rovásírás
Van olyan tudós, aki évente hónapokig angol éttermek konyháiban mosogat, vagy öregotthonokban ápol, hogy az év többi részében a tudományos munkáját folytathassa. Az így biztosított anyagi függetlenséggel a háta mögött megengedheti magának, hogy ne hazudjon a képünkbe. Kedves Klára! Tudja milyen jól keresnek a takarítónők?
Régi hiányt pótol a de Groot-mű Bakay Kornél által közreadott magyar fordítása. A szakma tudott erről a dolgozatról, időnként hivatkozott is rá, de eddig - a jelek szerint - senki sem tartotta igazán fontosnak a kínai-hun (és magyar) kapcsolatok egyik alapművének magyar nyelven történő közreadását...
Huszonegy esztendő elteltével itt az ideje, hogy egész hazánkban tudatosuljon első magyar nyelvemlékünk kora és mibenléte. - írja az mki.gov.hu. Ezt a tudatosulást az MKI is elkezdhetné s amíg ez nem sikerül neki, addig sem kellene félrevezetnie a közönséget.
A szójeles szövegeket illetően a hazai régész- nyelvész- és történész-szakmával kialakult informális munkamegosztás szerint rajtam a sor, hogy a feldolgozás alatt álló lelet szójelekkel írt szövegét elolvassam és az olvasatot közreadjam. Ők ugyanis - tisztelet a kivételnek - erre nem képesek és/vagy nem is hajlandók.
Ez esetben is csak az bizonyosodott be, hogy az akadémikus "tudomány" sorozatosan melléfog minden olyan rovásfeliratunk esetében, amelyikben szójel szerepel. A karcagi csatkarika szövegével előbb Fehér Bence, utóbb meg a Katona - Bíró szerzőpár járt így.
222 éve Londonban ismertették a székely-magyar rovás abc-t, egy írástörténeti kiadványba került be. Edmund Fry 1799-ben kiadott könyvének címe: PANTOGRAPHIA. A könyv azért izgalmas, mert bemutatja a székely-magyar ábécét is, a Hottentotta és Új-holland között. Eszerint ez a hunok ábécéje. Különösen érdekes az, hogy a “Hun” ábécé mellé tett ismertetőben szerepel Attila neve is...
A Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusainak is jár az elismerés, mert ezt a tárgyat nem reszelték le olyan barbár módon, mint a budapesti késő-középkori jelvényt. Így történt, hogy a telki hun kincsek közül immár egy második hieroglifikus mondatot is sikerült elolvasnom.
Az ótürk eredeztetés kiötlői a szakmai hozzá nem értésük miatt még egy épkézláb hazugságot sem voltak képesek összetákolni. Ez azonban nem akadályozta meg az akadémikus "tudomány" képviselőit az ótürk eredeztetés évszázadon át tartó ismételgetésében. Preciz hivatkozásokkal ellátott cikkek sora vezette félre a közönséget a "tudós" szerkesztők által meghatározott "tudományos" folyóiratokban.
Összefüggés van egyrészt a valódi rendszerváltás elmaradása, másrészt a székely írás kutatása és hasznosítása elől való - tudományosan nem indokolható - akadémikus elzárkózás között. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a gengszterváltás az ország új eszközökkel történő gyarmatosítása volt, a rovológia terén pedig nem történt semmiféle rendszerváltás. Az illetékesek köre (az esetenként tudományos konszenzusként emlegetett ostoba és arctalan rém) korábban is gyűlölte a székely írást s most is teljes mellszélességgel gyűlöli. Szerencsére, a jelek szerint, ennek a hazug tudományos konszenzusnak mintha egyre inkább lefelé konyulna a zászlója...
A bikfalvai hieroglifák azt bizonyítják, hogy a székelyek az 1700-as évek végén ismerték és értő módon alkalmazták a hun eredetű szójeleiket. Az akadémikus áltudomány több ok miatt is tagadja ezen összefüggéseket és a szójeleink létét. Egyrészt, mert képviselői a szükséges írástani ismeretek, módszertan, becsület és bátorság szűkében vannak. Másrészt, mert ezek a népi hieroglifák cáfolják a székely írás végső soron sémi eredetéről száz éve terjesztett, valamint a székelyek török eredetéről kiagyalt, ám sohasem bizonyított prekoncepcióikat...