Most megpróbálom kicsit jobban kifejteni az álláspontomat, az arra alkalmasoknak, akik meg nem alkalmasok rá, azok meg majd jönnek, és megint jól lelibsiznek, mert szerintük ha a Fidesz hoz egy törvényt az csak is tökéletes lehet, és ha valaki esetleg mégsem érzi annak, az bizony egy büdös libsi.
Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet, az tudhatja, hogy melyik oldalon állok. Nekem mindenről van saját álláspontom, nem szorulok rá, hogy politikusok, vagy megmondóemberek alakítsák ki egy kérdésben a véleményemet. Az, hogy melyik politikai közösséget választom magaménak, az azon múlik, hogy mennyire állnak közel a saját véleményemhez. Vagyis nem a véleményemet igazítom a pártpolitikai elvárásokhoz, hanem a pártok támogatását az én személyes véleményemmel való egyezőséghez, az elvárásaimhoz. Eddig nem is volt kérdéses, hogy a jelenlegi magyar politikai palettáról a Fidesz állt a legközelebb az általam is támogatott megoldásokhoz, nézőpontokhoz. Nem tudom, hogy a jövőben ez változik-e, de nagyon remélem, hogy nem, mert ez esetben a politikai hontalanok táborát fogom erősíteni. Tehát nem, nem vagyok libsi, és nem is leszek.
Az egyik ilyen fontos kérdés, amiben a leginkább egyetértek a kormánnyal, az a szuverenitás.
Nem csak az országnak, hanem az állampolgároknak is szükségük van rá, vagyis az eltérő véleményen nem megsértődni kell, hanem meghallgatni, átgondolni, mérlegelni.
Na akkor térjünk is rá a jelenlegi témára, a telefonok iskolai elvételére!
Az alapelv az, hogy a gyerekek ne nyomkodják az órán a telefonjukat. Egyetértek, nem is lehet kérdés. És nem azért, mert nyugati országokban is bevezették már (erre hivatkoznak ez engem libsizők), mert pont leszarom, hogy pl, a franciák mit csinálnak. Kicsit sem érzem ezt ránk nézve sem kötelező érvényűnek, sem automatikusan követendőnek. Pont ahogy az iskolai érzékenyítést sem, mert ha a telefonelvétel helyességét azzal akarjuk igazolni, hogy mert külföldön is, akkor ugyanez az elv alkalmazható olyan dolgokra is, amiket nagyon nem szeretnénk. Remélem ez tiszta, és aki eddig ezzel érvelt, az elengedi ezt a dolgot.
Szóval tudjuk, hogy nem jó, ha egy gyerek az órán a telefonját nyomkodja, egészen egyszerűen azért, mert nem az a dolga. Tanulni ment oda és pont. Ugyanúgy, ahogy egy tanórán nem lehet enni, inni, böfögni, rágyújtani (itt jegyezném meg, hogy vannak gimnazisták akik felnőtt korúak), mégsem veszik el az iskola bejáratánál sem a kaját, sem az innivalót.
