Nem, nem azért haragszom, mert kegyelmet adott, bár ez a kegyelmi döntés felvet bizonyos erkölcsi kettős mércét… hiszen, volt már olyan, pedofíliát érintő ügy, amelyben Kónya Endréhez hasonlóan, nem de facto pedofil bűncselekményt elkövető, de azt, egy évtizedig takargató emberről volt szó. Olyan emberről, aki köztiszteletnek örvendett, de a bűncselekmény áldozatai helyett az elkövetőt védte…
Nos, mind a társadalom egy része, mind az állami vezetők hihetetlen vehemenciával védték abban az ügyben a kérdéses személyt, sőt állami kitüntetés is járt a tisztára mosás koronájaként. Most azonban, amikor a hasonló ügyben elítélt tanár kegyelmet kapott, a jobb és a baloldal mélyen egyetértve, elkezdett pedofilozni.
A hibát ebben az ügyben, egyedül Novák Katalin vétette azzal, hogy hallgatott a tanácsadóira, vagy zavarában olyan stílusban szólt a sajtótájékoztatón, amit az emberek nem igazán nyelnek le egy „demokráciában”. Magyarán: nem a hétköznapi emberként, nem a nemzet szolgájaként beszélt. Felülről, cinikusan, lekezelően és saját „nagyságát” csillogtatva közölte, hogy őt nem kötelezi semmilyen törvény arra, hogy nyilvánosan megindokolja a kegyelmi döntést… Ez a magatartás, ebben, a társadalom számára, a mai világban különösen érzékeny ügyben, a legrosszabb megoldás volt. Mert nem maga a kegyelmi ügy generálta a társadalom megosztottságát, hanem az indoklás megtagadása. Talán, ha a következő néhány mondatot a tőle megszokott alázattal elmondja, akkor az ügy egyszer és mindenkorra lezártnak volna tekinthető:
Azért adtam kegyelmet, megkérdőjelezhetetlen államfői jogomnál fogva, mert… - és itt lehetett volna hivatkozni a bírósági eljárás kétségeket támasztó mivoltára (amelyet az is igazol utólag, hogy a Kúria lapjának megjelenését felfüggesztették), Kónya Endre feddhetetlen magatartására és tanári pályáján való megbecsültségére, a büntetés egy részének kitöltésére, arra, hogy a konkrétan pedofil cselekményt elkövető nevelőt maga Kónya jelentette föl… stb. Tehát, Novák indokolása elegendő lett volna az ügy lezárásához.
Ezzel szemben az történt, hogy Kónyára is a pedofília bűnét ráolvasó bal-liberális oldal, az igazsággal ellenkező állítások megfogalmazásával egy kormány elleni kirohanást szervezett, félrevezetve a közvéleményt… a kormány pedig, félve a társadalom ítéletétől hibának nevezte a kegyelmi döntést. Ez azért rejt magában súlyos hibát, mert az elnöki méltóságot, döntési mechanizmust és az elnöki jogkört nem csak lejáratja, hanem szűkíti is. Érthetetlen tehát, az egész folyamat logikátlansága, végkifejlete és jobboldali megítélése. Legfőbbképpen pedig az, hogy Novák miért tagadta meg a kegyelmi döntés indoklását. Ugyanis ez volt az a pont, amely nemcsak megosztotta a társadalmat, lehetőséget adott a kormányellenes ellenzéki kirohanásokra, és felkorbácsolta hamis állítások alapján az érzelmeket. Hiszen, amíg a kormány a pedofília ellenességet, a gyermekvédelmet hangoztatja, addig ezzel az üggyel belefutott egy zsákutcába, amely a társadalom, még önálló gondolkodásra képes részében súlyos kérdéseket vethet föl.
Novák tehát, a hatalomban résztvevők közül kérdésessé és hiteltelenné tett jó néhány embert és magát a kormányt sodorta korrigálhatatlan helyzetbe, amelyből semmiképpen sem lehet már „jól kijönni”.
Novák leleplezte és ezzel részbeni lemondásra kényszerítette saját, református szürke eminenciását, olyan védekezésre késztette Orbán Viktort, amely indokolatlan védekezés, az elnöki jogkörök csorbításával, sokat árt a demokráciának. Megkérdőjelezte a Fidesz hitelességét, lehetőséget adott az ellenzéknek az újabb magyar-, keresztény-, és kormányellenes támadások sorozatára. Annak az ellenzéknek a kezébe adott fegyvert, amely ellenzék nem szavazta meg a gyermekvédelmi törvényt, de ahhoz az európai politikai tömbhöz tartozik, amely a pedofília szabad gyakorlásának engedélyezéséért harcol…
Két dolog lehetséges: Novák vagy önállósította magát, sokkal többre értékelve saját szellemi és hatalmi ambícióit, mint amennyit valójában érnek, vagy az ellene munkálkodó tanácsadókra hallgatott. Mindkét opció alaposan indokolja a végső döntést, azaz, a saját alkalmatlanságát beismerő lemondást, amely a kegyelmi ügy indoklásával, minden egyéb, botrányos és ártó történéssel együtt elkerülhető lett volna, és még béke is lenne a társadalomban. Novák, minden jó tulajdonsága mellett súlyos kárt okozott a nemzetnek, az országnak, a kormánynak, a kormányfőnek és az elnöki méltóságnak és tovább engedte azt az igazmondással és a jó erkölccsel ellenkező tébolyt, amelynek sajnos, folyamatosan a tanúi vagyunk…
Stoffán György
Új hozzászólás