Szvatopluk, a poloniai vezér I. rész – Ki volt valójában?

Középkori krónikáink egészen más képet festenek a magyarok második bejövetele idején a Kárpát- medencében fennálló hatalmi és etnikai viszonyokról, mint amit a hivatalos történetírás külföldi források alapján megrajzol. Krónikáink egyértelműen igazolják, hogy Heribert Illig „fantomidő- elmélete” a realitások talaján áll és azt is, hogy az általunk ismert történelemkép, bizonyos korszakok vonatkozásában nagy mértékben hamis és manipulált. Mindezek figyelembevételével eljött az ideje, hogy krónikáink alapján újragondoljuk korai történelmünket, nem feledkezve el a latinról magyarra fordítás során adódó manipulációs lehetőségekről sem, mellyel egyesek a saját történelemszemléletük érvényre juttatása érdekében élni szoktak. Egy sorozat keretében most a valódi Szvatoplukot, Pannónia fejedelmét fogom bemutatni. Az ő alakja már csak azért is érdekes, mert a német-római-bizánci történelemhamisító műhelyek által kreált, valójában soha nem létezett „Nagy-Morávia” fiktív uralkodói között kettőt is találunk ezen a néven. Anonymus feltűnően hallgat Pannónia hatalmi viszonyairól és nála egy sort se olvashatunk Szvatoplukról. Ezért a pannóniai fejedelemmel kapcsolatban Kézai Simon krónikájára és a Képes Krónikára hagyatkozhatunk. Most nézzük először Kézai krónikájának megfelelő részletét egy hitelesebb fordítással! Íme:

„Miután pedig Etele fiai Krimhild csatájában a szkíta néppel együtt szinte csaknem teljesen elpusztultak, Pannónia tíz évig király nélkül volt, csupán csak rabszolga, görög, német, moesiani és vlach jövevények maradtak benne, akik Etele életében közönséges szolgálattal szolgáltak neki. Végül Szvatopluk, Marót fia emelkedett ki közülük, egy bizonyos poloniai vezér, aki Bactrát leigázva, a bolgárok és a moesianik uralkodója lett, s a hunok pusztulása után hasonlóképpen Pannóniában is uralkodni kezdett.” (Kézai Simon: A magyarok cselekedetei I. 23.)

Jellemző, hogy Kézai „poloniai vezér” megfogalmazását a fordító „lengyelországi herceg” formában adja vissza, a rabszolgákból szlávokat, a moesiaiakból pedig morvákat kreál, mi pedig észre sem vesszük, hogy mennyire át vagyunk verve. Ez ugyanis már nem fordítás, hanem hamisítás. Nincsen ennél jobb eszköz krónikáink hiteltelenítésére, hiszen a félrefordítás következtében elvész a Kézai által felvázolt történeti kép hitelessége. A Képes Krónika fordítása valamivel jobban sikerült. Ott az alábbiakat olvashatjuk:

„Miután Krimhilda csatájában Attila fiai és a scytha nép csaknem teljesen elpusztult, Pannonia tíz évig király nélkül maradt, csak rabszolgák, görögök, vlachok, jövevény teutonok és moesianusok lakták, akik Attila életében szolgáló népekként szolgáltak neki. Azután fellépett Poloniában egy Zuatapolug nevű fejedelem, Morot fia, aki Bracta leigázása után a bulgárokon és moesianusokon uralkodott, és hasonlóképpen Pannoniára is rátette a kezét a hunok kipusztulása után.” (Képes Krónika, 23.)

Krónikáink Krimhild csatájának nevezik azt az ütközetet, melyben Attila király két fia, a Krimhild német hercegnőtől született Aladár és a Honorius görög császár leányától származó Csaba seregei harcoltak egymás ellen. A csata után Csaba tizenötezer hunnal Görögországba menekült, majd később Szkítiába ment. Aladárból valószínűleg német császár lett. (A történelemhamisítók az ő személyéből kreálták a „Nagy Királyt”, vagyis Nagy Károlyt.) Pannoniában, az egykori római tartományban csak olyan népek maradtak, akik korábban Attilát szolgálták. Nézzünk végig a listán és közben ne feledjük, hogy itt nem az egész Kárpát-medence, hanem csak Pannonia lakosairól van szó! Krónikáink helyes fordítása nyilvánvalóvá teszi, hogy szláv öntudatú népek Attila király halála után száznégy évvel még nem léteztek. Sem a Kárpát-medencében, sem azon kívül. Az ún. ószláv egyházi nyelv kialakítása és elterjesztése a bizánci különleges ügynökpáros, Cirill és Metód tevékenységéhez köthető. A Bizánc által elindított elszlávosítási folyamat a magyarok második bejövetele idején még nagyon korai fázisában lehetett. Szlávok tehát nem voltak, ellenben voltak „sclauosok”, vagyis az Attila és a hunok által felszabadított római rabszolgák, illetve az ő utódaik.

