Mitől olcsó a drága?

Mitől olcsó a drága?

ui.: Az utóirattal kezdem, mert mikor befejeztem, észrevettem, hogy a karakterszám megint többre sikerült, mint amennyit az emberek átlagosan hajlandók elolvasni, pláne azok, akiknek szüksége lenne rá, de ha már megírtam akkor kiteszem, hátha…

Akik rendelkeznek egy legalább 6 hónapos memóriával, azok emlékezhetnek, hogy hogyan magyarázták a 420 Ft-os euró árfolyamot. Idézzünk fel egy pár vélt okot a forint leértékelődésére!

- Orbán unortodox gazdaságpolitikája

- bizalomvesztés az EU részéről, mert Orbán minden pénzt ellop

- államcsőd közeli a helyzet, ezért a befektetők elfordultak Magyarországtól

- háború Ukrajnában

- választások előtti pénzosztogatás

Akkor most gondolkodjunk egy kicsit, mert az árfolyam most kb. ott jár ahol egy éve, 40 forinttal a 420-as csúcs alatt (ha azt tekintjük csúcsnak)! Már más Orbán gazdaságpolitikája? Helyreállt a bizalom az EU-ban? Már nem lop a Zorbán? Mégsem lesz államcsőd? Vége a háborúnak? Visszautalták a pénzt a nyugdíjasok, a családok, a rendőrök, stb.? Nem. Szóval lehet, hogy mégsem ezek tehettek a kiugrásról. Akkor viszont mi?

A pénz nem más mint egy közös nevező egy olyan törtekkel végzett egyenletben, amiben a számláló a termék. Kereskedhetnénk úgy is, mint a pénz előtti világban, mondjuk 1 mázsa kukorica egyenlő 3 hízott kacsával, és ez egyenlő egy kis hordó borral, az meg valami mással. Ez elég bonyolult, és minél több termék van a piacon, annál bonyolultabb. Erre találták fel a pénzt, mint közös nevezőt. Minden terméket átváltunk pénzre, meghatározzuk az értékét egy közös fizetőeszközben, majd azzal az összes terméket ki tudjuk fizetni.

Ha több pénznem van, akkor bizonyos szempontból a pénz is termék, mert azzal is kereskednek. Nekünk pl. a forint a viszonyítási alap, és a többi fizetőeszköz értékét ehhez viszonyítva állapítjuk meg. 1 euró = 380 Ft. 1 dollár = 360 Ft. 1 rubel = 5 forint és így tovább. Ezek a valuták pont olyanok mint a kukorica, a búza, az üzemanyag vagy bármilyen más termék amivel kereskedünk. Egy amerikai érdekeltségű pénzügyi szereplőnek a dollár a mérvadó, és abban határozza meg az értékét a többi valutának vagy termékeknek.

Hogyan lehet befolyásolni egy termék árát? A termékek árai állandóan változnak, és sok mindentől függenek. Függenek a termékek minőségétől, hasznosságától, a kereslettől, a kínálattól, belső és külső tényezőktől egyaránt. Ha valaki pl. kisszéket gyárt, akkor annak ára függ attól, hogy azt milyen minőségben készíti. Ha gyatra a termék, akkor az eladhatósága csökken, ezzel együtt az ára is. Ha valamire nincs szükség, szintén csökken az ára. Akkor is ezt történik, ha valamire szükség van, hasznos, a minőség is rendben van, de több áll belőle rendelkezésre mint amennyire szükség van. Ugyanez igaz fordítva is. Ha többre van szükség mint amennyi rendelkezésre áll, akkor drágul a termék. Pl. ha az egyik évben kevés kukorica terem, akkor abban az évben a kukorica ára emelkedni fog, hiszen valakinek nem fog jutni, és az állattartó gazdák versenyezni kezdenek egymással, és hajlandóak többet is fizetni érte, mert az állatok etetéséhez szükség van rá. Még azon az áron is, ha minden nyereségük rámegy. Miért? Mert ha egy termékből nincs elég, akkor mindig lesz olyan akinek nem jut. Az az állattartó akinek nincs takarmánya, kénytelen lesz megválni az állataitól, ami újabb hiányt (ezzel együtt termékdrágulást) fog eredményezni de már a húspiacon. Azoknak a gazdáknak akiknek sikerült a drágább kukoricát beszerezni, ez csökkenti a veszteségeit, és következő évben (mivel ők életben maradtak), már a tönkrement gazda helyét is átvehetik piacon. Ha a következő évben jó lesz a termés, akkor ezek a gazdák már újra olcsón jutnak terményhez, gazdaságosan tudnak állatot tenyészteni, és a piacuk is bővült. Kijelenthetjük, hogy a tőkeerős gazdálkodónak egy ilyen helyzetben nem csak a túlélési esélyei jobbak, de könnyen megszerezhetik a kevésbé tőkeerős gazdák piacát is (akik aztán napszámban dolgoznak náluk). Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen helyzet előidézhető-e mesterségesen? Mondjuk ha a tőkeerős gazdák tönkre akarnak tenni egy kisebb gazdát, vagy csak kicsit megszorongatni, visszavetni akarják, vagy egyszerűen csak a saját piaci helyzetüket akarják erősíteni. Nyilván most nem a rossz termés elérésére gondolok, hanem a kereslet-kínálat egyensúlyának felborítására. Nézzük meg!