Szerintem abban sincs vita, hogy a gyerekeknek egyáltalán nem jó, ha minden idejüket telefon pörgetéssel töltik. Felnőtteknek sem. Van viszont egy tényező, mégpedig az, hogy a világ változik. Ne gondoljuk azt, hogy az a világ amit a mai gyerekek élnek, az lehet olyan, mint az a világ, amiben mi voltunk gyerekek. Tetszik vagy sem, digitális forradalom van. Természetesen most nem a Facebookra, és nem a Tiktokra gondolok. Ma már egy munkahelyen is legalább annyira fontos egy okos eszköz, mint amennyi probléma merül fel azzal kapcsolatban. Az építőiparban rajzok továbbítására, csoportok irányítására, munkák dokumentálására, vagy éppen alkalmazástechnológiai információk elérésére is használható. Használható persze Facebookra, vagy Tiktokra is. Mégsem az a megoldás, hogy kitiltjuk a munkahelyről a telefonokat, mert az egy jelentős visszafejlődést fog eredményezni. Egész egyszerűen ki kell szűrni azokat a dolgozókat, akik a termelés rovására használják, és békén hagyni azokat, akik a termelés hatékonyságának növelésére. Ez vezetői feladat, és a vezetők legalább olyan lusták mint a beosztottak. Emlékszem, egyszer az egyik munkahelyemen, ahol magam is vezető beosztásban voltam, szintén előkerült ez a téma, mert a felettem álló vezetők gyakran láttak telefont nyomkodó dolgozókat. A saját csapatomban sosem volt tiltott a telefon használata, azzal a kikötéssel, hogy nem mehet a munka rovására. Vagyis ha munka van, akkor munka, és nincs telefon. Ha állunk valamiért, annyi videót nézhetnek, amennyit akarnak. Miért tiltsam teljesen, ha közben elvárásom, hogy bizonyos dolgokról fotókat készítsenek, és azt csoportban megosszák, illetve, hogy rendszeresen olvassák a céges csoportban megosztott információkat? Aztán a felettem álló vezetőség egy reggelen bejelentette, hogy akinek a kezében meglátják a telefont, annak levonják egy napját. Ekkor én kiadtam a csapatomnak, hogy ennek az embernek nem vehetik fel a telefont. Én magam sem vettem fel. Egy hétig tartott, mikor már nagyon ki volt borulva, hogy nem tud minket elérni, de még akkor sem esett le neki, hogy miért. Ha nem lehet semmilyen esetben sem elővenni a telefont, akkor akkor sem lehet, ha az közvetlenül az ő érdeke lenne. Aztán pár nappal később, mikor az irodájában Facebookozott, felvilágosítottam.
No de megint elkalandoztam, szóval gyerekek és iskola. Az merül fel bennem, hogy mit tesz a tanár, ha egy gyerek mondjuk táncolni kezd az órán, vagy énekelni, enni, inni? Meg vannak az eszközei, hogy ezt elkerülje. Akkor a telefonozást miért nem tudja ugyanígy megoldani egy tanár?
Ez idáig megvolt az iskoláknak/tanároknak a szabadsága, hogy maguk hozzanak döntéseket attól függően, hogy náluk mennyire jelentenek a telefonok problémát, és hogyan tudják azt kezelni.
Vagyis törvény ide vagy oda, amelyik osztályba eddig probléma volt, ott óra elején beszedték a telefont, óra végén meg mindenki visszakapta. Szünetben azt csináltak, amit akartak. Az én lányoméknál is így volt. Az új törvény ezt nem teszi lehetővé. Mivel digitális kort élünk, gyakran készített a lányom elektronikus jegyzeteket. Jobb, mint a papír, mert szerkeszthető, könnyen lehet benne keresni, könnyebben formázható és mindig nála van, mert a telefonján is el tudja érni. Az is gyakran megtörtént, hogy dolgozat előtt a szünetben még ránézett azokra a dolgokra amikben nem volt biztos. Ennek hétfőtől vége.
Mivel olyan iskolába jár, ahol nincs állandó tanterem, hanem minden szünetben vándorolnak, van, hogy másik épületbe, van, hogy csak másik szárnyba, egyértelműen nem opció az, hogy az osztályteremben vannak tárolva a telefonok, vagyis egy központi helyen, pl. a bejáratnál direkt erre a célra kijelölt helyen kell lennie a telefonoknak. Viszont el sem tudom képzelni, hogy honnan lesz emberi erő arra, hogy mondjuk egy 1000 fős iskolában, mikor több 100 gyerek végez egyszerre, gyorsan és hatékonyan ki legyenek ezek a telefonok osztva, és mindenki a saját telefonját kapja vissza. További probléma, hogy pl. az én lányom nem helyi iskolába jár (nincs helyben), ezért buszozik. A busz menetrend pedig olyan, hogy jellemzően éppen eléri a buszt. Vagyis ha ez a ceremónia a nap végén 5-10 percet fog igénybe venni, akkor 1-1,5 órával később fog hazaérni, és addig bizony vagy az utcán fog csámborogni, vagy beül valahova, de hogy tanulni nem fog, az biztos. Mondjuk bepótolhatja a kiesett telefonnyomkodást.