A középkori krónikáinkban megjelenő latin „sclauos” kifejezést a hivatásos történészek, valami rejtélyes oknál fogva, automatikusan a „szláv” szóra fordítják. Ugyanígy változik át a „messiani” népnév „morva” elnevezésre, holott ez esetben egyértelműen a „moesiani” elnevezés torzult alakjáról van szó. Vagyis ezzel a népnévvel a fehér szkíták által még a hunok idején elfoglalt római tartomány, Moesia lakosairól írtak a krónikások. A VLACH (VÁLOK-BÁLOK) népnév nem a románok korai jelenlétének bizonyítéka. A vlachok elnevezés Pannónia őslakosságát nevesíti, ugyanazt a népet, amely Erdélyt is lakta ebben az időben. A nevük alapján ők is „fehérek”, vagyis fehér szkíták voltak, akik azonban már Attila hunjainak érkezése előtt is a Kárpát-medencében éltek. A „szkíta nép csaknem teljes pusztulását”, amiről krónikáink írnak, nem szabad szó szerinti értelemben venni. A pusztulás ilyen nagy mértéke, csak a szkíták hun népelemére vonatkozott.

Most pedig vizsgáljuk meg, hogy mit jelent magyarul a POLONIA elnevezés! A POL részleg a „fehér” értelmű BÉL szó B-P hangzóváltozáson átment alakja, míg az ON részleg a HON szónak a szóeleji H hang lekopása után megmaradt része. Az -IA toldalék pedig arra utal, hogy itt egy országról van szó. Vagyis a POL(H)ONIA szó, amely hangzóváltozások révén VOLHYNIA formában is fennmaradt, azt jelenti, hogy a „fehérek hona”. A lengyelek azonban nem a POLONIA, hanem a POLSKA elnevezést használják országukra. A POL értelemszerűen itt is „fehér” jelentéssel bír, a SKA részlegben pedig a szkíta népnév egyik változatát, a SZAKA elnevezést ismerhetjük fel. A lengyelek tehát önmagukat és országukat „fehér szkítának” nevezik akkor is, ha esetleg erről ők nem tudnak. De pontosan ugyanezt jelenti az első bolgár főváros, PLISZKA neve is.

A SZVATO-PLUK név a magyar nyelv segítségével ugyancsak könnyen értelmezhető. A SZVATO szó a SZABAD szó pontos hangalaki megfelelője, a PLUK szóban pedig egyértelműen a POLÁK elnevezés fedezhető fel, ami – akárcsak a VLACH népnév – magyarul „fehérek” jelentéssel bír. Vagyis Szvatopluk esetében igazoltuk, hogy valóban egy poloniai vezérről van szó, aki nevében is megkülönböztette magát a „fehérek” között nagy számban élő egykori rabszolgák utódaitól. Az látható, hogy a „fehérek”, vagy „fehér szkíták” Attila király halála után híján voltak egy hozzá hasonló, nagy formátumú vezetőnek, ezért apró fejedelemségekben éltek. Szvatopluk fellépésének pontos idejéről krónikáinkból nem értesülhetünk, de már az ő apját, Marótot is híres uralkodóként említik és krónikáinkból azt is megtudjuk, hogy Szvatopluk csak a halála előtt nem sokkal lett Pannonia ura.

Szvatoplukról azt is olvashatjuk a Képes Krónikában, hogy „Bracta leigázása után a bulgárokon és a moesianusokon uralkodott”. De vajon mi az a „Bracta”, amit Kézai krónikájában „Bactra”-ként olvashatunk. Nem valószínű, hogy Bactriáról van szó, mint ahogy azt elsőre gondolnánk, és úgy tűnik, hogy míg Kézai elírta, addig az időben később született Képes Krónika helyesen őrizte meg az elnevezést. A BRACTA szóban megint csak ott van a „fehérek” jelentésű BRC hangzósor, ahol a B hang megmaradt, de az L hang eredetijeként egy R hangzót találunk, a K helyett pedig egy C betűt. A TA részleg pedig minden ilyen régi helynévben „föld” értelemmel bír. Tehát a BRACTA név azt jelenti, hogy a „fehérek földje”, vagyis „a fehér szkíták földje” A nevet földrajzilag nem sikerült beazonosítanom. A szövegkörnyezet alapján arra gondolhatunk, hogy Bracta Bulgária régebbi elnevezése lehet, de ez egyáltalán nem egyértelmű.

De hogyan lehetséges, hogy Szvatopluk, egy poloniai herceg „bulgárokon és moesianusokon uralkodott”, aztán „hasonlóképpen Pannoniára is rátette a kezét”? Nyilván úgy, hogy Attila király halála után létezett egy fehér szkíta népesség, mely egész Közép- és Kelet-Európában jelen volt, Poloniától a Kárpát-medencén át Bractáig. Szvatopluk pedig egy volt azon fehér szkíta fejedelmek közül, akik Attila halála után a Kárpát-medencében és máshol is, uralomra jutottak.

A borítóképen a magyarok bejövetele (Feszty Árpád festményének részlete, 1894).

Szvatopluk, a poloniai vezér II. rész – A fehér ló

Szvatopluk, a poloniai vezér III. rész – A sorsdöntő ütközet és Szvatopluk halála