Zalán, az alán fejedelem I. rész – Alán vagy bolgár?
Az első részben megvizsgáltuk, hogy Attila király halála után az alán, vagyis iráni eredetű bolgárok, miképpen szerezték meg a Szerémséget, a Duna–Tisza közét és a Felső-Tisza vidékét. Ezeket a területeteket a magyarok második bejövetelének idején itt uralkodó Zalán fejedelem őse, a „nagy Keán” foglalta el. Keán duxot egy alán vezérrel (Candac) azonosítottuk, aki Attila király halála után, Honorius görög császár kegyéből, fehér szkíta népével az Al-Duna vidékén telepedett le. A második részben Anonymus történeti munkájának segítségével megvizsgáljuk az Árpád és Zalán közötti ellentét kialakulását, miközben a két fejedelem jellemében mutatkozó különbségeket is megismerhetjük.
A Kárpát-medencébe érkező magyarok nagyon keményen léptek fel Zalán katonáival szemben. A harcok közben (pl. Borsova ostrománál) elfogott harcosokat vasra verve fogságban tartották. Ugyanakkor szó sem volt öncélú kegyetlenkedésről, csupán arról, hogy Árpád vezér erőt és határozottságot mutatott azért, hogy az ellenfelet elrettentse a céltalan és súlyos áldozatokkal járó ellenállástól. Azonban Zalán úgy vélte, hogy a bolgár fejedelem és a bizánci császár támogatásával a háta mögött, megengedheti magának, hogy akár katonailag erősebb ellenféllel szemben is fenyegetőzzön. Anonymusnál az alábbiakat olvashatjuk Zalán első üzenetéről, melyet követei Ung várában adtak át Árpád fejedelemnek:
„Végül pedig Salán fejedelem, miután menekülő híveitől értesült a történtekről, nem mert ellenállni, hanem útnak indított követei által a bolgárok módjára fenyegetődzött. Árpádot csúfolódásképpen Hungvária fejedelmének, övéit gúnyolódva hungváriaknak szólította, és felette elcsodálkozott azon, hogy vajon kik lehetnek és honnan jöhetnek, hogy ilyen dolgokat merészeltek véghezvinni. Meghagyva, hogy tegyék jóvá elkövetett gaztetteiket, a Bodrog folyót pedig semmiképpen se merészeljék átlépni, ha nem akarják, hogy a görögök és bolgárok segítségével elégtételt vegyen gazságaikért, s épp hogy hírmondójukat hagyja futni, hogy az hazatérvén beszámolhasson az őt ért szerencséről.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 14.)
Amikor Árpád fejedelem megkapta Zalán első üzenetét, akkor már ellenőrzése alatt tartotta a későbbi Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék területét. Az üzenet tartalma döntő hatással volt arra, hogy az Ungváron fejedelemmé választott Árpád és magyarjai, hogyan viszonyuljanak Zalánhoz. Elvileg még a fenyegetőző üzenet után is volt lehetőség a békés megegyezésre, de Zalán jelleme, ami az üzenet stílusából egyértelműen kiütközött, már előrevetítette, hogy az összeütközés közte és Árpád között elkerülhetetlen. Árpád és a magyarok, Zalán üzenetét megismerve már tisztán láthatták, hogy egyetlen út áll előttük: ki kell takarítaniuk a Kárpát-medencéből ezt az idegen betolakodót, aki azzal fenyegetőzik, hogy a szkíta magyarok ellen a Kárpát-medencén kívüli támogatóinak katonai erejét fogja mozgósítani. Árpád fejedelem és előkelői az üzenetből világosan megérthették, hogy Zalán fejedelem nemcsak saját szkíta-alán származását feledte el és vált Bizánchoz hű bolgárrá, de annyira tudatlan, hogy még a magyarokban sem ismeri fel a szkíta