Megoldás lenne, ha lenne a portánál annyi kis zárható kazetta, amennyi gyerek, és minden gyereknek meglenne a saját kazettája. Odamegy a kulccsal, kinyitja, kiveszi és mehet. Minimális időveszteség. Van ilyen? Biztos van ahol van, de az iskolák zömében nincs. Akkor nem lehet, hogy előbb ezzel kellett volna kezdeni?
Aztán mivel csámborognak óráról órára, teremből terembe, gyakran előfordult, hogy nap közben változott meg az órarend, vagy csak a terem ahová menniük kell. Ilyenkor a tanár az osztály csoportba küldött egy üzenetet, és a gyerekek már mentek is oda, ahova kellett. Ez sem lesz.
Aztán jön a következő, mégpedig, hogy a gyerekek eddig (főleg az ilyen vándorlósok) a telefonjukon nézték az órát. Arról tudták, hogy van-e még idejük egy pisire, stb. Most ez sem lesz, így lehet karórákat venni. Igen ám, de itt jön az, hogy ha a telefon, ami többségében a zsebben volt, egyfajta státuszszimbólum volt a gyerekek körében, akkor hogy lesz ez az órákkal, amik majd a karjukon lesznek? Nyilván a szülő majd megpróbálja elmagyarázni a gyereknek, hogy a 20 000 Ft-os óra is ugyanazt az időt mutatja, mint a 60-70 ezer forintos, de ne legyünk naivak, mi is voltunk fiatalok, és bizony akkor is megvoltak a kor státusszimbólumjai. A mai világban ez hatványozottan jelen van. Tudom, tegye a gyerek az óráját a zsebébe, ha szégyenli.
Aztán ami szintén probléma (szerintem), hogy ma, kettő nappal az iskolakezdés előtt, mint szülőknek, az összes információnk annyi, hogy idézem: „ nincs jó hírem a telefonokkal kapcsolatban, hétfőn megbeszéljük”.
Ezzel mi a probléma? Hát az, hogy ha a gyerekeket (újra hangsúlyozom, hogy akár felnőtt, szavazókorú tanulóról is beszélhetünk) gyerekként kezeljük, és helyettük döntjük el, hogy jó-e nekik, ha nem lesz náluk a telefon, akkor engem kezeljenek szülőként, és minimum tájékoztassanak arról, hogy mi hogyan lesz. Semmilyen tájékoztatást nem kaptam, pláne a véleményemet nem kérték ki. Pedig van kapcsolati lehetőség, mert pl. a háborúval, Brüsszellel, vagy Sorosékkal kapcsolatban folyamatosan kapok tájékoztató levelet, emailt, még gyakran telefont is, csak ezzel kapcsolatban nem sikerült elérni. Pedig hát mintha azért harcoltunk volna itt évekig (nagyon helyesen), hogy a gyerekek szexuális témákban való felvilágosítása a szülők hatáskörében maradjon, mert a szülő az, aki a legjobban tudja, hogy mi a jó a gyereknek. Így volt? Így hát!
Szóval libsiző barátaim! Nem a Fideszt akarom megbuktatni, sőt, azt sem akarom, hogy a gyerekek az órán a telefont nyomkodják, hanem csak annak adok hangot, hogy ezt elkapkodták, a felelősséget áttolták az iskolákra, és tájékoztatni is elfelejtettek. Tetszik vagy sem, ez történt. Hozzáteszem, még lett volna lehetőség korrigálni, mondjuk 1 hónap türelmi időt adni, és ezalatt biztosítani az iskolák számára (mivel jelentősen függenek költségvetésüket tekintve az állami szervektől) a feltételeit annak, hogy a jogszabály betartását anélkül tudják megvalósítani, hogy bárkinek is problémákat okozzanak ezzel.
Innentől itt lehet libsizni!
Új hozzászólás