Zalán, az alán fejedelem I. rész – Alán vagy bolgár?
Zalán, az alán fejedelem II. rész – A fenyegetőző bolgár
Miután Árpád fejedelem a népével együtt birtokba vette a Sajó folyóig terjedő területet, melyet Zalán fejedelem átengedett nekik, a magyarok kiterjedt hadműveleteket indítottak Ménmarót bihari fejedelem ellen. Tas és Szabolcs vezérek elfoglalták Ménmarót országának északi részét, egészen a Meszesi-kapuig. Ezután Tétény vezér elfoglalta Erdély földjét, legyőzve annak urát, Gyalu (Gyula) fejedelmet. Tas és Szabolcs a hadjárat befejezése után hazafelé menet, Dorogma révjénél keltek át a Tiszán, haderejükkel átvonulva az ekkor még Zalán fejedelem uralma alá tartozó, a Sajó folyótól délre fekvő területeken. Bár szkíták esetében az ilyen „átvonulások” nem szokatlanok és a hadmozdulatok nem irányultak Zalán ellen, ám az adott helyzetben mégis nyugtalanítóak lehettek a bolgár fejedelem számára. A magyarok újabb győzelmei után várható volt, hogy Árpád újabb terület átadását fogja követelni Zalántól, amire valóban sor került. Anonymus így ír erről:
„Árpád fejedelem és előkelői pedig néhány nap múltával tanácsot tartottak és követeket menesztettek Salán fejedelemhez, hogy hírül vigyék neki, mintha csak örömhír lenne, Tas, Szabolcs, valamint Tétény győzelmét, s hogy követeljék tőle a Zagyva folyóig elterülő földet. Így is történt. Elküldték tehát Etét és Vajtát, akik megérkezvén az alpári pusztán Salán fejedelemhez, az üzenetet örömhírként tudatták vele és követelték tőle a Zagyva folyóig terjedő területet. Salán fejedelmen ennek hallatán nagy félelem vett erőt és átengedte Árpád fejedelemnek az általa követelt földet egészen a Zagyváig, követeit pedig különféle ajándékokkal halmozta el.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 30.)
A magyarok ekkor már nagyrészt uralták a Zalántól követelt terület délkeleti határát jelentő Tisza folyó bal partjának nagy részét. Vagyis akár erővel is elfoglalhatták volna a szóban forgó területet. Árpád fejedelem számára azonban jól érzékelhetően fontos volt, hogy amikor erre lehetőség van, békés módon, véráldozat nélkül szerezze vissza Attila király örökségének egy-egy darabját. A magyarok sorozatos győzelmei után Zalán fejedelem számára egyre nyomasztóbbá vált a helyzet. Ebben a kiélezett helyzetben mutatkozott meg igazán a bolgár fejedelem döntésképtelensége.
Árpád fejedelem ekkoriban már a Kárpát-medence északnyugati részének visszafoglalását tervezhette, amihez a magyaroknak mindenképpen szükségük volt a Zagyváig terjedő területre. Ezt jól mutatja, hogy a hadjárat csak a szóban forgó terület birtokbavétele után indult el. Ennek a hadjáratnak a részeként került sor a még Zalán fejedelem uralma alatt álló terület északi részén való átvonulásra és Nógrád várának elfoglalására. Ez azt mutatja, hogy Árpád ekkor már egyáltalán nem volt tekintettel a nyílt állásfoglalást halogató Zalán érdekeire. A bolgár fejedelem ezzel visszaszorult a Duna–Tisza közének sík vidékére, ahol a domborzati viszonyok lehetetlenné tették a még uralma alatt álló területnek a magyarokkal szembeni tartós védelmét. Vagyis Zalán hatalma most már nagy mértékben a magyarok jóindulatától függött. Miután a magyar haderő birtokba vette a Morva folyón túli Velehradból (Fehérvár) uralt és a Nyitrán székelő Zobor (Szabír) helytartó által kormányzott észak-nyugati Felvidéket, Zalán helyzete még tarthatatlanabbá vált. A bolgár fejedelem ebben a helyzetben nem látott más kiutat, mint hogy a görög császártól és az al-dunai bolgár fejedelemtől kérjen segítséget. Anonymusnál az alábbiakat olvashatjuk erről:
„Mivel Salán fejedelem megtapasztalta a magyarok hatalmát és hőstetteit, attól félt, hogy haragra gerjedve egyszer még kiűzik országából. Miután tanácsot tartott övéivel, elküldte követeit a görögök császárához és a bolgárok fejedelméhez, hogy segítséget kérjen a magyarok fejedelme, Árpád elleni küzdelemhez. A görögök császára és a bolgárok fejedelme nagy sereget küldött Salán fejedelemhez. A sereg Salán fejedelemmel egy Titel nevű helyen találkozott, ami nagy örömet váltott ki a fejedelmi udvarban.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 38.)
