Zalán, az alán fejedelem I. rész – Alán vagy bolgár?

Amikor középkori krónikáink alapján újragondoljuk az Attila király halála és a magyarok második bejövetele között eltelt 104 év történéseit, akkor nemcsak saját történelmünk korai eseményeit vesszük vizsgálat alá, hanem más népek történelmét is. Mivel a magyarok második bejövetele idején a Kárpát-medencében jelentős bolgár érdekeltségek voltak, ezért elsősorban a korai magyar, illetve bolgár történelem szinkronizálása szükséges ahhoz, hogy a Kárpát-medencei eseményeket egy nagyobb összefüggésrendszerben lássuk. Krónikáink nemcsak a magyar múlt eseményeit láttatják tisztán, de a korai bolgár történelem valóságos, illetve fiktív eseményeinek szétválasztásában is segítenek. A bolgárok valós történelmének megismerése pedig nagy mértékben segíti a magyar múlt eseményeinek kutatását. A kutatások eredménye egy letisztult történelemkép lehet, ahol minden apró kis részlet a helyére kerül az igazság szellemében. A magyar és a bolgár történelem korai időszakának tisztázása, a hamisítások feltárása és a későbbiek során egy új időrend megállapítása, nagy segítségünkre lehet középkori krónikásaink tekintélyének és krónikáink hitelének helyreállításában.

A bolgárok elszlávosításának egyik fontos lépése volt a valódi bolgár történelemnek a bizánciak által végrehajtott, igencsak kifinomult meghamisítása. A bolgár nép azóta is sötétben tapogatózik a származását illetően, ami nem csoda, hiszen a történelemhamisítók a bolgárok számára máig kétféle eredetet (török, illetve szláv) vázolnak fel a valódi szkíta származás elfedésére. A bizánciak arra azért nagyon vigyáztak, hogy az általuk meghamisított bolgár történelem ne nélkülözze a talmi dicsőséget. Így „kaptak” a bolgárok Bizánctól egy a Kárpát-medence bizonyos részeit is magában foglaló hatalmas bolgár birodalmat, aminek krónikáinkban nyomát sem leljük. Anonymus történeti munkájában a Kárpát-medence kisebb fejedelemségekre tagolódva jelenik meg és ezek közül egyik sem része egy nagyobb birodalomnak. Figyelemreméltó, hogy krónikáinkban a görög császárok és a bolgár fejedelmek viszonya minden esetben szívélyesnek mondható. A fiktív történelmi időszakokban állandóan Konstantinápolyt ostromló bolgár uralkodók és a hatalmas, a Kárpát- medence nagy részét is magában foglaló „Bolgár Birodalom” hamis történelmi képe is része annak a nagyszabású manipulációnak, mely a szkíta múlt és Attila király örökségének eltüntetését célozta meg.

Anonymus krónikájából tudjuk, hogy a magyarok második bejövetele idején a Duna–Tisza közén és a Felső-Tisza vidékén egy Zalán nevű fejedelem uralkodott. Ami a mi számunkra most különösen érdekes, az maga a ZALÁN név. Ebből a névből ugyanis egyértelműen megállapítható a fejedelem származása (AZ ALÁN). De egyáltalán kik voltak azok az alánok? Jelen írás keretei között erre a kérdésre részletes és kimerítő választ adni lehetetlen vállalkozás volna. Ennél most sokkal fontosabb felfigyelnünk arra, hogy krónikáinkban a bolgárok után kutatva, mi rövid keresgélés után az alánokhoz, majd további kiterjedt kutatás után az ászi, jászi, illetve jazig népnevekhez jutunk. Egy ponton túl pedig észre kell vennünk, hogy az írott források különböző nevek alatt ugyanarról a népről tudósítanak. Ez a nép önmagát a BOLGÁR elnevezéssel illeti, amit a „hivatalosok” automatikusan a török nyelvből próbálnak magyarázni, holott a népnév a magyar (és a bolgár) nyelv alapján sokkal könnyebben értelmezhető. A BOL, BUL előtag fehéret jelent, a GAR, GÁR (KÖR) utótag pedig magára a népre utal, vagyis a „bolgár” elnevezés azt jelenti, hogy „fehér nép”. A nép valódi eredetével megismerkedve az is egyértelművé válik számunkra, hogy itt egy fehér szkíta népről van szó. Figyelemreméltó, hogy krónikáinkban a bolgár népnév mindig csak a Bizánci Birodalomtól függő helyzetben lévő fehér szkíták esetében használatos. Középkori krónikáink alapján nyilvánvaló, hogy az ALÁN névvel ugyanezt a népet illették, hiszen krónikáink említést tesznek DULA (GYULA) alán fejedelemről, akinek leányait Hunor és Magor vette feleségül. Dula pedig azonosnak vehető azzal a Duló nevű fejedelemmel, akitől a bolgárok az első uralkodóikat származtatják. Az ALÁN elnevezés a szóban forgó népesség IRÁNI eredetére, míg az ÁSZI, JÁSZ név ennek a népnek a katonai erényeire (IJJÁSZ) utal. Ennek a főnévnek a többes számú alakja (ÍJJÁSZOK) maradt fenn a nép római elnevezésében (JAZIG). A jazigok már a Római Birodalom időszakában jelen voltak a Duna–Tisza közén. Aztán a hunok elfoglalták a Kárpát-medencét, és ez a terület is Attila király uralma alá került, a jász-alán fehér szkíták pedig betagozódtak a hatalmas Hun Birodalomba.

