IV. Béla

A középkor egyik legnagyobb uralkodójának, III. Bélának rendkívül ambiciózus fia, II. András alakja máig megosztja a kutatókat és a történelem iránt érdeklődőket. II. András, aki II. Balduin jeruzsálemi király ükunokája, anyja révén Antiochia fejedelmének, felesége révén a latin császárnak, testvére Margit révén a volt bizánci császárnak és Thesszaloniké fejedelmének Bonifácnak volt a rokona, valamint az éppen uralkodó Jolanta császárnő anyjának, I. Máriának harmadfokú unokatestvére...

Édesanyja egy olasz őrgróf leánya, Estei Beatrix volt, aki akkor ment hozzá harmadik feleségeként Endréhez (1235), amikor az már majdnem 60 éves volt. Többen is azt gondolták, törvénytelen gyermeket hord a szíve alatt. IV. Béla (1235-1270) és Kálmán herceg soha nem ismerte el testvérének Istvánt, aki így egész életét külföldön töltötte. Velencében vette el Michele Morosini lányát, Tomasina Katalint. Az ő fiuk volt III. András, aki 1265 tájékán született...

„Oguz véréből való Kán, kinek atyja Tobaz, tesvére harcos Somogur! Hatalmas Humbaba óriás vigyázzon rád, Humbaba, kit Utu isten teremtett, ki megvédi porladó testedet s Ankha-turul madár a lelkedet. A Hadak útján szállj a csillagok felett, mert mindenki, aki világra kél, ugyanoda tér vissza, ahol született. Tamgád örökre megmarad, nevedet élteti a felkelő nap. Voltál, leszel és vagy!”

Mivel a híveket kimagasló szolgálataikért jutalom illeti, méltányos, hogy a királyi bőkezűség adományokkal támogassa őket. Még sokkal inkább tartozik az uralkodó visszaadni azt, amit talán kevésbé méltányosan elvettek valakitõl. Ennélfogva minden most élőnek és jövendőbelinek tudomására kívánjuk hozni e sorokkal, hogy megfontoltuk kedvelt hívünk, a spanyol Simon ispán sok dicséretes szolgálatát, melyet kezdetben boldog emlékezetű atyánknak, András úrnak Magyarország jeles királyának, majd nekünk, valamint az országnak teljesített a határon túli követségekkel és az országon belül egyaránt; a tatár veszedelem idején is mind a csatamezőn, mind Esztergom vár védelmével elismerésre méltó, dicsõ szolgálatokat tett nekünk...

„A magyarok utánuk mentek. Nem a járt utakon, hanem a hegyi ösvényeken. Nem volt közülük olyan, kinek valamely ősét nem ölte volna tatár. A hegyi erdők közül bújtak elő. Nem volt hadikürt, némán öltek. Egyetlen szót sem szóltak a küzdelem alatt. Nem kegyelmeztek senkinek, akit értek. Két generáció fájdalmát adták vissza a mongolnak…”