A bolgár fejedelem jellemére különös fényt vet, hogy már akkor elkezdett fenyegetőzni, amikor ez még korai volt, de csak akkor váltotta be a fenyegetőzését, amikor az már késő volt. Zalán ekkor elkövetett még egy hibát. A bolgár fejedelem a fennálló helyzetet teljesen figyelmen kívül hagyva, felszólította Árpádot a Kárpát-medence elhagyására:
„Másnap Salán fejedelem és előkelői tanácsot tartván követeket menesztettek Árpád fejedelemhez, hogy felszólítsák: hagyja el földjüket és készülődjön a szülőföldjére való visszatérésre.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 38.)
Miközben Árpád fejedelem és vezérei ellenőrizték Erdélyt és fél Magyarországot, talán célszerűbb lett volna Zalánnak kellő alázatot mutatnia a magyar fejedelem irányába. Jól érzékelhető, hogy a bolgárt általában cserbenhagyta a realitásérzéke és a valóságtól elrugaszkodott elképzelései voltak nemcsak a magyarok katonai erejéről, de saját hatalmának szilárdságáról is. Zalánnak a valóságról alkotott képét torzíthatta a bizánci és bolgár támogatás jelentőségének túlbecsülése, a magyarok katonai erejének alábecsülése, ugyanakkor mintha képtelen lett volna felfogni, hogy fejedelemsége azok között a határok között, melyek közé Árpád foglalásai után visszaszorult, teljesen védhetetlenné vált. A bolgár fejedelem kellő alázattal talán elérhette volna, hogy a Duna–Tisza közének egy részét hatalma alatt megtarthassa, azonban Zalántól semmi sem állt távolabb, mint az alázat. A bolgár fejedelem jellemének és hibás döntéseinek nagy szerepe volt abban, hogy elindított egy olyan folyamatot, aminek a vége, csak hatalmának teljes elvesztése lehetett. A kényszerhelyzetben, amibe Zalán hajszolta magát, a következő lépés már csak a bizánci és bolgár hadak segítségül hívása lehetett, ami tehát megtörtént. Ezután Zalán követei átadták az említett felszólítást Árpádnak, aki méltó választ adott a bolgár fejedelemnek: „Miután a követek megérkeztek Árpád fejedelemhez és átadták Salán fejedelem üzenetét, Árpád előkelőivel megneheztelt, s a következőt üzente vissza Salán fejedelemnek:
„A földet, amely a Duna és Tisza között fekszik, a Duna vizét, amely Regensburg felől Görögországba folyik, akkor vásároltuk meg pénzünkön, amikor frissen érkezvén elküldtünk Salánnak az árukért tizenkét fehér lovat és így tovább, mint fentebb elmondottuk. Ő maga küldött el nekünk, földjének kiválóságát dicsérve, egy zsáknyit az alpári homok füvéből és két kancsónyi Duna-vizet. Ezért megparancsoljuk uratoknak, Salán fejedelemnek, hogy földünket elhagyva gyors vágtában távozzon a bolgárok földjére, ahonnét Salán őse a mi ősünk, Attila király halála után megindult. Ha pedig nem tenne így, számoljon azzal, hogy a legrövidebb időn belül hadra kelünk ellene.”
