Székely rovás
Az apotropaikus (óvó-védő) jelek, jelképek, tárgyak jó részét eleve úgy helyezték el (például az épülő háza sarkai alá, a falba építve, vagy a sírba dobva), hogy azt az épület fennállása, a sír megbontatlansága idején a Jóistenen kívül más nem láthatta.
Az európai filmkultúra termését végigtekintve, mintha nem is létezett volna Magyar Királyság, vagy az csak a szlovákoknak lenne fontos. Ezért kellett végre ez a film és kell a történelmünket bemutató további filmek sora. Persze csinálhatták volna jobban is. A bírálók elmondtak már minden hibát a filmről, nem szükséges ezeket megismételnem...
A magyar történeti hagyomány a napjainkig folyamatosan használt székely írást még az 1500-as években is hun-szkíta írásnak nevezi (Thelegdi/1598). Az akadémikus tudomány az 1849-es világosi fegyverletétel után az ótürk írás leszármazottjának minősítette, bár ezt sohasem támasztotta alá (Németh/1934). Az elmúlt évtizedekben végzett alternatív kutatás a hagyományt igazolta, kimutatva, hogy a székely írás nem átvétel, hanem a magyarság alkotása, amelynek kezdetei a kőkorba nyúlnak vissza...
222 éve Londonban ismertették a székely-magyar rovás abc-t, egy írástörténeti kiadványba került be. Edmund Fry 1799-ben kiadott könyvének címe: PANTOGRAPHIA. A könyv azért izgalmas, mert bemutatja a székely-magyar ábécét is, a Hottentotta és Új-holland között. Eszerint ez a hunok ábécéje. Különösen érdekes az, hogy a “Hun” ábécé mellé tett ismertetőben szerepel Attila neve is...
Az ótürk eredeztetés kiötlői a szakmai hozzá nem értésük miatt még egy épkézláb hazugságot sem voltak képesek összetákolni. Ez azonban nem akadályozta meg az akadémikus "tudomány" képviselőit az ótürk eredeztetés évszázadon át tartó ismételgetésében. Preciz hivatkozásokkal ellátott cikkek sora vezette félre a közönséget a "tudós" szerkesztők által meghatározott "tudományos" folyóiratokban.
A bikfalvai hieroglifák azt bizonyítják, hogy a székelyek az 1700-as évek végén ismerték és értő módon alkalmazták a hun eredetű szójeleiket. Az akadémikus áltudomány több ok miatt is tagadja ezen összefüggéseket és a szójeleink létét. Egyrészt, mert képviselői a szükséges írástani ismeretek, módszertan, becsület és bátorság szűkében vannak. Másrészt, mert ezek a népi hieroglifák cáfolják a székely írás végső soron sémi eredetéről száz éve terjesztett, valamint a székelyek török eredetéről kiagyalt, ám sohasem bizonyított prekoncepcióikat...
Két adat alapján úgy tűnhet, mintha az egykor nagy országunk teljes szélességében, napkelettől napnyugatig az lenne a finnugrász régészek dolga, hogy a hun-magyar azonosságot tagadják, ráadásul ugyanazt a Hun vót, hun nem vót szlogent használván gúnyolódásra. Két adat persze kevés az általánosításhoz, arra azonban elegendő, hogy a jelenségre felfigyeljünk. A két régész életrajzából kiderül ugyanis, hogy mindketten az ELTE BTK neveltjei. Ott folyna egy ilyen sajnálatos eredményre vezető "nevelő" tevékenység, a magyar hagyomány elleni ellenségképzés és gúnyolódás? A nebulók, kikerülvén az életbe, csak azt folytatják, amit tanultak, amire az alma mater - szégyenükre - felkészítette őket. A két régész dolgozata látszólag ellenem íródott, engem próbál cáfolni. Azonban, ha az olvasó megismeri a válaszaimat is, akkor nyilvánvalóvá válhat, hogy csak az ELTÉ-n folyó kiképzőmunka és a két "szakember" kudarca lett e két régészdolgozat.
A hunoknak három keresztény püspökségük volt a mervi, a heráti és a gurgáni oázisban. Ez a kor a magyar kultúra jelentős, de jórészt elfeledett időszaka, amelynek a hatása kiterjedt a Kaukázusra is. E gazdag kornak néhány emléke maradt csupán, például a mervi oázisban készült Szent Korona. A hunok a régészeti leleteken és a Szent Koronán lévő jelek alapján kétségtelenül használták a székely írás korabeli változatát és elődjét, a magyar hieroglif írást...