Görgey Artúr és Kossuth Lajos egybehangzón nevezte 1849. április 26-án lezajlott első komáromi csatát – másképpen komárom-szőnyi csatát – a szabadságharc legfontosabb ütközetének. A szabadságharc kimenetele szempontjából sorsdöntő csata szomorú következményeként hívták be az osztrákok az orosz cár seregeit.
A komáromi csatában – Görgey vezetése alatt – 24 000 amagyar honvéd állt szemben a Schlick tábornok vezette harmincezres osztrák sereggel.
„A támadás magyar részről indult meg. Knezić Károly ezredes 4 000 emberrel átkelt a Dunán. Kiss Pál ezredes ezalatt elfoglalta Újszőnyt, és (Koppány)Monostort, valamint a Duna jobb partján lévő sáncokat. Délelőtt 9 óra tájban Damjanich kijött a várból és Kiss Pállal együtt középen támadja meg Schlicket. Ezalatt Görgey Ács felé vonulva az ellenség bal szárnyát támadta meg. Klapka ezalatt Ószőnybe ment. Heves küzdelem után az osztrákok túlsúlyba kerültek, s a magyar hadakat visszakényszerítették a Csillagerődbe. Ugyanakkor Nagysándor a fővezér parancsa ellenére, jobb oldalon hátulról megtámadta Schlick seregét. Montenuovo haderejével megerősödve szétveri a támadókat, s rögtön Damjanich ellen indul.(sikertelenül) Déli egy órakor, Görgey félbeszakíttatja a harcot. Az osztrákok Győr felé vonulnak, több mint 2 000 embert veszítve. A magyarok vesztesége 800 fő körül volt.” (Wikipédia)
Klapka György honvédtábornokot 1849. május 21-én nevezték ki a komáromi vár és várőrség parancsnokának. Az új parancsnok nem ült meg a maga idejében bevehetetlennek tartott erődítményben. A nyárasdi csatában (június 21-22) ő irányította a magyar csapatokat, majd részt vett a győri ütközetben is. A második komáromi csatában (július 2-án), Görgey sebesülése után ő vette a hadsereg parancsnokságát és ő vezette július 11-én azt a – sikertelen - áttörési kísérletet is, mely harmadik komáromi csataként vonult be a történelembe.
A Görgey-féle fősereggel elvonulása után, augusztus harmadikán kitört Komáromból, szétverte az ostromzárat, majd lendületből Pozsonyig űzte vissza a császári sereget, közben pedig biztos, ami biztos megszállta Győrt is. A székesfehérvári sikeres felkeléssel így újra jelentős területek kerültek magyar kézre. Lehetősége nyílt tovább erősíteni Komárom védelmét, újabb öt honvédzászlóaljjal egészítette ki a védősereget.
Világosnál 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert Görgey Artúr honvédserege az orosz cár csapatai előtt. De a magyar szabadság még nem ért véget. Az utolsó bástya kitartott még…
A világosi fegyverletétel után egy héttel, augusztus huszadikán ismét teljessé vált a Komárom körüli ostromgyűrű. Az osztrákok követelték, hogy a világosi példát követve, Klapka csapatai is tegyék le a fegyvert. Ezt visszautasították, viszont a Gyulai Ferenc osztrák hadügyminiszterrel megállapodtak arról, hogy a várból ellenőröket küldhetnek ki Arad és Nagyváradra, hogy megbizonyosodhassanak: valóban nem maradtak már magyar harcoló egységek.
Szeptember 1-én az ellenőrző követség visszatérte után, mikor már nyilvánvaló volt, hogy Komárom a magyar szabadság utolsó bástyája, a haditanács döntése nyomán béketárgyalásokba kezdtek. Az osztrákok értesülvén feltételeikről, finoman fogalmazva is tajtékoztak a dühtől. Szerepelt ezek között a teljes amnesztia a szabadságharc valamennyi résztvevője számára, az ország egész területén, valamint számos az ország jövőjét érintő politikai követelés is.
A feltételeket természetesen nem fogadták el. Az ostromló sereg létszáma viszont egyre növekedett az újonnan érkező erősítésekkel. Szeptember 11-én Hajnau – van-e magyar ki e nevet nem ismeri – már feltétel nélküli kapitulációt követelt, arra hivatkozva, hogy már Pétervárad is megadta magát, semmilyen más harcoló magyar egység nincs már a birodalom területén.
Az osztrákok sorozatban több támadást is intéztek a vár ellen, de az ostromkísérleteket rendre visszaverték. Az utolsó fegyverben lévő honvédek állták a harcot. A szabadságharc utolsó katonai összecsapása 1849. szeptember 25-én zajlott le.
Az osztrákok belátták, Komáromot csak hihetetlen ember és anyagi áldozatok árán vehetnék be, hosszas ostrom után. Ehhez pedig nem fűlött a foguk…
A vár átadásáról szóló, az osztrákok által mindközönségesen csak „hódolati szerződésnek” nevezett dokumentumot végül 1849 szeptember 27-én írták alá, Haynau harkálypusztai főhadiszállásán. Ebből már kimaradtak a politikai feltételek és az ország egészére vonatkozó amnesztia, de továbbra is szerepelt a szerződésben a komáromi várőrség és az erődben tartózkodó valamennyi védőt megillető közkegyelem és menlevél. A fegyverletétel után a honvédek szabad távozása – akár külföldre -, tiszteknek a kardjuk megtartásával. Ezek a menlevelek abban a vészterhes időben, Haynau rémuralma alatt nagyon sok ember – például Jókai Mór – életét is megmentették.
1849. október másodikán Klapka György megtartotta utolsó seregszemléjét és a végsőkig, mi a több a végsők után is kitartó honvédsereg megkezdte a fegyverletételt. Október negyedikén az utolsó egység utolsó katonája is megvált fegyverétől. A magyar szabadságharc véget ért.
Forrás: Wikipédia myomán.
A borítóképen az I. komáromi csata Than Mór festményén.
Új hozzászólás