Horthy Miklós és a kun

Azon derék és erőst jóravaló emberek, kik olvassák jót igyekvő írásaimat, jól tudják, hogy két föntebb fogású témával kocogtatok újvást s újvást; ez pedig Horthy Miklós kormányzó úr és a kunság! Igazodva a középletre, elhagyván a kámpoló és hamis beszédeket, erre hozza az alábbi adoma a példát. Teszi ezt észderűen, nem cikákolva s nem igenséggel, hanem kellően csekély szerénységgel.

Hát így olvassák!

HORTHY MIKLÓS ÉS A KUN

Kunhegyes környékén utat építettek. A főméltóságú úr oda autózott Kenderesről és beszédbe elegyedett a munkásokkal.

- Hogy vagyunk?- kérdezte meg egy lengőbajszú kunfejű magyart.

- Köszönöm alázattal, csak megvagyunk, nehezen, szegényesen.

- No, most lesz itt munka jó ideig és lesz jó kereset!

- Hászen lesz, de a szegény embernek még sincs pénze soha- vonogatta a vállát az öreg kun, s mert úgy látta, hogy barátsággal hallgatják szavait, jobban megeredt a nyelve:

- Hej, könnyű a főméltóságú úrnak! Nincs olyan nehéz sorsa, mint a szegény embernek. Van sok pénze, amennyit a szeme-szája kíván!

Nono!- nevetett a kormányzó úr- hát maga úgy képzeli, hogy szólok a pénzügyminiszter úrnak, hogy küldjön azonnal három vagon bankót? Nem úgy van az!

- Nem?- csodálkozott a magyar. Ammán baj! Ammán nagy baj, hogy a főméltóságú úr sem dúskál a jóban!

- Nem baj! - rázta a fejét a kormányzó úr -, mert ez a helyes, hogy mindenki annyit keressen, amennyi a munkájának az értéke. Gondja-baj mindenkinek van. A nagyobb állással nagyobb munka, még súlyosabb gond, nehezebb felelősség jár. Nekem is van gondom, elhiheti!

Csak nem mindenki tudja…

(Vámos Gáspár M.kir. testőrhadnagy emlékezése után)

No, ha Kendtek és Nagyságák ki ákom-bákolták a fentebbi betűket, akkor talán velem együtt mondják immár:

Isten áldja Horthy Miklós emlékét s a kunokat is mindörökké éltessék!

Zetényi-Csukás Ferenc