testvérnépet. Zalán durva gőggel és fenyegetőzéssel próbálta leplezi a saját alkalmatlanságát, amit minél jobban próbált elrejteni, annál nyilvánvalóbbá vált. A bolgár fejedelem a meggondolatlan fenyegetőzésével elárulta, hogy a saját katonai erejére támaszkodva képtelen megvédeni az uralma alatt álló területet, amihez azonban hajlandó mások segítségét igénybe venni. Zalán semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy egy szkíta eredetű nép helyi fejedelmeként, az ugyancsak szkíta magyarok ellen a görög, vagyis a bizánci császár segítségét kérje. De ha ez még nem lenne elég, a bolgár fejedelem jól érzékelhetően elkezdett gúnyolódni azon, hogy Árpád az ungvári Laborc ispán gyáva szökési kísérlete és ennek a magyarok általi megtorlása után egy olyan terület ura lett, melyen az egykori római rabszolgák utódai fölött nyert hatalmat. Árpád fejedelem és előkelői számára nyilvánvaló volt, hogy az a legjobb megoldás, ha Zalánt megfontoltan, lépésről-lépésre szorítják ki a Kárpát-medencéből. Egyértelmű volt, hogy ha sikerül a hegyvidéki területek fokozatos és lehetőleg békés megszerzése, akkor a bolgár fejedelem hatalma visszaszorul a Duna–Tisza közének sík vidékére. Ott pedig még a bizánci és a bolgár haderő támogatása sem jelent garanciát arra, hogy Zalán ellen tud állni a magyarok katonai erejének.
Árpád fejedelem tehát Ungváron fogadta a „dölyfös” Zalán követeit és meghallgatta a fejedelem üzenetét. Anonymus szerint Árpád ezután szerényen így szólott:
„Ősöm, a hatalmas Attila király birtokolta a Duna és Tisza közötti földet, le egészen a bolgár határig, azt, amelyet most a ti fejedelmetek bír. Én azonban – nem mintha félnék a görögöktől és bolgároktól vagy nem tudnék szembeszállni velük, hanem a ti Salán fejedelmetek iránti barátságtól vezérelve – a jussomból csak egy parányit kérek tőle vissza a barmaim számára. Tudniillik a Sajó folyóig terjedő földet, s ráadásként arra kérem fejedelmeteket, hogy saját kegyéből juttasson nekem két teli korsót a Duna vizéből, és egy zsáknyi füvet az alpári homokból, hogy kipróbálhassam, vajon édesebb-e az alpári homok füve a szkítiainál vagy a Dentümogyerénél, s vajon jobb-e a Duna vize a Thanays vízénél.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 14.)
Tehát Árpád fejedelem arra kérte Zalánt, hogy a Sajó folyóig terjedő földet engedje át neki. Egyúttal azonban arra is érdemes odafigyelnünk, hogy Árpád az üzenetében elmondja, hogy népével honnan érkezett. Az üzenetben szóba kerül Szkítia, a Tanays (Don) folyó és Dentümogyer, vagyis Árpád fejedelem a magyarok és bolgárok egykori közös hazájáról beszélt a követeknek, akik ezt az üzenetet elvitték Zalánhoz. Árpád ezzel azt szerette volna elérni, hogy a fenyegetőző bolgár fejedelemből előtörjön a szkíta vér és a két fejedelem kapcsolata a szkíta testvérbarátság szellemében rendeződjön, de Árpád azt is látta, hogy erre nagyon kicsi az esély. Úgy tűnik, hogy Zalán – akárcsak korunk bolgárjai – semmit nem tudott népe szkíta eredetéről, saját hatalma pedig sokkal fontosabb volt a számára, mint a Kárpát-medence egysége. Pedig a bolgárok ekkor még nem voltak elszlávosítva. Ebben a helyzetben a bolgár fejedelem tudatlansága volt az egyetlen, ami elzárta a béke lehetőségének útját.
