Vazul megvakítása II. rész – A merénylet háttere és következményei

Vazul megvakítása I. rész – A merénylet

Míg az első részben megismerkedhettünk a Vazul herceg elleni merénylet körülményeivel, a második részben a merénylet hátterét és következményeit fogjuk vizsgálni. Az előző alkalommal ott hagytuk abba a történetet, hogy Szent István a fia halála után súlyos betegségbe esve unokatestvérét, Vazul herceget akarta királlyá tenni, ezért követet küldött oda, ahol a trónörököst „ifjúi könnyelműsége és meggondolatlansága” miatt őriztette. A Gizella királynénak nevezett személy kihallgatta a király szavait és mindenképpen meg akarta akadályozni Vazul trónöröklését. Ezért elküldte Sebus (Sebes) nevű követét, aki Szent István küldöttje előtt Vazul őrzési helyére ért, ahol a herceget uralkodásra alkalmatlanná tette, aztán Csehországba menekült. A Képes Krónika így folytatja a történetet:

„Ezután megérkezett a király követe, látta a megvakított Vazult, és így, sebesülten a királyhoz vezette. Mikor meglátta Szent István király, milyen szánalmasan megcsonkították, könnyekben tört ki, de súlyos betegsége akadályozta, s így nem tudta méltóképpen megbüntetni a gonosztevőket.”

Szent István a fia halála után immár újabb családi tragédiával szembesült. Az általa kijelölt trónörökös megcsonkítása, nemcsak a tett súlya és a Vazulnak okozott mérhetetlen szenvedés miatt taglózta le Istvánt. A körülmények azt mutatják, hogy egy olyan személy állt a merénylet hátterében, akiben István megbízott, akit egykor a királyi udvarba fogadott, aki a saját vére volt. A király ezzel a ténnyel szembesülve még betegebb lett, mint annak előtte volt.

De mégis ki volt a Képes Krónika rejtélyes „Gizella királynéja”? Figyelmet érdemel, hogy a gonosz Budát, aki részt vett a merénylet kitervelésében, és fiát Sebest, aki a merényletet elkövette, és aki aztán Csehországba szökött, később ott találjuk a királlyá lett Orseolo Péter udvarában. Vagyis biztos, hogy „Gizella királynét” Orseolo Péter környezetében kell keresnünk. A források több néven említik Péter anyját: nevezik Máriának, Ilonának és Gizellának. Ha valakinek igazán érdekében állt Vazul megvakítása, akkor Orseolo Péter anyjának igen, hiszen így biztosíthatta fia számára a trónt, amire a fiági örökösödés miatt, annak semmi esélye nem lett volna. Ehhez természetesen még Szent István további unokatestvéreit, Szár László három fiát is el kellett volna tennie az útból.

De ki volt „Gizella királyné”, és hogyan került Szent István udvarába? Géza fejedelem leánya, Szent István nővére, 1009-ben ment feleségül az előző évben megválasztott velencei dózséhoz, Orseolo Ottóhoz. Ottót 1026-ban a velencei belső hatalmi harcok során megfosztották hatalmától. A dózse Bizáncba menekült, ahol 1030-ban meghalt. Felesége és tizenöt éves fia, Szent István udvarába jöttek, ahol a velencei választott uralkodó feleségének, minden bizonnyal kijárt a királynéi cím. Tehát Gizellának és fiának el kellett menekülnie a velencei hatalmi harcok elől. Ráadásul 1030-ban, egy balul sikerült hatalomátvételi kísérlet után az egész Orseolo-családot örökre száműzték Velencéből, vagyis Péternek immár esélye sem volt arra, hogy Velencébe visszatérjen és ott hatalmi állásba kerüljön.

Ha mindenképpen mentséget próbálunk találni Gizella aljas tettére, akkor a „királyné” megpróbáltatásokkal teli életében és a velencei hatalmi harcok világában találhatjuk meg. Biztosak lehetünk abban, hogy Orseolo Péter jelleme is ezen körülmények hatására torzult el végletesen. A „Vazul-kérdés” Gizella királyné általi „elintézése”, kétségtelenül bizánci-velencei módszerrel történt, melyet a Turul-nembéli magyar királyok közül egyedül Könyves Kálmán alkalmazott a saját vérei ellen. Ő is csak egy nagyon rossz pillanatában, gonosz tanácsadók szavára hallgatva. A gonosz tanácsadó, Buda személyében Gizella mellett is ott volt. A királyné vele tanácskozva döntött akkor, amikor meghallotta, hogy Szent István király Vazult akarja utódjául megtenni. Vazul megnyomorítása után Szent István nemcsak a bűnösöket nem tudta méltóképpen megbüntetni, de még a saját rokonait, Szár László fiait sem tudta megvédeni. A Képes Krónika így ír erről:

„Magához hívta hát nagybátyjának, Kopasz (Szár) Lászlónak a fiait, Andrást, Bélát és Leventét, s azt tanácsolta nekik: a lehető leggyorsabban meneküljenek, hogy életüket és testi épségüket megőrizhessék. Ők pedig megfogadván a szent király hasznos tanácsát, a bajok és fájdalmak elől Bohemiába (Csehországba) menekültek.”

Vagyis szemenszedett hazugság az, hogy Szent István király adott parancsot Vazul megvakítására, fiait pedig száműzte. Hiszen András, Béla és Levente nem is István unokatestvérének, Vazulnak a fiai voltak, hanem nagybátyjának, Szár (Kopasz) Lászlónak a gyermekei.

A gonosztevőket, Vazul herceg megnyomorítóit, később mégiscsak utolérte a sorsuk. Bár Orseolo Péter anyjának későbbi sorsáról nem tudunk, de a gonosz Buda és fia Sebus, kegyetlenül megbűnhődtek aljas gaztettükért. 1041-ben, amikor a népharag elemi erővel kitört a torz lelkületű, idegenbarát Orseolo Péter uralma ellen, anyjától megörökölt gonosz tanácsosai nem kerülhették el a sorsukat. A Képes Krónika így ír erről:

„Miután pedig Péter futással menekült a magyarok keze közül, a magyarok darabokra szabdalván ölték meg a szakállas gaz Budát, „minden baj keverőjét”, akinek tanácsára Péter tönkretette Ungariát, két fiának pedig kiszúrták a szemét. Sebust, aki kitolta Vazul szemét, úgy veszejtették el, hogy kezét-lábát összetörték.”

A borítóképen István király menekülésre ösztönzi Szár László fiait. (Iniciálé a Képes Krónikából, XIV. század).