Még most mennek a vidéki bemutatók, a Semmelweis filmre tódul a közönség és miközben folyik a vér, ropognak a pattogatott kukoricák. Igen, hollywoodi filmet láttunk Koltai Lajos rendezésében, amihez illett, a ropogó pattogatott kukorica és a sült krumpli. A közönség szórakozni jött szombat este és nem is csalódott. Senkit nem zavart a trendi premier plán-ban bemutatott naturalisztikusan ábrázolt, emberi testek boncolása. Sem az akció jelenet az utcai szülés, illetve annak megakadályozása durva rendőrök által. Sem a túl hangos, a túl sok vér, ez már 21. századi közönség, senki fel sem szisszent csak ropogtatott tovább. Mondják az első 5 percben eldől érdekel e a film, vagy tovább kattintunk, az előzetes után elmegyünk e megnézni. Miután hollywoodi klisék lengték be a filmet, az első 5 perc már megnyerte a közönséget, ahol valóságos akció jelenetet láthatott, a vajúdó utcalány és az őt üldöző rendőrök jelenete kapcsán. A közönség döntött, igen, ez jó, ezt nézzük. Már ebben ott volt a történet magja, hogy itt Bécsben egy anyagyilkos kórház működik, amit majd hősünk fog megmenteni. Ügyes, mondhatnánk. Jó film, minden együtt van benne, ami egy 21. századi filmileg elkényeztetett, akcióra, drámaiságra, feszültségre, szerelmi történetre, filmipari termékre vágyó embert képes kielégíteni. De Semmelweis egy tragikus sorsú komoly orvos volt, illik ez hozzá? Csak halkan kérdezzük, mert ez a számos filmkritikában fel sem merül.
A XX. században készült film Semmelweis életéről fekete - fehérben, megrázó és tragikus életutat mutatott be, egészen Döblingig. Egy érzékeny, lelkiismeretes orvos zseni küzdelmei hogy felfedezését elfogadtassa, egészen az őrületig. Ebben a filmben azonban csak életének egy részlete volt bemutatva, hollywoodi sikertörténettel a végén. Happy end helyett, azonban ez egy tragikus élet, amiből itt semmi nem látszott. Helyette az osztrák- magyar ellentétre volt kihegyezve, holott ez minden újításnak a küzdelme, amióta világ a világ. Bár, történelmileg van valóságalapja, hiszen ekkoriban zajlik a szabadságharc.
Ez a film is megrázó volt, csak éppen másként. Kiszolgálta a mai filmkészítési módit, a túl közeli, túl sok premier plán-nal, a túl sok vérrel, a halott testek és szerveik túl naturalisztikus látványával, aminek a nézőközönség eltompult érzékeit kell felkorbácsolnia. Semmi léleképítő nincs már ezekben a filmekben, csak a túl sok ingerhez szokott ember képi kiszolgálása. Koltai operatőr volt, a képek minősége maximálisan kiszolgálta a mai embert. Erre mondják, hogy jó film, még Oscarra is jelölhetnék.
A másik a szerelemi szál, ami nélkül, nem lehet filmet eladni. Koltai ezt is megoldotta, átszőtte a filmet, az orvos és a fiatal bába szövődő kapcsolata. Igaz, hogy a történelmi hűség rovására ment ez is, mert nyilvánvaló fikció volt, nem is illett a tragikus sorsú orvoshoz, aki itt azonban sármos hollywoodi hős volt. Ehhez a szerephez azonban már jól illett, túlságosan is jól, hiszen uralta az egész filmet ez a kapcsolat. Belenőtt az anyák megmentőjének történetébe, nélküle meg sem történt volna a felfedezés, ami bizony hazugság, ám a kritikusok szerint az alkotói szabadságba belefér. Már a történet azzal kezdődik, hogy a szomszédos bábaképzőből érkezik egy lány, aki közli, hogy ott nem halnak meg ilyen számban az anyák. Ez indítja el Semmelweis kutatását, amit végig a kis bábával folytat, ő segíti hozzá az ellene folyó tárgyalás sikeréhez is, amikor mindenki hirtelen ünnepelni kezdi az orvost, mint az anyák megmentőjét. Erről a szerelmi fikcióról szól az egész történet és nem az orvos vívódásáról, egyéni zsenijéről, aki végül megtalálja a megoldást, mi az oka az anyák halálának, felfedezi a fertőtlenítő kézmosás szükségességét. Nem, egy nő segíti és vezeti rá erre, miközben egymásba is szeretnek. Az alkotói szabadságba minden belefér?
A történet végén, Semmelweis hazajön Magyarországra, otthagyva a fényes bécsi karriert. Ennek pozitív kicsengése van, nem is marad el a baloldali kritika, mely nem győz fanyalogni. Tudjuk azonban, hogy itthon ugyanolyan harcok várnak rá, felfedezésének elfogadtatása miatt, de ez már nincs benne a történetben.
Talán, egy történetileg igazabb, egy küzdelmes orvosi élet bemutatását vártuk, egy zseni életének valódi történetét, egy életrajzi filmet a hollywoodi klisék helyett. Talán nem az eltompult érzékű, elkényeztetett nézői közízlést kellene kiszolgálni, hanem az igazságot.
A borítóképen forrása: shutterstock.
Új hozzászólás