Van egy álmom. Régi álom ez már, hogy egyszer eljön az a világ, mikor a dolgozó majd tovább lát az orránál és nem azon a szemüvegen át nézi a világot, amit az orrára biggyesztett valaki más. Egy álmom, egy olyan világról, ahol a népek nem csak arra használják a fejüket, hogy sapkát tegyenek rá, hogy aztán azt megemelhessék az arra érdemtelenek előtt.
Álmom egy világról, ahol mindenki tanul, gondolkodik, megbecsüli a másikat. Nem rosszindulatú és nem tételez fel rosszindulatot. Nem tartja ellenségnek a szomszédját, csak azért mert az ugyanarról egészen mást gondol. Nem csepüli, szidja és átkozza, csak azért mert másban hisz. Egy olyan világról, ahol nem bűn az, ha valaki nem tapsol, mikor az előkelőségek szónokolnak és dal olyan hamis, mint az ólomból gyártott aranypénz.
Néha álmodom egy olyan világról, ahol elhiszik nekem, hogy azért mondom, amit mondok, mert tényleg ezt gondolom. Elhiszik, hogy nem akarok rosszat senkinek, senkit nem akarok megvezetni, de megsérteni sem. Néha álmodom, hogy mindenki van olyan bátor, hogy eltűri, elviseli a másikat. Nem akarja megsérteni, megalázni, maga alá gyűrni. Nem akar uralkodni rajta és nem kiabálja, hogy a nevében, az ő érdekéért teszi, amit tesz. Mikor becsapja és kifosztja.
Van egy álmom egy olyan világról, mikor nem kellenek mindenhez pecsétes papírok, mikor elég az adott szó és nem feltételezik, hogy csakis valami rosszat akarhatok, de az legalább szabálytalanul és törvénytelenül. Egy olyan világról, ahol értelme is van a törvénynek, nem csak betűje és ha sérti az alapvető erkölcsi értékeket, hát eltörlik. Álmom egy olyan világról, ahol nem a butaság és a középszer diktál, ahol ha valaki nem ért valamihez, nem próbál szakértőnek, esetleg orákulumnak látszani. Álom egy olyan világról, ahol senki sem képzeli, hogy ő jobban tudja.
Tudom, már most is van ezen a bolygón olyan társadalom, amelyet a legrátermettebbek, az arra legérdemesebbek vezetnek. Igaz ez leginkább a páviánoknál fordul elő, én meg annak idején elmulasztottam páviánnak születni…
Ember lettem. Biztos ez? Ha a teljes jövedelmed élelmiszerekre és rezsire költöd, akkor a puszta létfenntartásért melózol. Ezt jobb körökben úgy hívják: rabszolgaság. A rabszolgáról meg már az ókorban megállapították, hogy nem más, mint beszélő szerszám. De ha fejlődik még kicsit ez a világ, akkor majd beszélnie sem lesz szabad, nehogy szavaival értse a „nagyok” fülét.
Van egy régi álmom egy olyan világról, ahol emberszámba vesznek, ha már annak születtem. Egyszer régen azt mondta valaki, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Nehéz dolog ez kérem szépen, nem is tudom sikerült-e valakinek kiviteleznie a történelem során. Talán nem is földi embernek való az a ménkű sok szeretet. No, de a tisztelet? Az már beleférhet. És ha tiszteled embertársad, nem akarod majd lejáratni, becsapni, kifosztani, meggyilkolni. Mindjárt előrébb lennénk valamennyivel…
Van egy álmom, aztán reggel felébredek és – ahogy mondani szokták – bilibe lóg a kezem. Csak álom volt, semmi más...
Megjegyzés: Gondoltam, szólok, hogy Martin Luther King amerikai baptista lelkész és polgárjogi harcos már mondott egy beszédet „Van egy álmom” (I Have a Dream) címmel 1963. augusztus 28-án.
A borítóképen 1975. Budapest VII. a felvétel a Garay tér 19. számú ház előtt készült./Fotó adományozó: Kereki Sándor/Fortepan 205971.
Új hozzászólás