A követek ezt végighallgatván és útra bocsáttatván, gyászos arccal igyekeztek vissza Salán fejedelemhez.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 38.) Árpád eddig türelmesen várt arra, hogy Zalán az őseit követve, szkítaként kezdjen el viselkedni. A magyar fejedelem csak most, Zalán arcátlan követelése után szembesítette a bolgár fejedelmet azzal, hogy a föld, melyet magáénak gondol, a szkíta szokások szerint már megvételre került. Nem sokkal ezután Árpád fejedelem a hadaival Szolnok térségében átkelt a Zagyván és elindult Alpár irányába. Anonymus erről így ír: „Árpád fejedelem és övéi pedig a Zagyva folyótól keltek útra és a Tetétlen halmától egészen a Tiszáig terjedő területen táboroztak le, majd a Tisza partját követve az alpári homokvidékre érkeztek.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 38.)
A sorsdöntő ütközetre valahol Alpár térségében kerülhetett sor. Anonymus így ír a csata előtti eseményekről:
„Salán fejedelem pedig az övéi biztatására görög és bolgár segítséggel elindult Titelről és dühtől elborult elmével Árpád fejedelem ellen fordította a gyeplőket. Mivel a seregek egymás közelében éjszakáztak, egyik sem mert azon éjjel elaludni, hanem felnyergelt lovaikat gyeplőjüknél tartva virrasztottak. Másnap még pirkadat előtt mindkét sereg felkészült a harcra. Árpád fejedelem, akit minden földi halandó Istene segített, felöltötte fegyverzetét, elrendezte a csatasorokat, könnyek között fohászkodott Istenhez, majd vitézei bátorítására így szólott: „Szkíták, akiket a bolgárok gőgje Ung váráról hungváriaknak nevezett, ne feledkezzetek meg kardjaitokról a görögöktől való félelmetekben és hírneveteket se veszítsétek el. Ezért serényen és bátran küzdjünk a görögök és bolgárok ellen, akik asszonyainkhoz hasonlatosak, és ne féljük jobban a görögök sokaságát, mint asszonyainkét.” Vitézei a hallottakból nagy bátorságot merítettek, Tas fia Lél azonmód megfújta kürtjét, Bogát fia Bulcsú pedig magasba emelte lobogóját és az első vonalban indultak támadásra a görögök ellen.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 39.)
Anonymus ezután a csata leírását adja:
„Az ellenfelek csatasorai összecsaptak, és elkeseredett küzdelem bontakozott ki. Mire Árpád fejedelem egész serege felállt a görögök elleni harchoz, tömegesen hullottak a görögök és bolgárok. Amikor az említett Salán fejedelem látta, hogy az övéi maradnak alul, megfutamodott és életét mentve Bolgárfehérvárra igyekezett. A görögök és bolgárok azonban a magyaroktól való félelmükben elfeledték az útvonalat, amelyen érkeztek, és életüket mentve – mintha csak egy kis folyam lenne – a Tiszán átúszva kísérelték meg a menekülést. Ám a magyaroktól való félelmükben akkora rémület és rettegés vett erőt rajtuk, hogy szinte egytől-egyig a Tiszába vesztek. Alig néhány hírmondójuk maradt, aki balsorsukról hírt vihetett császárának. Ezért hívják azt a helyet, ahol a görögök életüket vesztették, attól a naptól kezdve mind a mai napig Görögök révjének.” (Anonymus: A magyarok cselekedetei, 39.)
A leírtakból megtudhatjuk, hogy a csata a bizánci-bolgár haderő számára megsemmisítő vereséget hozott, Zalán fejedelem pedig Bolgárfehérvár (a mai Belgrád) irányába menekült, ahová meg is érkezett. Vajon a bolgár fejedelemnek a vesztett csata után eszébe jutott az Árpád fejedelemnek küldött első üzenete, melyben azzal fenyegetőzött, hogy elégtételt vesz a magyarokon és csak „hírmondójukat hagyja futni”?
A borítóképen a Zalán uralma alatt álló terület központja, Alpár térsége látható. (Forrás: Révai Nagy Lexikona.)
Új hozzászólás