A példánkban legyen egy tőkeerős vállalkozó, a neve az egyszerűség kedvéért legyen Töki. Töki nem gazdálkodó, Töki mindennel is foglalkozik amiből pénzt lehet csinálni, persze csak papíron, és nincsenek gátlásai. Még olyan dolgokra is képes, hogy egymásnak ugraszt gazdákat, akik aztán felgyújtják egymás kazlait, ő meg nevető harmadikként szállítja nekik a lucernát egy negyedik gazdától, aki áron alul adta el neki, látva, hogy akár le is éghet. Szóval Töki szemet vet egy gazdaságra (a valóságban egyszerre több gazdaággal és egyéb vállalkozással is machinál, de most csak egy ilyen akcióját nézzük meg). Szóval kiszemel egy kis kukorica termelő gazdaságot. Az ok többféle lehet, lehet, hogy a gazdaság tulajdonosa elfoglalta előle az utolsó parkolóhelyet a mozinál, az is lehet, hogy meg akarja szerezni a gazdaság piacait, lehet, hogy meg akarja leckéztetni, az is előfordulhat, hogy ez a gazda hangosan kampányol a hagyományos élelmiszer előállítás mellett és ez sérti Töki érdekeit, de az is lehet, hogy Töki egyszerűen csak pénzt akar csinálni.

Töki elérhetné a célját úgy is, hogy kellő mennyiségű kukoricát vásárol fel, majd megkeresi a kukoricatermesztő gazda (adjunk már nevet neki is, legyen mondjuk Kukori) felvásárlóit, és veszteséggel ugyan, de olyan áron látja el őket kukoricával, amennyiért Kukorinak már nem lenne érdemes odaadni, és ezzel elvenné Kukori piacát. Igen ám, de ahonnan ő felvásárolta az ehhez szükséges kukoricát, ott hiány keletkezik, és Kukori ha megtalálja ezt a helyet, akkor egyszerűen oda adja el a sajátját, és ha a szállítási költségen bukik is, a gazdasága működőképes marad, Töki meg veszteséget könyvel el. Töki ettől sokkal rafináltabb, ezért nem ezt teszi!

Töki fogja magát, és megkeresi azokat az állattartókat akik Kukoritól vásárolnak. Szép autóval, drága öltönyben, leinformálható nagy cég tulajdonosaként, és megkérdezi, mennyiért veszik a kukoricát (Kukoritól). Azt a választ kapja, hogy 10 000 Ft / mázsa áron vásárolnak. Erre ő azt mondja, hogy tud szállítani 8 000 Ft / mázsa áron is, de csak kicsivel aratás után. Mivel az állattartónak van átmeneti tartaléka, beleegyezik az üzletbe, és fel is hívja Kukorit, hogy óriási a kínálat kukoricából, mert jóval olcsóbban meg tudják venni, így az ő kukoricája nem kell. Kukori megpróbálja máshol eladni, mert neki a 8 000 Ft-os ár már majdnem csődöt jelent, de ha messzire viszi, akkor számolnia kell a szállítási költséggel is, és így együtt már nem versenyképes a távolabb helyinek számító kukoricatermesztőkkel szemben, ráadásul hiány sincs sehol. Arról nem is beszélve, hogy az állattartók közt elterjed a pletyka, hogy 8 000 Ft-ért is lehet kukoricát venni, így ők is az árak letörésén dolgoznak. Aztán mikor belátja, hogy nem tudja 8 000 Ft fölött eladni a kukoricáját, akkor felkeresi a korábbi felvásárlóját, hogy már ő is odaadná 8 000 Ft-ért. Igen ám, de a felvásárlónak már van egy szerződése Tökivel, és több kukoricát nem tud betárolni. Aztán Töki tesz egy ajánlatot Kukorinak. Töki végig is nézhetné, hogy Kukorira rárohad a kukoricája, vagy olyan áron tudja csak eladni, amitől csődbe megy, de még ha szívesen meg is tenné, nem célja Kukorit tönkretenni, mert a szerződést neki is teljesíteni kell, és éppen elég, ha egy kicsit megszorongatja, megleckézteti, és ha később újra elakarja ezt játszani, akkor Kukorinak talpon kell maradnia. Tesz tehát egy ajánlatot ami úgy szól, hogy megveszi Kukori összes kukoricáját 7 000 Ft-os áron. Kukorinak ez jóval az önköltségi ár alatt van, ebben az évben egy forint haszon nem lesz, sőt, még talán a Tökibank-tól is kell majd kölcsönt felvennie a következő évi vetőmagra, de még mindig jobb mint csődbe menni. Beleegyezik. Eladja Tökinek a kukoricát 7 000 Ft-ért, aki szállítási címként megadja Kukori korábbi felvásárlójának a címét, majd zsebreteszi a mázsánkénti 1 000 Ft-os hasznot anélkül, hogy egyetlen szem kukoricát is elvetett volna.

