kommunizmus
Tudja Verocska, ha egy magafajta - třebíči ganyéhordó - stílusú teremtmény meg akarna sérteni, hát nehéz dolga volna. Mert ha megfeszül, akkor sem sikerülne a dolog. Ugyanis nem hallatszik fel a maga szellemi és erkölcsi mélységéből az, amit mond! Mindössze saját primitívségét, ócska megfizetett bérencségét igazolta azzal, amit Hazámról, nemzetemről és kormányomról állított...
Bár a szovjet utódállamokban, főleg Ukrajnában leggyakrabban a vezetés, az elit gátlástalanságában, harácsolásában látják az elszegényedés, sőt működésképtelenség okát, meggyőződésem, hogy ez mind csak következmény, a jelenlegi bajok gyökerei a szovjet rendszerre, vagy talán még korábbra vezethetők vissza, bár ez nem menti fel a mostani vezetőket. Tény, hogy a jelenlegi vezetők és az állampolgárok többsége is, abban a rendszerben nőtt fel és a kommunista, pontosabban még inkább csak szocialista, mentalitástól nagyon nehéz megszabadulni...
A 94-es választások utáni baloldali liberális hatalomátvétel, önmagában még nem tragédia. Illetve, nem itt kezdődött a tragédia, hanem Antall József, ez idáig nem tisztázott paktumpolitikájánál. Mint a politikában és a gazdasági életben oly sokszor előfordult már, Antall hatalomra jutásakor is homályos és talán soha meg nem tudható egyezkedések sorozata akadályozta meg a valódi rendszerváltást.
Természetesen pontosan tisztában voltunk vele, de most Upor László lemondott (de továbbra is a Színművészetit irányító) rektorhelyettes is elismerte: valós az Origóhoz került dokumentum, amely azt bizonyítja, jó előre megszervezett és nem spontán, hallgatói akció volt a Színművészeti elbarikádozása. Ezt tegnapi írásunkban ismertettük és mutattuk be azt a levelet, amelyet a Színművészeti kommunikációs vezetője küldött szét a hallgatóknak...
„Ami számomra most következik, az egy sok munkával kiharcolt nagyszerű lehetőség, amellyel élni szeretnék, s amellyel büszkévé szeretném tenni szeretett népemet/népeimet, és gyönyörű hazámat; emellett pedig meg szeretnék adni minden olyat a fiaimnak, amit egy édesapa a gyermekeinek megadhat...”
A nyolcvanas évek második felében rovatvezetőként dolgoztam Ungváron a megyei lapnál. Egyszer aztán jött az ukáz, hogy az egyik kollégámmal két hétre Kijevbe kell utaznunk, továbbképzésre. A képzés, melyre egész Ukrajnából érkeztek rovatvezetők, főszerkesztők, illetve alacsonyabb rangú pártmunkások, várakozásainkkal ellentétben, nagyon tanulságos volt...
Szijjártó Péter közösségi oldalán tette helyre a balliberális gittegyletet, akik hobbiszinten támadják őt és az általa elvégzett munkát. A közismerten fáradhatatlan munkabírással rendelkező külgazdasági és külügyminiszter valószínűleg már csak azért is szúrja az ellenzék szemét, mert rendíthetetlenül kiáll a magyar érdekek képviselete mellett, és nem rejti véka alá véleményét akkor sem, amikor hazugságokkal próbálják bemocskolni hazáját. Nyilván túl jól végzi a feladatát, ha a balliberális média turbósebességre kapcsolva ontja a róla szóló vagy éppen a vele kapcsolatos dezinformációkat...
Ma Magyarországon nem lehet vagy inkább nem érdemes mélyreható gondolatokat írni, mondani. Ugyanis a meglehetősen korán elkezdődött választási kampány mára a józanész elleni háborúba torkollott, s ennek következtében minden politikai oldal elvesztette azt az ítélőképességet, amely nélkül nem lehet egy országért felelősséget vállalni, egy országot irányítani...
A katolikus egyház élén a megingathatatlan, semmilyen kompromisszumra nem hajlandó Mindszenty József hercegprímás állt, akit 1948 karácsonyának másnapján letartóztattak, majd 1949 februárjában koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítéltek. Miután a katolikus püspöki kar még ezután is elutasította a megbeszéléseket a kormánnyal a megállapodásról, tárgyalóasztalhoz kényszerítésük érdekében az Államvédelmi Hatóság csapott le...
Nemrég jelent meg a 86 éves Moldova György legújabb, sorrendben 104. kötete, az Iványi Gábor lelkésszel készült kétkötetes, „Az Úr jó vitéze című riportkönyv”, melyet pódiumbeszélgetés keretében mutattak volna be Szegeden hétfőn délután a zsidó hitközség dísztermében a nagyérdeműnek, ám az eseményen a szeged.hu beszámolója szerint az új kötetről szinte szó sem esett. A zsidó hitközségben összegyűlt érdeklődők fültanúi lehettek viszont Moldova korábbi írásai kapcsán felmerülő cigányozásnak, majd a a romák elleni 2008–2009-es gyilkosságokról mondott a moderátor bődületes hülyeségeket...