"Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből fennmaradt korona a háború és utána a belpolitikai válság miatt rohamosan veszített értékéből. Felváltása az új pénznemmel Bethlen István miniszterelnök stabilizációs programjának egyik legfontosabb lépése volt, amelynek alapjául nagyrészt a Népszövetségtől kapott kölcsön szolgált.
Az új valuta bevezetését gondos előkészületek előzték meg: 1924-ben életre hívták a Magyar Nemzeti Bankot, amely az új pénz bevezetésének folyamatát is felügyelte. A törvényhozás 1925-ben fogadta el a XXXV. törvénycikket (A pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről), amely kimondta, hogy a korona helyébe lépő új fizetési eszköz 1927. január 1-jétől a pengő, amellyel a gyakorlatban már 1926. december 26-tól lehetett fizetni.
Egy pengő 100 fillérből állt, értéke 12 500 papírkoronának felelt meg. Egy kilogramm finom arany 3800 pengőt ért, bár a pengő aranypénz formájában soha nem került forgalomba (csak emlékérmét bocsátottak ki). Bevezetésekor a legnagyobb címlet a 100 pengős volt. Egy amerikai dollár 5,7, egy birodalmi német márka 1,3, egy osztrák schilling 0,8 pengőt ért." - 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket/MTI - Rubicon.hu
"1946. július 10-én döntött világrekordot a magyar infláció, ugyanis ezen a napon 348,46%-os pénzromlás következett be, vagyis az árak 11 óra alatt a duplájukra nőttek. A 2008-as zimbabwei válságig hazánk tartotta ezt a szomorú csúcsot, ezzel együtt az 1945–46 során zajló magyarországi hiperinfláció iskolapéldája lett a gazdasági összeomlásnak." - Tarján M. Tamás: Világrekordot dönt a magyar infláció/Rubicon.hu
"Csírái már 1938 után kifejlődtek – lényegében akkor, amikor beindult a magyar kormány nagyszabású háborús fejlesztési (győri) programja –, de csak később terebélyesedett ki, mert a pénzteremtést a konjunktúra fellendülése és az ország területi gyarapodása objektíve is indokolta, igaz, a fogyasztási cikkek termelése viszonylag szűkült, de ennek inflációs hatását az árak szabályozásával mesterségesen és időlegesen mérsékelték. Annál erőteljesebben érvényesült az inflációs nyomás 1945-ben, amikor a háború alatt felgyülemlett és az ország nagyobb területére méretezett pénzmennyiség került szembe a háború sújtotta, összezsugorodott termelési kapacitásokkal. az életet pedig el kell indítani, ha másként nem, bankjegypréssel. Az 1945. szeptember–decemberi időszakra készített államháztartási előirányzat 112 milliárd pengő kiadással számolt, ezzel szemben viszont mindössze 10 milliárd pengő bevétellel.
A második magyar hiperinfláció „csúcsteljesítménye” volt a papírpénz-történelem legnagyobb címletű bankjegye: a 100 trilliós, amely 1946. július 12-én került kiadásra, de mint pénz már nem játszott szerepet. 1946. június 19. után ugyanis már az adópengő szolgált általános fizetési eszközül, amelyet a pénzügyi kormányzat 1946 elején vezetett be – eredetileg adózási, majd takarékbetét-képzési célokra –, és amely a pénz romlását volt hivatva ellensúlyozni. 1946 júliusában azonban már az adópengő is inflálódott. Végül is a létfenntartási index – 1939. augusztus 26-át alapul véve – 1946 júliusa végére 1025 nagyságrendet ért el. " - Tények könyve 1989./Arcanum.
Új hozzászólás