„Betyárul járt, mint a Pétör betyár!”
AZ IZSÁKI HOMOKON BETYÁR TERMETT EGYKORON…
-A monda, a nép szava sokszor igazabb, mint a legcifrább históriás könyv-
Az ember, mint esendő lélek, mindenkor maga és családja dicső történetét vetette szívesen papírra az időknek során. A szánni és a szégyelleni valót meg legszívesebben elfelejtette volna, nem beszélt róla talán sohasem…
Nemzetségemben nemes dicső, honfiak voltak, kik karddal és kereszttel védték és szolgálták a hazát; neves katonaként, nagyrangú papként tették a dolgukat, ahogyan kellett, ahogyan szükséges volt a jó magyarnak!
Most viszont nem róluk, hanem a „családi szennyesről” beszélnék, meg arról, hogy honnan ered a „Betyárul járt, mint a Pétör betyár!”- mondás az izsáki és orgoványi homokon.
Mert én bizony sem a szépet, sem rútat nem restellem a családom által - mert akár tetszik nekem, akár nem - mind a véremben vannak!
…oszt, hogyan kerül ez a botorság ide?
Megmondom én egyenest:
Megígértem egy bujdosó betyárnak, s a szavamat meg nem szegem, de őt magát meg nem nevezhetem! Kilenc perzekútor jár utána a Kunságba, nem várja őt senki haza, csak a szerelmetes babája, kicsi gyermeke az ő egyetlen boldogsága…
*
Nemes és Nemzetes vitézlő zetényi Csukás János uram, Mária Terézia hívására 1745-ben - érkezett az izsáki földre, területet foglalni. Birtokadományként, mint Fölső magyarországi (komáromi) nagy nemesnek - majd akkora földet kanyarítottak ki, mint Uzovics grófnak a „lajtos nemösnek.”
János bátyám Izsák égyik legelismertebb, hivatalt vivő emberivé lött rövid időn belül. Gondos gazdaként bánt a jószággal, földdel, embörséggel a cseléddel, csak egy baja ne lött volna őkegyelminek: hej, a sűrű vére!
Két icce bort, ha mögivott oszt szoknya került elibe - bű keblek, mög csinos fertály - akkó égyszeriben meggyűlt benne a szándék s nem hagyta az sajnos annyiban…
Így esőtt mög - vénségire, hatvanégy esztendősen - a Patkó Zsuzsival - a marokszödő lyánnyal is.
„Úgy maradt a lelkömadta.”
Vót ám tányértörés, mög pörpatvar a Csukás-házban!
Csukásné Katalin asszony - ismerte a férje ura kutyavérit, viselte is évtizedekeig, de hogy ilyen szégyönbe vigye hat fölnőtt fia mögszülése után, öregasszony létire (István, János, Péter, András, Ferenc, Mihály), ezön mán az ő hite is mögkesörödött.
A szégyön nem állhatott mög a nemes családon, ezé gyorsan férjet kellett keresni a mögesett lyánynak.
Balogh Mihály fuvarosembör vállalta el az atyafiságot. No, nem ingyen, de kilenc hízó, két tinó és égy darab föld volt az egyezség ára.
Így esött, hogy Csukás János uramnak a nevin kívül és némi anyagsági áldozaton belűl, nem esett csorba a becsületin…
Kilenc hónap múlva - 1780-ban -, a „balkézrűl való gyerök” megszületött.
Nem véribül való apja nem szerette, az anyja nem vígasztalta, édösapja nem fogadta - így nagy keserviben hamar betyárnak állt.
Futóbetyár lött a Csukás Péterbül…
Szabó Mihály és Korom Pista lött a cimborája, a Sós Pista mög a Sóvágó Jankó gyerök. A bandába a vezírségig vitte, míg egy bétyár - osztozkodáson szét nem típték a babaruhát.
A zsákmányon nem egyezvén, Korom Pista Csukás Pétörbe lűtt hátulról kettőt, az mög helyben kimúlott. Negyvenkettő esztendősen.
Nem síratta senki a nemös vérű betyárt, ha csak nem a faggyasi csárda kocsmérosnéja a Vörös Rozál, ű volt a Pétör utolsó szeretője.
Az sem tarthatott sokáig, csak a következő beyárig.
Így múlott el a Csukás gyerök, és emígyen születött a szólás és mondás a homokháton: „Betyárul járt, mint a Pétör betyár!”
Legalább is a pusztai embör így regélte egykoron a kerekegyházi vásáron...
Aki mög nem hiszi, az mönjön el az izsáki református paphoz, a nagytiszteletű Nagy Árpád lelkész úrhoz, oszt ütesse föl vele a kalendáriumot! Székely embör az, nem keveri a csíziót. Mögmöndja az a széprűl mög a csunyáról is az igazságot.
Csak Kendtek s Nagyságák egyetlen icce bort se vigyenek néki…nehogy baj lögyön!
Zetényi Csukás Ferenc,
A borítóképen Móricz Zsigmond: Betyár című könyvének borítója (részlet).
Hozzászólások
😄🤗
😄🤗
Új hozzászólás