Az Attila király halála után kialakult helyzetről Anonymus az alábbiakat írja: „A Tisza és Duna közti területet fel az orosz és lengyel határig pedig Bulgária fejedelme, Salán fejedelem őse, a nagy Keán foglalta el, és rabszolgákkal, valamint bolgárokkal népesítette be.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei 11.)

Anonymus azt is írja, hogy Attila király halála után „Salán fejedelem őse, a nagy Keán fejedelem” Bulgáriából megindulva, „a görögök császárának tanácsára és segítségével” foglalta el a szóban forgó területet (Anonymus: A magyarok cselekedetei 12.). A „nagy Keán” nemcsak bolgárokat, de „rabszolgákat”, vagyis a korábban a hunok által felszabadított rabszolgák utódait, egy törzsi-, nemzetségi kötelékeiből kiszakadt tömeget is vezetett Bulgária földjéről az orosz határra. Keán az elfoglalt terület északi hegyvidékeit és a Felső-Tisza vidékét mintegy gyarmatként hasznosítva, ide vezette a Bizánc és a bolgárok számára terhes „rabszolga” népességet. Ez az a népesség, melyet a középkori történelemhamisítók mai utódai, a hivatásos történészek „szlávok” nevezet alatt említenek, miközben félrefordítják az Anonymus által használt latin „sclauos”, azaz „rabszolgák” elnevezést. Bár ezek a „rabszolgák” személyükben már szabadok voltak, de az eredeti származási helyükre visszamenni valószínűleg nem tudtak, így más népek törzsein és nemzetségein kívül éltek.

A Keán által birtokba vett terület hatalmi rendszere igen érdekes volt, hiszen a Duna–Tisza közi Alpáron volt a székhelye a helyi bolgár fejedelemnek, akinek uralma alatt a Felső-Tisza vidékét egy ispán, UNGVÁR (HUNG VÁR, vagyis HUNOK VÁRA) székhelyről kormányozta. Anonymus történeti munkájában azt olvashatjuk, hogy Árpád követei egy ízben „Alpár várában”, egy másik esetben viszont „Alpár homokján” találták meg a bolgár fejedelmet. Ez utóbbi valószínűleg azt jelenti, hogy Zalán időnként nomád módra, sátorból irányította fejedelmi udvarát.

