A Világgazdasági Fórum (WEF) egyik professzora azt mondta, hogy a szülőknek hamarosan engedélyt kell szerezniük a kormányoktól saját gyermekeik felneveléséhez. Connor Kianpour, az EMF által finanszírozott Colorado Boulder Egyetem munkatársa szerint a szülőknek bizonyítaniuk kell, hogy elfogadják az elit pedofília- és transzszexuális törekvéseit, mielőtt engedélyt kaphatnak. A The Kid's Aren't Alright: Expaning the Role of the State in Parenting (A gyerekek nincsenek jól: az állam szerepének kiterjesztése a gyermeknevelésben – a szerk.) című írásában a WEF tisztviselője úgy érvel, hogy a kormányoknak kell elsődleges felelősséget vállalnia a gyermeknevelésért. Ez nem jelenthet problémát, mert a biológiai szülőknek „nincs joguk” saját gyermekeiket nevelni - írja a Journal of Ethics & Social Philosophy folyóiratban megjelent cikk. „Az egyéneknek nincs joguk biológiai gyermekeiket nevelni, és nincs olyan érdekük, amely elég fontos ahhoz, hogy általánosságban igazolja a gyermekneveléshez való jogot” - mondja Kianpour. „Mivel ezek a jogok nem léteznek, nem mondható, hogy a szabályozott gyermeknevelési politika veszélyeztetné őket.” Tekintettel arra, hogy a szülőnek nincs joga egyedül nevelni gyermekét, az államnak nincs szüksége „különleges indoklásra” a „szülői felhatalmazási rendszer” bevezetéséhez és érvényesítéséhez. Röviden, Kianpour szerint azok a szülők, akik nem kapják meg a kormány jóváhagyását, azzal szembesülnének, hogy az állam elkobozza minden gyermeküket.
Ahhoz, hogy valaki engedélyt kapjon a kormánytól a gyermeknevelésre, Kianpour szerint számos követelménynek kell megfelelnie, beleértve a teszteket annak megállapítására, hogy a potenciális engedélyesek a kormány által jóváhagyott véleményekkel rendelkeznek-e. „Bizonyos emberek alkalmatlanok gyermeknevelésre, mert elfogadhatatlanul intoleránsak a környezettel és életmódokkal szemben” – írja. Úgy véli, hogy különösen a szodómia és a homoszexualitás megkérdőjelezhetetlen támogatása a szülői engedély előfeltétele.
„Az erősen homofób emberek nem alkalmasak gyermeknevelésre” – mondja Kianpour, és amellett érvel, hogy a rasszistákat, szexistákat és más „intoleráns” embereket nézőponttesztekkel és „szülői engedélyekkel” ki kell gyomlálni a szülői nevelésből. Kianpour azzal érvel, hogy a kormány tisztviselőinek „szabványokat” kell kidolgozniuk a „szülői kompetenciára” annak meghatározásához, hogy a szülőknek engedélyezniük kell-e saját gyermekeik felnevelését. A kormány ezután felmérné, hogy bizonyos személyek „eleget tesznek-e ezeknek a normáknak, és megakadályozzák, hogy azok, akik nem felelnek meg ezeknek a normáknak, gyermeket neveljenek”. Kianpour totalitárius fantáziájának pusztító leleplezésében a családpárti vezető, Kimberly Ells felvázolja az effajta, növekvő szélsőségesség következményeit és veszélyeit. „Ha komolyan vesszük, Kianpour ötletei szeizmikusan megzavarhatják a családok működését, és ezáltal a világ működését” - írja Ells, a The Invincible Family szerzője. Sajnos, bár ez őrültségnek tűnik a normális emberek számára, az a fajta világ, amelyet Kianpour hirdet, közelebb van, mint azt a legtöbben látni szeretnék. „Nem vagyunk fényévekre attól, hogy valami ilyesmit életbe léptessünk” – magyarázza, rámutatva a liberális államok közelmúltbeli jogszabályaira. „Valójában ennek a sémának egy erős változatát már a transznemű aktivizmus vezérli.” A tudományos élet más, prominensebb totalitáriusai is hasonló érveket fogalmaznak meg. James Dwyer, a William and Mary College jogászprofesszora például azt állítja, hogy „lebontja” a szülői jogokat, miközben azt szorgalmazza, hogy az állam vegye át a teljes irányítást. A szülő-gyermek kapcsolat azért létezik, mert az állam az apasági és anyasági törvényei révén törvényes szülői létet ruház az emberekre” – érvelt Dwyer. A szülők marginalizálására irányuló nyomás is megjelenik, mivel egyre több adóból finanszírozott „akadémikus” támogatja a gyermekek „jogát” a felnőttekkel való szexhez. Amint azt a The Newman Report 2020-ban dokumentálta, ezt az undorító álláspontot, amely a gyermekek megerőszakolásának legalizálását szorgalmazza, egyre több adófizető által eltartott egyetemi figura nyíltan terjeszti a „kutatásokban” és a dokumentumokban. Ez évtizedekre nyúlik vissza. Kianpour őrült elképzelései, erős indokai annak, hogy ideje alapjaiban újragondolni az adófizetők finanszírozását, a groteszk bohózat számára, amely ma, a modern „akadémiai környezet”. A kormányok által az adófizető polgároktól elrabolt pénzek folyamatos áramlása nélkül, ezeknek az őrülteknek – akik hozzá akarnak jutni szexuális aberrációjuk kielégítése végett mások gyermekeihez, más megélhetés után kellene nézniük. Ez segítene a gyermekek és a társadalom megvédésében!
Forrás: https://www.jesp.org/index.php/jesp/article/view/2109
Új hozzászólás