Dr Fogolyán Kristóf nevét viselő régi kórházra gondolok. A belgyógyászaton feküdtem egy pár nap erejéig. Végre, folynak a javítások kívül is és belül is, jegyeztem meg jóleső érzéssel magamnak.
***
- Rendesből eltájolódtam doktornő kérem, azt sem tudom merre tartunk.
- Tessék utánam jönni Margit néni- Majd, ha elkészül nagyon szép lesz- Nem a szavak, hanem ami kicsengett a szavaiból lepett meg engemet, annyi bizakodás, öröm, elhivatottság, kitartás egy jó ügyért, betegekért.
Az áldatlan állapotok, felfordulás, javítás mellett, mintha megolajozták volna sínen ment minden, gördülékenyen- és itt én az osztály minden egyes alkalmazottjára értem- tették dolgukat. Mégpedig amin nagyon elcsodálkoztam, a szép beszéd, a jó modor, a kedvességük, egy- egy simogató mosoly főként az öregekre értem, egy fél gyógyulást jelent. Hm, ez igen- talán az orvosi szakma tantárgyai közül szívem szerint ezt tartanám tantárgyként legelsőnek, gondoltam magamban.
***
Kezemben a kórházi kilépő. A doktornő hogyan tovább utasításaira figyelek. Elköszönéskor nem bírtam megállni, meg ne szólalhassak legalább egy halk köszönöm szépen erejéig: - Doktornő drága, nagyon jó benyomással távozok.
- És mit jelent ez Margit néni?-
- Hogy is magyarázzam ki magamot, mit érzek, mi van bennem: - Régi épület, régi kórház, ódon falak. Az épület minden egyes darab téglája kihívás a mának, olyan kisugárzó ereje, elődeink szellemének üzenete járja át falait drága doktornő, ami a mi fajtánk, a mi népünk kitartását, küzdelmét, fel nem adását, és határtalan szeretetét Háromszék, bölcsőhelyünk iránt jelenti.
- Valami jót is hallani a „Szentgyörgyi kórházról” - így a doktornő.
***
Autóval jöttek utánam, szerencsére... zuhogott az eső. Ahogy esőcseppje verdeste az autó ablaküvegét, hogy mi járt a fejemben? - Vajon a tisztös kort, az öregkort megért idős emberek, legyenek ágyban fekvők, akár az idők súlyától megroggyanva, eltehetetlenedve - kapnak-e otthon, családtagjaiktól annyi szép, kedves beszédet, egy simogató mosolyt, egy meleg szeretetet, ápolást, odafigyelést amit a belgyógyászaton ottlétem alatt megtapasztaltam???...
Mint esőcseppek tovébb eregeltek gondolataim fonala. Büszke vagyok, minden tiszteletem a kórházban dolgozók minden egyes személyzetére, akik a javítások ideje alatt is megpróbálják lehetővé tenni a beutalt betegek gyógykezelését. És azt, hogy vannak nekünk, itthon vannak, itthon- otthon, Székelyhonban és a lehetőségekhez mérten végzik hivatásukat, helyt állva, becsülettel.
Még javában zuhogott az eső, amikor hazaértem, áztatta, öntözte az én szerelmetösön szép, bajlátotta fődemet, Háromszéket....
A borítóképen a kórház épülete az internetről.
Új hozzászólás