A vezekényi csata

1652. augusztus 26-án Vezekény térségében csapott össze a háromszoros túlerőben lévő törökkel az érsekújvári főkapitány, Forgách Ádám vezette királyi had. A török sereg ugyan visszavonult, de a csata mégis balszerencsésként került be a történelemkönyvekbe. Az ütközetben az Esterházy család négy tagja halt hősi halált.

A csata oka a „szokásos” volt. Egy kellőn rabló hajlandóságú török úr, Musztafa esztergomi bég összeverbuvált egy nagyjából háromezer fős sereget és átruccant Nyitra vidékére portyázni kicsit. A haszonszerzésre alapozott „hadjárat” fényesen sikerült, a nem is túl komoly török sereg nagyszámú foglyot és gazdag zsákmányt szerzett.

Forgách Adám Nagysurány közelében kelt át a Nyitra folyón Verebélynek tartott. Útközben, a sűrű erdőkből és ligetekből előjövő bujdosó lakosoktól értesültek török lovas csapatok mozgásáról.

A keresztény had több végvárból toborozva, illetve Walther alezredes csapatával kiegészülve mintegy 900-1000 fő körül lehetett, nagyjából 600 magyar és német lovas, 150 muskétás és 150 hajdú. Nagyvezekénynél jártak, mikor a magabiztos törökök Taszár felől indulva megrohanták őket.

A keresztények szekérsánc mögé húzódva védekezett. A hadijelentések egymásnak ellentmondanak abban, ki viselte az ellenség támadásainak fő terhét, de az bizonyos hogy a harc egész nap folyt, s több török rohamot is kiálltak. A csatának csak az éj beállta vetett véget.

Az ütközetben elesett a néhai nádor, Esterházy Miklós legidősebb fia, az ígéretes tehetségű, huszonhat éves Esterházy László pápai főkapitány, valamint Esterházy Ferenc balassagyarmati főkapitány, Esterházy Tamás lévai vicekapitány és Esterházy Gáspár aranysarkantyús vitéz.

A magas rangú magyar vitézek eleste ellenére az összecsapást – a jelentések szerint- a keresztény had nyerte, mivel a törökök veszteségei sokkal súlyosabbak voltak, mind számbelileg (körülbelül 800 fő), mind vezetőiket tekintve. Még Musztafa bég is megsebesült.

Ha viszont azt nézzük, hogy a törökök viszonylag rendezetten vonultak el, sebesültjeiket magukkal vitték, még foglyaikat is elhurcolták, Esterházy Ferenc fejét trófeaként megtartották, ráadásul arra is jutott idejük, hogy az ellenség halottait jó hullarablókként kifosszák, akkor azért kérdéses a győzelem.

A csatában elesett Esterházyakat nagy pompával 1652. november 25-én temették el Nagyszombatban. A négy Esterházy fiú temetése alkalmat adott annak kidomborítására, hogy a pogány török elleni harcban egyetlen főúri család sem hozott ekkora áldozatot. A három hónappal a csata után lezajlott fényes temetésre Nagyszombatba gyűlt a magyar főnemesség színe-java.

"Vörös posztóval földig béborított" társzekereken érkeztek a koporsók, amelyet Esterházy Pál naplója szerint mintegy 5 ezer lovas vitéz kísért. Őket fáklyás siratók követték, panaszos hangon énekelve. A koporsókat az Esterházy Miklós által emelt nagyszombati jezsuita templomban ravatalozták fel. A csanádi püspök latin, a pécsi püspök magyar nyelven magasztalta az Esterházy fiúk hősies önfeláldozását, majd a gyászzene búgó hangja mellett, sorra a családi kriptába eresztették a négy ónkoporsót. 

Wikipédiából szerkesztve,

Borítókép: Esterhazy.at