Következő évben ad egy kis „kedvező” hitelt Kukorinak az újrakezdéshez, és hagyja egy kicsit, hagy szedje rendbe magát, hogy pár év múlva újra eljátszhassa ugyanezt.

Na most akkor megint gondolkodjunk egy kicsit! Ha a pénz is csak egy termék, akkor meg lehet-e tenni ugyanezt egy vagy egyszerre akár több nemzeti valutával? De meg ám! Amikor valaki (akinek a piacon kellő hitele van) azt mondja, hogy rengeteg forint áll rendelkezésére amit el kíván adni, és erre szerződést is köt, még úgy is, hogy a valóságban nincs is forintja, a forint ára azonnal zuhanásba kezd. Aztán mikor elég mélyre zuhan a forint, akkor felvásárolja, és odaadja annak akinek megígérte, azon az árfolyamon amiben még a zuhanás előtt megegyeztek. A környezet pedig segít neki, mert azok, akiknek tényleg van forintjuk, látva, hogy zuhan az árfolyam, azonnal megpróbálják átváltani valami stabilabb valutára, vagyis ők maguk valóban olcsón adják el a forintot, amit a forintos Töki szépen felvásárol. Persze a kukoricához hasonlóan ennek is megvannak a határai, hiszen a forintos Tökinek is csak annyi olcsó forintra van szüksége amennyit (a korábbi megállapodás alapján) drágán el tud adni, no meg amennyivel még egy kicsit tud üzletelni. Mikor megtörténik a korábbi szerződés szerinti tranzakció, akkor bekerül a rendszerbe a „drágán” vett forint, ami pozitívan hat a forint árfolyamára. Ekkor pedig azok, akik azt gondolják, hogy további emelkedés várható, elkezdik a maradék forintokat visszavásárolgatni (forintos Tökitől), aki így újabb haszonra tesz szert. Forintos Tökinek nincs nehéz dolga, hiszen egy rakás pénzügyi elemző, hitelminősítő és egyéb a piacokat befolyásolni tudó szervezet van a kezében, akik készségesen segítenek neki mindig a megfelelő hírekkel megvalósítani az akciót.

Ha valaki azt gondolná, hogy ez megint csak egy elmélet ami hétvégi jódolgomban kipattant a fejemből, és semmi köze a valósághoz, annak javaslom keressen rá a shortolás szóra az interneten.

Egy ilyen akció igazi lavinát tud indítani. Miért? Mert ha mondjuk egy cég, egy gyártó, még nem is kell, hogy nyugaton gyártson, elég ha a tulajdonos nyugati és a gyára Magyarországon van, az árfolyamtól függetlenül ugyanakkora nyereséget akar. Például egy francia tulajdonosú sajtgyártó, amelyik Magyarországon, magyar dolgozókkal, magyar tejből gyárt sajtot, és gurigánként 10 euró hasznot termel, az akkor is 10 euró hasznot akar, ha az nekünk 3 600 Ft-ba kerül, és akkor is, ha 4 200 Ft-ba. Persze ez hatványozódik, ha a tej sem magyar, meg a kereskedelmi lánc, stb. sem. Így lett a 2 600 Ft-os sajtból 4 000 Ft-os.

Gondolom, nektek is eszetekbe jut a kérdés, hogy hát miért nem magyarok ezek a cégek? Megsúgom: csatlakozási feltételek, kvóta, privatizáció, mezőgazdaság és feldolgozóipar módszeres tönkretétele, bioetanol erőltetése, stb. Keressétek meg pl. a magyarországi cukorgyárak történetét, aztán tegyétek fel újra a kérdést, és a választ is megfogjátok találni! Na meg a felelősöket is! Annyit még segítek, nem a Karmelitában lesz!