Lengyelországtól néhány kilométerre, az egykori Sáros vármegyében bukkantak rá a kiegyezés előtti elnyomás éveiben állított emlékoszlopra, ami 1918-ban került a föld alá. A lelet egy méretes gödörben pihent eddig Héthárs (Lipany) és Roskovány (Rožkovany) határában, nem egészen húsz kilométerre a lengyel határtól, az egykori Sáros vármegyében. A Sine Metu Polgári Társulás munkatársai csákányokkal, kapákkal és lapátokkal sietve szabadították ki az egyéb kövek közé szorult oszlopot. Egy hányatott sorsú, különleges honvédemlékmű kövei ezek. Ez volt Magyarország első, illegálisan állított, féltitkos 48-as emlékműve, ami 1918 óta feküdt a föld alatt.
Darus teherautóval küzdötték fel a sáros úton a domboldalba, hogy aztán meg is kezdjék a tonnás puzzle-darabok kiemelését. A sietségük oka, hogy ugyan a földtulajdonostól és az egykori szoborállítók leszármazottaitól is írásos engedélyt kaptak az aktivistáknak, de a hatóságok feltűnése bármikor meghiúsíthatta a történelmi mentőakciót. A művelet sikerrel zárult, a teherautó már Sine Metu bázisán, Gombaszögön van.
Orosz Örs, a Sine Metu (a latin kifejezés jelentése: félelem nélkül) elnöke számos, a mai Szlovákia területén 1918-ban lerombolt és eltűnt alkotásra akadt már rá csapatával, Tompa Mihály első, feketehegyfürdői köztéri szobrától a lőcsei vagy a kassai honvédszoborig. Ezek történetét hamarosan Szoborsorsok címmel megjelenő könyvében dolgozza fel. Ahogy meséli, épp a könyv miatt jutottak el Roskoványba is, hogy legalább egy fotójuk legyen az egykori emlékmű feltételezett helyéről.
(...)
Az emlékmű keletkezésére két feltételezése is van a kutatásoknak. Az egyik szerint alig két évvel a héthársi csata után, a neoabszolutista elnyomás idején, 1851-ben lelkes hazafiak illegálisan, az éj leple alatt állították fel a Héthársot Kisszebennel összekötő országút mellett, azon a helyen, ahol egy kis patak keresztezte az utat (az úttal párhuzamos vasútvonal csak 1873-ban épült meg, megállóhelyét az emlékmű közvetlen közelében létesítették). Az emlékművet Dessewffy Gyula Mór (1821-68) lubotini ügyvéd és korábbi honvéd hadbíró hadnagy, valamint ismeretlen „hazafias úrihölgyek” kezdeményezésére 1851 júniusában állították fel Bánó József (1824-1910) földbirtokos, későbbi képviselő birtokán. Dessewffy aztán névtelen feljelentés alapján hamarosan hadbíróság elé került, majd 1851. október 2-án a „közrendet megzavaró demonstrációban való résztvételért” kéthónapi elzárásra ítélték, melyet a pesti Újépületben töltött le, börtönnaplóját ránk hagyva.
Egy másik forrás szerint 1860-ban állították az emlékművet, ezt az évszámot a héthársi születésű Lesskó István (1835-1918) kanonok, a csata szemtanújának visszaemlékezésében olvashatjuk. Ő nem említi Dessewffy nevét, ellenben Bánó József mellett Dobay Sándor eperjesi közjegyzőt és testvérét, a tarcadobói plébánost írja le a szoborállítás kezdeményezőiként: Ez a csata meg van örökítve. Roskovány és Héthárs közt a podhaji hid mellett áll egy emlékoszlop 1849. év felirattal, melyet 1860. évben egy éjjel teljes titokban a felvidéki hazafiak állítottak fel. Köztük Bánó József, Dobay Sándor és a boldogult testvérem, az akkori dobói plébános.
(...)
Akár 1851-ben, akár 1860-ban állították, mindenképpen a történelmi Magyarország területén emelt első ismert 48-as emlékműről van szó. Mivel az 1867-es kiegyezés előtt egyáltalán nem volt ajánlatos emlékezni erről, a jó sárosi hazafiak is tettek bizonyos óvintézkedéseket. Az oszlopon egyetlen dátumot olvashatott a külső szemlélő, a valódi emlékező szöveget csak a megrendelők és a kőfaragó ismerhették, ugyanis azt két elem találkozásánál rejtették el. Ahogy a Sine Metu munkatársa, Naszály Gábor mutatja a derítőfényes fotón, az oszlop magán „Az elesett honvédeknek” feliraton állt. Pontosabban: állt, áll és állni fog.
Index.hu nyomán
A borítóképen a mentési folyamat pillanata látható, fotó: Isza Ferenc/Index
Új hozzászólás