváncsi. Akkor én miért legyek rád? Nem vagyok.

2. Az áruló mindig áruló, akkor is ha igaza van. Az áruló pont olyan mint a megcsaló. A megcsalás nem a megcsalt hibája, ahogy az árulás sem azé a közösségé amit elárul valaki. Az árulás egy jellemhiba. Jellemhibás emberekkel pedig nem foglalkozom.

3. Tegnap este átnéztem a rotakapát, hogy reggel rendben induljon. Kicsit óvatlan voltam, és a piszkos gépzsír bement a körmeim alá. Próbáltam körömkefével kisúrolni, de nem sikerült. Úgy éreztem, hogy nagyon kellemetlenül érezném magam a piszkos körmeimmel, miközben hallgatnám a NER bérencként harácsolt pénzedből vett több száz ezres ruhádban mondott beszédedet.

+1 ráadás, semmi közös nincs bennünk, mondom, én más vagyok

Utóirat: Amúgy köszönettel tartozunk neked, az MSZP már 0%-on áll. Remélem a választásokra sikerül az összes ellenzéki pártot leamortizálni, és dolgod végeztével megkapod a jutalmadat! (tudod, az 50* ezüstöt)

* Többen sérelmezték, hogy csak 30 szokott járni, miért írtam 50-et. Nos, én figyelembe vettem, hogy vélhetően gyerektartást is kell fizetned, mert én valóban jó fej és családbarát vagyok. Ugye, mondom, hogy én más vagyok.