A terület birtokbavételét nyilvánvalóan megelőzte a Szerémség elfoglalása. Valószínűnek tűnik, hogy Keán hadai ekkoriban benyomultak Pannónia egykori római tartomány déli részére is, elfoglalva a Drávától délre eső területet és a Száva völgyét, krónikáink titokzatos Bracta elnevezésű tartományát, mely később, a helyi lakosság elszlávosítása után már Szlavónia néven szerepelt. Jól érzékelhető, hogy még a „nagy Keán” sem próbálkozott a Kárpát-medence egésze feletti uralom megszerzésével, csupán egy meglévő hatalmi űrt próbált kitölteni, és azt is „a görögök császárának tanácsára és segítségével” tette. Bracta területén nem volt tartós a bolgár uralom, mert ez a terület később Marótnak, Szvatopluk apjának az uralma alá került, aki aztán fiának adta át a terület kormányzását. A Szerémség, a Duna–Tisza köze és a Felső-Tisza vidék ellenben egészen a magyarok második bejöveteléig a „nagy Keán” leszármazottainak uralma alatt maradt. Ezeken a területeken a magyarok második bejövetele idején Zalán fejedelem, Bulgária fejedelmének a nagybátyja uralkodott. Természetesen az is tisztázásra szorul, hogy ki volt ekkoriban „Bulgária fejedelme”, de ezt a kérdést majd egy másik alkalommal fogjuk megvizsgálni.

Most viszont felmerül a kérdés, hogy vajon ki volt az a „nagy Keán”, akiről Anonymus írt? A hivatásos történészek szerint „a nagy Keán” kitalált személy, akit Anonymus a Szent István korában élt Keán vezér alakjából hozott létre. Csakhogy Keán fejedelem, vagyis „Keán dux” neve kísértetiesen hasonlít annak a Candac nevű alán vezérnek a nevére, akiről Jordanes, az állítólagosan VI. századi történetíró írt. Jordanes szerint a nagyapja, Paria (PÁRIA), katonai jegyző volt Candac alán fejedelem szolgálatában az V. században. Candac vezér volt az, akinek vezetésével az alánok az Al-Duna vidékén telepedtek le. A nagy Keán által vezetett alánok al-dunai megtelepedésére, nem sokkal Attila király halála után kerülhetett sor, nagyjából akkoriban, amikor Csaba tizenötezer hunnal Krimhild csatája után ugyancsak letelepedett a Kelet-Római Birodalom területén, anyai nagyapjának, Honorius görög császárnak az engedélyével. Az alánoknak nevezett fehér szkíták, illetve ahogyan később nevezték őket: a bolgárok, nyilván a görög császárnak tett katonai szolgálataik ellenében kaptak letelepedési engedélyt a birodalom területén.

Az ún. „népvándorlás korának” nagyrészt fiktív történetét leíró Jordanessel azonban óriási bajok vannak. Ha ugyanis Attila király halála és a magyarok második bejövetele között 104 év telt el, Jordanes nagyapja pedig Candac, vagyis a nagy Keán kortársa volt, akkor maga Jordanes nem a VI. században élt és „alkotott”, hanem valamikor Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár idején. Vagyis Jordanes minden bizonnyal a német-római-bizánci történelemhamisító műhelyek szorgos munkatársa volt. Mivel azonban feltételezhető, hogy a saját nagyapjáról azért mégsem hazudott, Anonymus krónikája pedig megerősíti az említett alán vezér létezését, ezért megnyugodhatunk abban, hogy a nagy Keán, vagy ahogyan Jordanes nevezte: Candac, valóban létezett.

Ezek után valószínűsíthetjük, hogy Csaba tizenötezer hunjának letelepedése képezte a magját a macedóniai bolgár közösségnek, Keán vezér alán népének al-dunai megtelepedése pedig megalapozta a mai Bulgáriát. Vagyis a mai bolgárok ősei nem a VII. század végének fiktív időszakában, hanem Attila király halála után telepedtek le az Al-Duna vidékén. Történt ez azután, hogy Attila király uralkodása idején a szkíta-hun törzsszövetség részeként ők is részt vettek azokban a hadjáratokban, melyeket a hunokhoz kapcsol a történelmi emlékezet. A bolgárok ONO- GUR (HUN-GAR) elnevezésében, ennek a magyarokkal közös múltnak az emléke érhető tetten.

A borítóképen a Szerémség térképe a magyarok második bejövetelének idejében. A terület a Kárpát-medence déli kapuja, melynek elfoglalása Keán vezér számára megnyitotta az utat a Kárpát- medence belseje és a Dráva-Száva köze irányába. (Forrás: Révai Nagy Lexikona.)

Zalán, az alán fejedelem II. rész – A fenyegetőző bolgár

Zalán, az alán fejedelem III. rész – Zalán futása