1937. június 11-én ítélték halálra Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij szovjet tábornokot és hét társát, miután bűnösnek találták őket egy államellenes összeesküvés szervezésének vádjában. Kivégzésük egyik jelentős állomása volt a Sztálin által 1936-ban megkezdett nagy tisztogatásnak, mert ezzel a lépéssel a vérengzés a Vörös Hadseregre is átterjedt.
A nagy tisztogatás a Joszif Visszarionovics Sztálin által kezdeményezett, 1934 és 1940 között a Szovjetunióban végrehajtott politikai elnyomást jelöli. A kommunista párttagokon kívül kiterjedt állami hivatalnokokra, parasztokra, a Vörös Hadsereg vezetőire, továbbá magában foglalt még széles körű rendőri megfigyeléseket, bebörtönzéseket és önkényes kivégzéseket. Az orosz történetírás a legintenzívebb időszaknak az 1937-1938-as korszakot, az úgynevezett Jezsovscsinát tartja, amely az NKVD korabeli vezetőjéről, Nyikolaj Ivanovics Jezsovról kapta nevét.
A tisztogatás Sztálin uralmának konszolidálására, a kommunista párt nem megfelelő elemeitől való megtisztítására irányult. A közvélemény figyelme a kommunista párt vezetőin, illetve az állami hivatalnokokon és vezetőkön végrehajtott tisztogatásra terelődött, ám ezen kívül érintette még a társadalom más rétegeit is; az értelmiségieket, parasztokat, főleg a kuláknak kikiáltottakat. Az NKVD intézkedései kiterjedtek a nemzeti kisebbségekre is, amelyeket azzal vádoltak, hogy ötödik hadoszlop-közösségek. A tisztogatások egy része a hivatalos indoklás szerint kémektől és szabotőröktől való megszabadulást szolgálta.
Nyikita Hruscsov 1956-os beszéde (A személyi kultuszról és következményeiről), és újabb kutatások szerint a vádak nagy része kínzásokkal kikényszerített vallomásokon, illetve a korabeli szovjet btk. 58. (ellenforradalmi bűntettekről szóló) cikkelyének laza alkalmazásán alapult. A jogszerű eljárás helyett az esetek nagy részében gyorsított eljárás alapján folytatták le a büntetőügyet.
Több százezer áldozatot különböző politikai bűntettekkel (kémkedés, szabotázs, szovjetellenes agitáció, összeesküvés) vádoltak, majd vagy főbe lőtték, vagy Gulágra küldték őket. Rengeteg ember halt meg büntetőtáborokban éhezések, járványok következtében.
A nagy tisztogatás még Genrih Grigorjevics Jagoda belügyi népbiztos hivatali ideje alatt kezdődött, s később Jezsov alatt csúcsosodott ki, 1936 szeptembere és 1938 augusztusa között. A tisztogatást az irányvonalnak megfelelően hajtották végre, s rendszeresen a Sztálin vezette PB direkt utasításaira.
De Jagoda sem úszta meg...
Jagoda 1935-től a sztálini politikai tisztogatások, nyilvános koncepciós perek előkészítésében kapott szerepet, de ezt a feladatot már nem ő, hanem utódja, Nyikolaj Ivanovics Jezsov fejezte be. Jagodát az első nagy per után hamarosan leváltották az NKVD éléről, és a jóval kisebb jelentőségű Postaügyi Népbiztosság vezetőjévé nevezték ki. Itt sem maradhatott azonban sokáig, mert 1937 tavaszán letartóztatták, és egy évvel később, 1938-ban a harmadik moszkvai perben árulás, és kormányellenes összeesküvés (többek között Kirov meggyilkolása) miatt elítélték, és nem sokkal később ki is végezték.
Ahogy Jezsov sem...
Bár 1938. április 8-án a vízi szállítás népbiztosává is kinevezték, befolyása hamarosan csökkenni kezdett. 1938 nyarán az NKVD-ben Lavrentyij Berija lett Jezsov első helyettese és fokozatosan átvette tőle a népbiztosság irányítását. Miután 1938 novemberében Sztálin és Molotov súlyos kritikákkal illette az NKVD tevékenységét, illetve módszereit, Jezsov felmentését kérte a Belügyi Népbiztosság éléről, ahol Berija követte őt; egyéb posztjait azonban ekkor még megtarthatta.
1939 márciusában Jezsovot a Központi Bizottságban viselt minden egyéb tisztségétől is megfosztották, és kizárták a kommunista pártból. 1939. április 10-én letartóztatták, kémkedés és árulás vádjával bíróság elé állították, amely golyó általi halálra ítélte, és (valószínűleg 1940. február 4-én) ki is végezték. Noha áldozataihoz hasonlóan őt is részben koholt vádak alapján ítélték el, a törvénytelenségekben, politikai megtorlásokban játszott szerepe miatt Jezsovot a Sztálin halálát követő időkben sem rehabilitálták.
És a folytatás...
Mint a poszthoz tartozó képen is láthatjuk, a tisztogatások "szép szokása" nem állt meg a hajdani Szovjetunió határainál. Továbbgyűrűzött, mint egy jóféle gazdasági válság, repült, mint a Toldi-féle nehéz kő, amelyről tudni való: „Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?”
A borítóképen 1946. Felvonulás, politikai dekoráció. Budapest VII. Erzsébet körút, a háttérben balra a 33. számú ház, jobbra a 31. szám a Royal Orfeum (később a helyén épült a Madách Színház épülete). / Adományozó: Berkó Pál / Fortepan 78618
Források: wikipédia, Tarján M. Tamás: Sztálin megkezdi a „nagy tisztogatást” a Vörös Hadseregben.
Új hozzászólás