Árpád Zalántól két korsó Duna-vizet és egy zsáknyi füvet is kért Alpár homokjáról, vagyis onnan, ahol a bolgár fejedelem vára állt. Mivel Árpád a szkíta testvért nem lelte meg Zalánban, csak egy fenyegetőző bolgárt, ezért szkíta módra kérte tőle azt a földet, amelyen a bolgár fejedelem uralkodott. Zalán pedig nem ismerve ősei szokásait, teljesítette a kérést. De ahogyan ezt majd látni fogjuk, Árpád a föld szkíta módra történő megvételének megtörténtét csak akkor tárta Zalán elé, amikor a bolgár fejedelem elfogadhatatlan követeléssel állt elő. Ez csak egyet jelenthet: Árpád az utolsó pillanatig esélyt adott Zalánnak az észhez térésre. Ha ez megtörtént volna, akkor Árpád a különös adás-vétel nyújtotta jogait nem érvényesítette volna, hanem a szkíta testvériség szellemében úgy rendezte volna a helyzetet, hogy Zalán hatalma, ha a korábbinál kisebb területen is, de fennmaradjon.
Árpád ezután követeket küldött Zalánhoz, gazdag ajándékkal. Erről és a követek visszatéréséről Anonymus így ír:
„Ónd pedig Ketellel Tarcal hegyéről gyors vágtában elindulva harmadnapra a Tisza menti Alpár várában talált rá Salán fejedelemre, akit Árpád nevében üdvözöltek. Az udvarába való érkezésüket követő napon nyújtották át neki a magukkal hozott ajándékokat és adták elő Árpád fejedelem üzenetét. Salán fejedelem megpillantván az ajándékokat s meghallgatván mind saját, mind Árpád követeit, a szokottnál is vidámabb lett. Árpád fejedelem követeit barátságosan fogadta, mindenféle ajándékokkal halmozta el őket, és ráadásul Árpád követeléseit is teljesítette.
A tizedik nap Ónd és Ketel, megkapván Salán fejedelemtől az engedélyt, hazaindult. Salán fejedelem különféle ajándékokat küldött velük Árpád fejedelemnek, s mintegy tréfából két teli korsót a Duna vízével, valamint egy zsáknyit az alpári homok nemesebb füveiből, ráadásul pedig neki adta a Sajóig terjedő földet lakosaival együtt. Akkor Ónd és Ketel Salán fejedelem követeivel együtt hamarjában Árpád fejedelemhez érkezett, bemutatták a küldött ajándékokat és elmondták, hogy a földet minden lakosával együtt Árpád fejedelem nyerte el. Erre nagy vigasság támadt Árpád fejedelem udvarában és három álló napon át lakomáztak. És miután megerősítették a békét, Salán fejedelem bőven megajándékozott követeit a béke hírnökeiként bocsátották útjukra.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 16.)
A kezdetben fenyegető üzenetet küldő Zalán, minden ellenvetés nélkül átengedte a Sajóig terjedő földet, ami egyértelműen a gyengeség jele volt. Gyengeség alatt természetesen nemcsak a bolgár fejedelem katonai erejének korlátozott voltát, hanem Zalán jellembeli gyengeségét is érthetjük, hiszen a bolgár fenyegető szavai és engedékeny természete egy határozatlan ember képét rajzolják elénk. Árpád pedig nem lett volna méltó népe választására, ha ebben a helyzetben nem használja ki ellenfele gyengeségét. Azt is érzékelhetjük, hogy az Árpád és Zalán közötti látszólagos béke mögött valójában hatalmas feszültség lappangott. Míg Árpád mindent megtett azért, hogy békés eszközökkel, minél nagyobb terület felett szerezze meg az ellenőrzést, addig a bolgár fejedelem kénytelen-kelletlen átengedte a kért területet és próbálta magát abban a hitben tartani, hogy Árpád nem fog újabb követéssel előállni. Mivel mindkét fejedelem taktikája a halogatásra épült, a nyílt összeütközés egyelőre még váratott magára.
A borítóképen a Felső-Tisza vidékének térképe a magyarok második bejövetelének idején. (Forrás: Révai Nagy Lexikona.)
Új hozzászólás