A kunok is megérkeznek...

„A kun nemzet a nagy scytha néptörzsnek egy ága, egy külön nemzetet tevő népség” (Gyárfás István: Jász-kunok története)

A KUNOK IS MEGÉRKEZNEK…

-Napra pontosan 783. esztendeje-

Az Úr 1239. évének tavaszán - sokan mondják, hogy Húsvét második napján - egy különös nép jelent meg a Radnai-hágó alatt, hogy jó Béla király által Magyarországra bebocsáttassanak.

Vezetőik „vágott szeműek”, termetük nem túl magas, de, széles arccsontúak. Majd mindüknek fekete vagy barna a haja és sötét a szeme. Bőrök barnás, tekintetük villogó. Hajukat varkocsban hordják és ruházatuk semmihez sem fogható. Asszonyaik szépek, gyermekeik szófogadók, vénjeiket elismerik s az egymás felé való tiszteletük igazán példamutató.

Nem egy színmagyar harcos „vére gyűlt meg” az íjfeszítők szabad fiainak láttán. Érezték a puszta szagát, azt a már elfelejteni vélt kesernyés illatot, melyek kísértetiesen visszaidézték a hajdan volt ősmagyarságot. 300 évvel ezelőtti önmagukat látták a kunokban, hiszen olyanok voltak, mint a magyarok:

Nyalkák, szépek és szabadok!

A vér nem vált vízzé, a lélek meg nem változott.

„A 6406. (898.) évben vonultak a magyarok Kijev mellett a hegyen, amelyet most Ugorszkojének neveznek, és a Dnyeperhez érkezvén felállították sátraikat; mert úgy vándoroltak, mint most a kunok. Kelet felől ideérkezve átkeltek a nagy hegyeken, amelyeket Magyar-hegyeknek [= Kárpátok] neveznek,.." (Régmúlt Idők Krónikája PVL 1034-körül írva).

Szóval, csak annyiról akartam hírt adni, hogy a szkíták ősi földjén - a hunok, az avarok és a magyarok után - az íjfeszítők újabb nemzetsége is hazára lelt, hogy onnantól a magyar történelem viharában, immáron együtt állhassanak helyt…

Zetényi-Csukás Ferenc