1872. szeptember 14-én tört ki Magyarországon az utolsó nagy kolerajárvány. A halálos áldozatok száma hivatalos kimutatás szerint 250 ezer volt.
Magyarországon az utolsó nagy kolerajárvány 1872. szeptember 14-én tört ki, és két éven át tombolt. Ez a hasmenéssel, hányással, kiszáradással járó, legtöbb esetben halálos kimenetelű fertőző betegség 1831/32-ben szedett először nagy tömegben áldozatokat. A hatalom preventív jellegű rendeletek kibocsátásával, felvilágosítással igyekezett a halálozás mértékét csökkenteni. Az infekció megfékezésének érdekében vesztegzárat rendeltek el, strázsákat állítottak őrszolgálatba, valamint falvakat árkoltak körül. A közhiedelem a megelőzés hatékony módszerének tartotta a foghagyma és a pálinkába áztatott borókabogyó fogyasztását is.
Ez volt a legsúlyosabb járvány, megfékezése után hat évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az ország lakossága elérje a korábbi lélekszámot. A 19. században az „epés hányásként” is ismert kolera áldozatainak száma elérte az egymilliót. A betegséggel szemben csak 1892-re sikerült eredményesen felvenni a küzdelmet. Ekkor már elrendelték a közterületek takarítását, ajánlották a tiszta víz fogyasztását, a betegeket pedig ideiglenes kórházakban helyezték el.
A kolera rövid története
Az ázsiai (vagy indiai) kolera pusztításait már Kr. e. 400-ban is feljegyezték. A betegség legtöbbször India északi részén pusztított – leginkább a száraz évszakban októbertől májusig. Indiából 1829-ben jött át először Európába. 1826-tól kezdve erős kolerajárványok dúltak Ázsiában, majd Oroszországban is megjelent a betegség, az északi tartományokban és egy másik úton Perzsián át a Kaszpi-tenger vidékén.
1830-ban Moszkva, 1831-ben egész Oroszország, Svédország fertőzött, majd augusztusban Bécs, Berlin, majd Magyarország és Anglia került sorra, 1832-ben áthurcolták Amerikába is, New York és Philadelphia környékén pusztított. Franciaországban 55 ezer ember kapta meg e betegséget. Ezután Ázsiában ismételt járványok uralkodtak, Európában csak 1852-1854-ben jelenik meg ismét.
1863 elején egy mekkai karaván szedte fel a betegséget s mintegy 30 000 ember halt meg a vándorlásban, a zarándokok Szuezbe vitték a kolerát, ahonnan egész Egyiptomban csakhamar elterjedt s 60 000 ember életét követelte. A betegség elől menekülők ismét behurcolták Európába a kórt, majd hajón Amerikába is átjutott, és néhány hónap alatt a Föld összes civilizált részét bejárta. 1866-ban továbbá 1868-70-ben újabb járványok pusztítottak Európában, ismét Mekkából indulva. Európában ezen idő alatt egymillió ember halt meg a járványok folytán.
1884-ben Toulonon és Marseille-en át került Európába ismét, majd 1891-92-ben ismételt járvány következett; amikor általában a legalsó néposztály betegedett meg.
A borítókép illusztráció! Kolerás betegek kezelése Hamburgban az 1892-es járvány idején
Források: wikipédia; ng; 24.hu.
Új hozzászólás