Néhány mondatban a hadba lépés felelősségéről

Tudom, hogy napjainkban sokkal fontosabb dolgok vannak, mint a múlt háborúit vizslatni, vagy azok igazságát-igazságtalanságát bizonygatni - elég csak az orosz-ukrán, a közel-keleti, a koszovói, vagy Kína-Tajvan háborús helyzetekre gondolni -, de hitem szerint a múltból (is!) tanulhatunk. Mert ha nem, akkor az időben előttünk élőknél is nagyobbat bukhatunk!

NÉHÁNY MONDAT MAGYARORSZÁG ÉS HORTHY KORMÁNYZÓ HADBA LÉPÉSÉNEK FELELŐSSÉGÉRŐL

Nincsen kétségem a felől, hogy holnap ismét a viták kereszttüzébe kerül Horthy Miklós személye és az 1944 október 15-i háborúból való kilépési kísérletünk.

Éppen azok fognak majd „megkérdőjelezhetetlen” kritikákat mondani az egykori kormányzó és kormánya döntéseiről, akik maguk soha az életben nem kerültek még egy ország sorsát érintő komoly döntéshelyzetbe, ill az esélye sincs meg számukra annak, hogy abba valaha is kerülhessenek.

No, de erről holnap cseréljünk eszmét, mert a háborúból való kilépési kísérletet évekkel megelőzte a belépésünk!

Nem mondok azzal újat, ha azt kijelentem, hogy az I. világháború utáni - több nemzet felé - igazságtalan békeszerződések után mindenki tudta, hogy idő kérdése a 2. világháború kitörése.

Az újonnan alakult nemzetállamoknak kevés idő múltán dönteniük kellett - később a „régieknek” is -, hogy a III. Birodalom vagy a Szovjetunió szövetségét választják, hiszen ez a két nemzet kívánta felosztani újra Európát.

A szovjet első körben a balti-államokat, Finnországot, Lengyelország és Románia egy-egy részét kívánta birtokba venni, míg Németországnak lényegesen nagyobb területi igénye volt.

Az 1939-es Molotov-Ribbentrop megegyezés - a szovjet és német között - ugyan még „békés módon” és érdekeltség szerint osztotta fel a kontinens egészét, de már a paktum megszületésekor sem volt kétséges az, hogy a béke a két „nagy” között ideiglenes.

A magyarok a Tanácsköztársaság „báját”, az „őszirózsás” forradalom „szépségét” megismerve, ill a németek és olaszok által támogatott revíziós igényein, nem hagytak kérdést a német szövetség mellett.

Ezt hívják úgy, hogy politikai és katonai kényszerhelyzet.

Egyébiránt, a III. Birodalom szövetségese volt már ekkor az összes szomszédunk - Románia, Szlovákia, Jugoszlávia - vagy ha nem, akkor a nácik által bekebelezésre került.

Végezetül kénytelen vagyok kijelenteni:

A 2. világháborúban való részvételt semmilyen magyar kormány sem tudta volna elkerülni, sem baloldali, sem jobboldali!

Zetényi-Csukás Ferenc

Horthy Miklós Társaság tb. elnök