Mundzuk (390-434) /(Moncuk, jelentése „ékszer”/ a hatalmas Atilla atyja, akit a Képes krónika (1360-körül, Mundzuk halála után uszkve 900 évvel) így emlegeti őt: "Attila, Isten kegyelméből Bendekus fia, a nagy Magyor unokája.” A Gesta Hungarorum (Kézai Simon a XIII-században) Bendacuz-ként, ill a Budai krónika (XIV-század) Bendeguznak írja Mundzuk nevét.
A VI. században írt Getica (a gót Iordanes jegyzi) vagy a Chrorika (a római Cassiodorus jegyzi) is a Mundzuk névhez megközelítőleg jegyzi le nevét, míg a Djagfar Tarihi Muenchak-nak mondja a hun kánok felsorolásában.
Hun nagykirálynak ugyan egyik korabeli vagy korához közelítő forrás sem nevezi, de vannak kútfejek, akik ezen állítással szemben nagykirályi uralkodása (415-420) mellett törnek lándzsát. Ugyanakkor érdekes, hogy Oktárt (öktar: „erős”) és Rugát is többen testvéreinek mondják, míg Uldint atyjuknak. A Djagfar Tarihi ellenben, Mundzuk és Ruga apját Alip-Biy Arbat-nak írja le, míg Oktárt nem is említi.
Bárhogyan is volt, de Mundzuknak bizonyosan komoly köze lehetett az uralkodói családhoz, hiszen két fia, Buda és Atilla máskülönben nem lehetett volna egy kicsivel később a hunok ura.
Oktár. Róla annyit lehet tudni, hogy még a IV. században született és haláláig bátyja (Ruga) társuralkodója volt, egészen 430-ig,. A burgundiak elleni háborúban esett el (mint ahogyan a burgundiak királya, Gunther is), legalábbis Otto John Mänchen-Helfen történész kutatásai szerint.
A fent leírtak után sajnálatosan kell bevallanunk, hogy mind Mundzukról, mind Oktárról keveset tudunk, de erős reménykedéssel vagyunk, hogy a jövőben róluk, többet is megtudhatunk…
Zetényi-Csukás Ferenc;
A borítókép illusztráció, forrása: kurultaj.hu.
Új hozzászólás