Amennyire tudom, 352. december 25-én tartották az első dokumentált karácsonyi misét. No, azon nem voltam ott. De egészen ifjonc – úgy 7-8 éves koromtól kezdve – korom óta számos éjféli misén vettem részt. Nem állítom, hogy sosem hagytam ki egyet sem, de többnyire azért elmentem a templomba.
És megfigyeltem valamit. Mert rossz szokásom az ilyesmi. Az meg tán még rosszabb, hogy önökkel is megosztom a tapasztalataim...
Ifjonti éveimben, mikor dúlt a – fúj, piszkos, átkos – szocialistának mondott rendszer, dugig volt a templom. Szerintem sokan olyanok is elmentek az éjféli misére, akik máskor, egész évben messze elkerülték a templomokat. Aztán, ahogy múlt az idő és állítólag megváltozott a rendszer, azaz szabad lett a csók és szabad a tánc, valahogy megfogyatkoztak az éjféli misén megjelenő hívők és nem hívők.
Pedig már divat lett belőle. Divat lett azt állítani, hogy igen, természetesen én is ott voltam. Hallottam ezt olyantól is, aki bár állítólag ugyanabban a templomban, ugyanazon az éjféli misén vett részt, amin – csak úgy mellesleg jegyzem meg – én is ott voltam. És érdekes módon, nem futottunk össze. Nem volt akkora tömeg, hogy ne szúrtam volna ki… Más ismerősökkel találkoztam, de vele nem.
De azért mondja, hogy ott volt.
Mert ezt ma így kell, kérem szépen, elvégre nagyon keresztények és konzervatívok vagyunk. Még azok is, akiknek fogalma sincs, hogy melyiket eszik és melyiket isszák. De ha ez a trendi, akkor pont ő nem fog kimaradni. Azaz, dehogynem! Mert minek strapálná magát azzal, hogy veszi a fáradtságot és elmegy a templomba? Elég azt mondani is…
És természetesen van, aki csakugyan elmegy. De minek? Az egészből nem ért semmit, nem is érdekli, de ha egyszer az a menő, hogy részt vesz valaki az éjféli misén, akkor hogyan maradhatna le egy ilyen eseményről? Még megszólnák! Legfeljebb szundikál egy jót...
És milyen büszkén hangoztathatja utóbb, úton és útfélen, hogy ő bizony ott volt!
Nem tudom, melyik a szomorúbb – vagy nevetségesebb –, a régi módi, amikor sokan „nagyon vonalas” párttagok voltak, vagy a mai, amikor nagyon farizeus „keresztények”. Ja, ha valaki nem tudná: a farizeusok egy igen szigorú vallási elveket valló zsidó társulat volt Krisztus korában, akik életüket úgy kívánták Istennek szentelni, hogy az előírásokat szigorúan megtartották. Akkor is, ha ezzel ellent mondtak a józan észnek, akkor is, ha kő kövön nem maradt „eredményes” működésük után.
Jézusnak volt is baja velük elég. Akárcsak a kufárokkal. Akiket saját kezűleg vert ki a templomból. Néha belegondolok, micsoda első osztályú balhékat csinálhatna mostanában némelyik templomban…
A borítóképen 1954. Budapest VIII. Magyarok Nagyasszonya (akkor: Rezső) tér, Magyarok Nagyasszonya-templom./Fotó adományozó: Hámori Gyula/Fortepan 108531.
Új hozzászólás